Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 2. szám - Szladits: Dologi jog

2. sz. KERESKEDELMI JOG 43 Más lenne, ha a szöveg azt mondaná: „érvényes jogügylet alapján", ez világosan a felek között kötött konkrét jogügylet érvényétől tette függővé az átruházás érvényét, de „érvényes jogalap" lehet az adásvétel, ajándék stb. is szemben a kártyaadóssággal, gyilkos bérével stb. Szóval még mindig vitatható marad az az álláspont, hogy az alapügyletnek csak in abstracto kell érvényesnek lenni, ami a forgalom biztonságának jobban felel meg. Szerző a jóhiszemű harmadik személy jogszerzéséről ingókra nézve a 102—104. oldalon ír. Érvényes jogszabályként az OPTK. mellett csak másodsorban idézi a MMT. jav. 565. §. I. bekezdést. Szerző szerint a jóhiszemű szerző kereskedőtől való vétel esetén csak annyival van jobb helyzetben, hogy rá ez esetben a ZAMT. 565. §. I. bekezdése nem áll. — Holott szerintem — habár ezt a régi német KT. mintájára készült KT.-ünk kifejezetten nem is mondja, a KT. egész rendszeréből és a kereskedelmi élet lényegéből következik, hogy kereskedőtől való vétel esetén a harmadik személy jóhiszemének nem is kell éppen az eladó tulajdonjogára vonatkozni. Elég, ha azt másként rendelkezésre jogosultnak hiszi. Pl. bizományosnak, vagy pl. olyan lombardhitelezőnek, aki nem fizető adósa papírjait tőzsdén szabadkézből adja el (exutálja), stb. stb. Míg mangán jogi vétel esetén a vevőnek feltétlen az eladó tulajdonjogára nézve kell jóhiszemben lenni. Szerző szerint (272. lap) abban a kérdésben, vájjon az ingók feletti zálogjog megszerezhető-e tényleges átadás nélkül, bírói gyakorlatunk újabban követi a szigorúbb, a tényleges átadást feltétlenül megkövetelő álláspontot. Szerző, úgy látszik, helyesli a szigorúbb álláspontot és bár ebben a magam részéről teljesen egyetértek vele, kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy ez az álláspont épp a kereskedelmi joggal foglalkozók részéről nem találkozik osztatlan helyesléssel és bírói gyakorlat is éppen újabban hajlik ismét vissza a kevésbbé szigorú álláspont felé." — Szerző a 279. lapon egy ítélőtáblai határozatra (Térfy XVIII. kötet. 178. LJ hivatkozva azt tanítja, hogy „jóhiszemű" a dologi jogok szerzője, ha más jogának fennállásáról nem tudott „és a kellő gondosság elmulasztása sem terheli". Ebből azt kellene következtetni, hogy a dologi jog szerzőjétől is valami diliger.i paterfamilias-féle gondosságot lehetne megkövetelni; pedig az ő részéről csak akkor forog fenn rosszhiszem, ha „tudta, vagy tudnia kellett volna", hogy jogszerzése más jogát sérti. Dologi jog szerzője csak durva gondatlanság esetén nem jóhiszemű. Ismétlem, ha mindezen fent említett kérnek semmi coastitutív hatálya az átruházás érvényére nincsen. — Lányi a Fodor féle magánjogban nem is veszi egynek Exnert Randával. (II. kötet 350-51. old.). désekben kivétel nélkül a szerzőével ellenkedő felfogások is bizonyulnának helyeseknek, ezek a Szerző művének egységes felépítésével, az egyes részeknek egymás közötti, fontosságukhoz mért arányosságával és kiegyensúlyozottságával, a különböző tudományos álláspontok rövid és szabatos ismertetésével az ügyesen alkalmazott gyakorlati példák sokaságával szemben semmit sem jelentenének. — Én magam még soha sem láttam napfoltokat és ezek a csillagász részére is csak addig léteznek, míg távcsővel keresi őket, ezen kívül a nap a csillagász részére is folt nélküli, vakítóan fényes korong. — így van ez a most tárgyalt könyvvel is. Egészét tekintve, a legkritikusabb szakjogász is el fogja ismerni, hogy ehhez hasonló alkotás újabb jogi irodalmunkban — Almási kötelmi és dologi jogát kivéve — nem volt. Ez a mű végre nemzetközi viszonylatban is elsőrangú terméke a magyar jogi irodalomnak, semmiben sem marad el a leghíresebb német „Lehrbuch"-ok mögött s ha valaki akar rajta kifogásolni valót találni, az sem több semmiesetre, mint amit a gazdagabb irodalmú külföldi jogok művelői tankönyveikben egymás szemére vetnek. — Reméljük, hogy ennek a könyvnek a megjelenése nem lesz folytatásnélküli, izolált jelenség és így nemcsak a gyakorlatnak sok kérdésben való végleges megállapodását fogja jelenteni, hanem jelenti a magyar jogi irodalom egy felfelé ívelő periódusának kezdetét is, melyre mint kultúrális felsőbbségünk integrális alkatrészére és bizonyítékára feltétlenül szükségünk is van. Külön ki kell emelnem a mű végén levő jogtörténeti részt. — Helyes ezt a magánjogi könyvbe felvenni, mert a mult a jelennel szerves összefüggésben van. A mult ismerete a jelen megértéséhez és a jövő céltudatos fejlesztéséhez, megalapozásához szükséges. — A speciális jogtörténeti könyvekben pedig a magánjog története a Hamupipőke szerepét játszotta. • Lásd erre dr. Szenté Lajos szemléit e lap 1928. évi decemberi és 1929. februári számában és a Jogi Hirlap 1929. év 2. és 17. számiban 33. ül. 500. sz. a. közölt eseteket. 10 A Fodor-féle magánjog nem volt tankönyv jellegű és bár összes részei külön-külön kitűnőek voltak, nem volt egységes. Ma már részben el is avult, ami a tételes jogra vonatkozó részeit illeti. • ttmittláiliáliittiAiitiiiltullittmniniiw + \ DR6R6R BflRSÖR [ • TTfTffTffffTffffTtfffTTTfTffTfTTfTTTfTTTTfTflTTT^