Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 12. szám - Márkacikkek és karteljog

248 KERESKEDELMI JOG 12. sz. árak be nem tartása általános, vagy ahol az ár vagy valamely félnek járó haszon indokolatlanul magas. így tehát a kormány aug. 30-i Ausführungsverordnungjávai csak oly szerződéseket nyilvánított semmiseknek, melyek valamely árú vevőjének másnemű vagy származásit árúkra vagy ipari szolgáltatásokra vonatkozólag az árelőírás módja, vagy árak követelése tekintetében kötelezettségeket írnak elő Ily üzleti feltételek alkalmazása és oly cselekmények véghezvitele, melyek ugyanazon gazdasági eredmény elérésére alkalmasak, tilos, a felek pedig ily szerződésektől 1 hónapon belül visszaléphetnek. Amint látjuk tehát, a kormány csak igen szűk körben élt a NotVO-ban kapott felhatalmazásával és a NotVO szigorú szankcióit nem alkalmazza minden árelőírására, mely a következő gazdasági fokon álló vállalkozót köti meg (Preisbindung der zweiten Hand), hanem csak az oly reverzálísokat érvényteleníti, melyekben a termelő a reverzálist aláírót nemcsak az őtőle származó cikkek árának, hanem másfajta konkurrens cikkek árának a betartására is kötelezi olyképen, hogy a kereskedő más árút sem adhat el olcsóbban az előírt árnál. Ez tehát nem a márkacikkek, hanem a kartelek ellen irányuló rendszabály, mert hiszen a márkacikkgyárosnak rendszerint nincs oly gazdasági hatalma, hogy a kereskedőre ily pressziót gyakorolhasson. — így volt ez pl. a benzinkartelnél, mely a tőle vásárló kereskedőnek megtiltotta, hogy más vállalattól származó benzint a kartelár alatt adjon el. A linoleumkartel pedig a kereskedőnek még az egyéb szolgáltatásaiért a vevőknek felszámított díjait is megszabta. Tehát amint látjuk, a NotVO szigorú rendszabályait a márkacikk-árelőírásokra a német kormány ugyan eddig nem alkalmazta, de viszont az ily szerződésekre a kartelrendelet szabályai már is állnak. Ez a szabályozás azonban több szempontból is kihívja maga ellen a kritikát. A márkacikkárak betartására vonatkozó reverzális-rendszer ugyanis sem külső megjelenésében, sem gazdasági hatását tekintve kartelnek nem tekinthető. A kartel ugyanis 1. a vállalkozóknak megállapodása vagy egyesülése egymás között. A márkacikkrendszernél pedig nem lehet szó vállalkozóknak egymásközti megállapodásáról, mert hiszen a kereskedők külön-külön, egymástól teljesen függetlenül és egymásról nem is tudva egy harmadik személlyel: a gyárossal szerződnek. A „karteltagok" nem is tudnak egymás létezéséről és a „kartelnek" egyetlen látható szervezete: a reverznlis-rendszer, csak a gyárosnak ellenőrzését biztosító szervezete az árbetartás tekintetében. így tehát külső megjelenését tekintve ezen jelenség kartelnek nem tekinthető. 2. Azonban vállalkozóknak nem minden megállapodása vagy egyesülése kartel; vállalkozók egyesülése a szövetkezet, vállalkozók megállapodása a koncern is és ezek kartelnek még sem tekinthetők. Szükséges tehát egy további kritérium és ez a kartelnek a piacon elfoglalt pozíciójára vonatkozik. Liefmann a monopoluralomra irányuló célzatot kívánja meg, Passow pedig azt, hogy a tagok a versenytársak „irányadó többségét" képezzék. E két felfogás lényege ugyanaz, mert hiszen a monopol sem jelent okvetlenül abszolút monopolt és így a kartel másik fő jellemvonásának a piac lényeges befolyásolását (wesentliche Marktbeeinflussung) tekinthetjük. A márkacikk-rendszert pedig éppen e kritérium különbözteti meg a legélesebben a karteltől, mert hiszen — mint mondottuk, — a márkacikkgyáros rendszerint több egyenrangú versenytárssal áll szemben és így a márkacikknél monopolról szó sem lehet és a cikkek áralakulását a szabad verseny természetes ártörvénye szabályozza. A márkacikkgyáros rendszerint nem gyakorol döntő befolyást a piacra; neki nem gyenge outsiderekkel, hanem gazdaságilag egyenrangú, tőkeerős versenytársakkal kell megküzdenie. Vagvis gazdasági hatásukat tekintve a márkacikkek esetében kartelekről egyáltalán nem is beszélhetünk. 3. A kartel fogalmához tartozik az is, hogy a tagvállalatok piaci helyzete, egymáshoz való jogviszonya, jogai és kötelezettségei necsak rövid időre, hanem tartósan állapíttassanak meg. A kartel egy állandó piaci helyzetet akar teremteni és így tagjait hoszszabb időre köti meg. A reverzálist aláíró kereskedő viszont csak azon árúk árának betartására vállal kötelezettséget, melyeket a kötelezettség vállalásával egyidejűleg kap. Ha ez a készlete elfogy és ő új árút kap, erre vonatkozólag új kötelezettséget kell vállalnia. Ha tehát a reverzálist kartelszerződésnek tekintjük, úgy ezen ,,kartel"-nél senki, még a gyáros sem tudja, hogy adott időpontban ki „karteltag" és ki nem, mert a „karteltagság" addig áll fenn, amíg a készlet tart. Vagvis itt egy senki által át nem tekinthető és ellenőrizhetetlen fluktuáció megy végbe a kötelezettek körében, úgy hogy ez a cseppfolyós alakulat kartelnek nem tekinthető.3 Nézetem szerint tehát a márkacikk reverzális rendszernek a kartel jog körébe való bevonása teljesen felesleges, mert e téren nincsen szükség államszocialisztikus ízü beavatkozásra, amilyet a NotVO enged, mert hiszen a szabadverseny, mint eddig is, úgy ezután is lehetetlenné fog tenni minden árdrágítást a márkacikkek tekintetében, ahol ' Ez Tschierskynek, a karteljog egyik legkiválóbb szakértőjének véleménye is.