Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 1. szám - A jelzálogjog jogszabályainak magyarázata

24 KERESKEDELMI JOG 1. sz. volna, ami egyben azt is jelenti, hogy alperes a hibás fékű kocsi üzemben tartásával súlyos gondatlanságot követett el és ezzel a baleset előidézésében vétkes. Tévedett tehát a fellebbezési bíróság, amidőn a fék rosszaságának jelentőséget nem tulajdonított. 6. Az oly építkezés, amelynél minden megrögzítés nélkül földre rakott talpfákon iparvágányt és azon nyomban meg nem állítható kocsikat (lórékat) alkalmaznak, veszélyes üzem, amelynek vállalkozója felel az építkezés folytatásából másokra háruló kárért, hacsak nem bizonyítja, hogy azt a sértettnek kizárólagos hibája, vagy erőhatalom okozta. (P. II. 7357/1928. sz. a. 1929. nov. 6-án.) A m. kir. Kúria megállapította azt is, hogy azt a balesetet, amely a kiskorú felperest 1920. évi április hó 14-én az építés alatt levő szülészeti otthonhoz vezető iparvágányon érte, az e miatt a büntető bíróság által elitélt, a vállalkozó alkalmazottjának gondatlansága okozta. Minthogy pedig a veszélyes üzem vállalkozója a m. kir. Kúriának 84. számú teljes ülési döntvénye értelmében az alkalmazottja által okozott kárt megtéríteni tartozik: az volt az eldöntendő kérdés, hogy az alperes az építkezés elvégzésénél a m. kir. népjóléti és munkaügyi minisztérium vállalkozója, avagy alkamazottja volt-e. A jogviszony természetét és minősítését nem a használt elnevezés, hanem a jogviszony belső tartalma szerint kell megítélni. Míg a szolgálati szerződés által a munkavállaló a munkaadónak háztartása, gazdasága, üzlete, vagy egyéb vállalata, vagy kereső foglalkozása körében szolgálatok teljesítésére kötelezi magát, addig a vállalkozási szerződés lényege abban áll, hogy a vállalkozó díjazás ellenében meghatározott mű előállítására vállal kötelezettséget, amely mü nemcsak dolog készítésében, vagy átalakításában, hanem munkával elérhető más eredményben is állhat. A vállalkozási szerződésnek nem lényeges kelléke, hogy a feldolgozandó anyagot a vállalkozó szolgáltassa, hanem az általános jogszabályok és az élet tapasztalatai szerint a vállakozó iparos a vállakozási szerződés körében gyakran a neki átadott anyagot dolgozza fel. így az építő iparos által kötött vállalkozási szerződés jogi természetét nem érinti az, hogy az építő anyagot nem ő maga, hanem az építtető szolgáltatja. Alaptalan az a panasz is, hogy a balesetet a kiskorú atyjának vétkes gondatlansága okozta. Ugyanis az objektív felelősség szabályai szerint ez a körülmény az alperes vállalkozó felelősségét csak akkor zárná ki, ha a baleset kizárólag a kiskorú szüleinek alperes által el nem hárítható cselekményére vagy mulasztására volna visszavezethető. Ez az eset azonban fenn nem forog, mert a büntetőbíróság ítélete jogerősen megállapította, hogy a baleset okozásában a lórékat toló alperesi alkalmazott vétkes volt.* * Már most mi a szabály? Veszélyes vagy nem veszélyes üzem-e a kisvasút? Szerk. Cég. 7. A cégbejegyzés közben észlelt törvényellenesség megállapítását a cégbíróság bárhonnan beszerzett adatokra alapíthatja. — Felfolyamodás esetén a felsőbíróság nincs kötve a panaszlott cég felfolyamodásához s ez ügyet egész terjedelmében felülvizsgálhatja. (Pk. IV. 6709/1929. sz. a. 1929. nov. 19-én.) A kereskedelmi és váltóügyekben követendő nem peres eljárás szabályozása tárgyában kibocsátott 68.300/1914. I. M. rendelet 30. és 32. §§-ainak azokból a rendelkezéseiből, amelyek szerint a cégbíróság a kereskedelmi törvénynek a cégbejegyzésre vonatkozó rendeleteinek betartását, valamint a cégjegyzékbe történt valamely bejegyzésnek a törvény kötelező rendelkezéseit sértő voltát ellenőrizni és a törvényellenesség megszüntetése iránt hivatalból intézkedni tartozik, — önként következik, hogy a cégbejegyzés körében észlelt törvényellenesség megállapítását a cégbíróság bárhonnan szerzett adatokra alapíthatja. Téves a másodbíróságnak az az álláspontja, hogy miután a cégbiztos hatáskörét szabályozó 1883. évi május 31-én kelt kereskedelmi és igazságügyminiszteri rendelet a cégbiztos hatáskörét általában a bejegyzést rendelő végzésekre korlátozza, — a már bejegyzett cégekre vonatkozóan általa utóbb észlelt törvényellenességek megszüntetésére indítványozási joga ne volna. Ettől különálló kérdés azonban az, hogy amennyiben a cégbíróság a fenti körben tett cégbiztosi indítványt elutasítja vagy mint meggyőződése szerint nem helytállót, — mellőzi, — a cégbíróságnak elutasító, vagy egyszerűen félretételt jelentő határozata ellen van-e a cégbiztosnak jogorvoslati joga? E részben az idézett 68.300/1914. I. M. számú rendelet 24. §-a az irányadó, amely kimerítően felsorolja azokat, akik előterjesztéssel és felfolyamodással élhetnek. Már pedig e szakasz utolsó bekezdése a oégbiztosra vonatkozólag világosan csak a cégbiztos hatáskörét megállapító 1883. évi rendelet körébe tartozó esetekre szorítja a cégbiztos felfolyamodási jogát, — amibó'l nyilvánvaló, hogy a cégbiztos az előbb említett határozatok ellen jogorvoslattal élni nem jogosult. Ezért a cégbiztos felfolyamodását mint törvényes rendelkezések által kizártat visszautasítani kellett. Ez a körülmény azonban az adott esetben a másodbíróság végzésének a cégbiztos felfolyamodásában támadott részeikben való felülbírálását nem akadályozza azért, mert a másodbíróság végzését a panaszlott cég szintén megtámadta felfolyamodással és a 68.300/1914. I. M. számú rendelet 29. §-a kimondja, hogy a bíróság az ügyet — a felhozott panaszokra tekintet nélkül, egész terjedelmében bírálja felül, — következésképen a nem peres kereskedelmi és váltóeljárás keretében a felfolyamodási bíróság sincs csupán a felfolyamodásban felhozottakhoz kötve. A kifejtett álláspont alapul vételével a m. kir. Kúria tehát a II. bíróság végzését — nemcsak a panaszlott cég felfolyamodásában megtámadott részében, hanem egész terjedelmében bírálta felül és azt az alapszabályok 30. §-ára vonatkozó részében megváltoztatta azért, mert miként azt a m. kir. Kúria már ismételten (így legutóbb Pk. IV. 732/1927. 12. és Pk. IV. 3252 1929. 16. számú