Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 11. szám - A biztosítási szerződési jog nemzetközi egységesítése

238 KERESKEDELMI JOG 11. sz. veszélyessége alapján a megbízott gépkezelő eljárásáért és ténykedéséért felelős, a felperesnek a teljes kár megtérítésével tartozik. A felperes teljes kára az, ami a baleset idejében volt keresete elmaradása folytán előállott, mert a felperes kártérítési igényének feléledése a baleset bekövetkeztének időpontjára visszahat. Ennek folytán tehát ebből a szempontból nem a kereset beadásának, hanem a baleset megtörténtének időpontja döntő, mint amely időpontban a kártérítési igény keletkezett. Valorizáció. 140. Az 1928: XII. t.-c. 7. §-ának 1. pontja kizárólag csak az ingatlan kisajátításából vagy vételéből eredő pénztartozásokat veszi ki a 6. §. rendelkezése alól, e kivételes szabály tehát a kereseti követelésre a címen, hogy a csatorna az alperes város tulajdonát képező ingatlanba lett értékállóan beépítve, ki nem terjeszthető. A 9. §. alkalmazásának sincsen helye, mert alperes csatornázási berendezkedése nem minősül gazdasági célú vállalatnak, hanem olyan közmű, amelyet alperes törvényhatóság közigazgatási feladat körében létesít és tart fenn, amin nem változtat az, hogy csatornázásnál a csatorna megépítése költségét az érdekelt háztulajdonosokra köztartozáskép kiveti. (P. IV. 4817/1930. sz. a. 1930. okt. 2-án.) Felmondás. 141. Próbaév kikötése esetén a szolgálati szerződés a próbaidő két havi leghosszabb tartamának lezártakor bizonytalan időre meghoszszabbítottnak tekintetik. — A felmondó levél kézbesítésének szándékos meghiúsításából az alkalmazott előnyöket nem származtathat. (P. II. 1127/1930. sz. a. 1930. szept. 17-én.) A felek jogviszonyát az 1927. február 20.-án kötött F/2, csatolt szerződés szabályozza. A szerződés szavai közönséges értelmükben veendők (keresk. törv. 266. §. 1. bek.), és azoknak oly jelentőséget kell tulajdonítani, amit azoknak az élet felfogása a fennforgó körülmények józan méltatása mellett tulajdonít. Valamely okirat értelmezésénél továbbá nem lehet feltenni, hogy a felek valamely kifejezést minden jelentőség és tartalom nélkül vettek bele a szerződésbe. A „Probejahr" vagyis próbaév kifejezés alatt pedig a rendes életfelfogás egy évig tartó próbaidőt ért. Az idézett kifejezésnek ezen közönséges értelmével szemben alperes a per során bizonyítani mégcsak meg sem kísérletté, hogy ennek a kifejezésnek a szerződéskötéskor a szerződő felek valamely eltérő, más értelmet tulajdonítottak volna. De amennyiben a felek 1928. március 31-ig terjedőleg határozott időtartamú szolgár lati szerződést kívántak kötni, úgy a „Probejahr" kitétel teljesen felesleges és értelmetlen volt; míg a fentebbi értelmezés szerint az 1928. március 31.-i határnap az egy évi próbaidő lejárta napjának naptárszerű megjelölése. Az egy évi próbaidő kikötése azonban az 1910/1920. M. E. számú rendelet 5. és 23. §-ainál fogva érvénytelen és így a szolgálati szerződés már a próbaidő két havi leghosszabb tartamának lejártától kezdve határozatlan időtartamú szerződésként folyt tovább. Nincs súlya annak az érvelésnek, hogy érvénytelen kikötésnek a szerződésbe való felvétele a felekről fel nem tételezhető. De nem is valószínű, hogy a külföldön lakó, külföldi honos és szövőipari, nem pedig jogászi képzettségű felperes az 1910/1920. M. E. számú rendelet 5. és 25. §.-ait ismerte volna. Nem helytálló alperesnek az a jogi álláspontja sem, hogy az 1928. évi március hó 31. napjáig terjedő egy évre a szolgálati szerződés határozott időtartamra kötöttnek tekintendő, amely a határidő lejártával előzetes törvényes felmondás nélkül is meg volt szüntethető. Szerződés értelmezésében nem annyira a használt kifejezések betű szerinti értelme, mint inkább a szerződő felek akarata az irányadó. Kétség esetében azt kell a felek akaratának tartani, ami tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására a méltányosságnak leginkább megfelel. Hogy a felek az 1928. március 31.-i határidővel nem az alkalmaztatás megszűnésének napját kívánták megszabni, az kitűnik abból, hogy közvetlenül ezt az időpontmeghatározást a szerződésben az a mondat követi: „Der Vertrag lauft stillschweigend mit der gesetzlichen Kündigungsfrist nach dem ungarischen Gesetz weiter", vagyis hogy a szerződés hallgatólag tovább folyik a magyar törvények szerinti felmondással való felbonthatás mellett, ami világosan arra utal, hogy a feleknek a szerződéses akarata eleve az volt, hogy a szolgálati viszony 1928. évi március hó 31.-ét követőleg is határozatlan időtartamig tovább folyjék. Ellenesetben akként kellett volna a szerződésben rendelkezni, hogy a szolgálati viszony az 1928. évi március hó 31. napján megszűnik, hacsak a szerződő felek annak a fenntartására irányuló szándékuknak — a szerződésben meghatározandó idő alatt és módon (tevőleges vagy nemleges alakban) — kifejezést nem adnak. Az F/2, alatti az alperes felfogadó levele. Ha annak a szövegezése homályos avagy félreérthető, ez a körülmény az alperes hátrányára esik, mert annak módjában állott saját érdekeit szabatos kifejezésekkel körülírni. Az azonnali elbocsátás jogos alapjául a munkavállalási engedély meghosszabbításának elmaradása nem tekinthető, mert a 204.000/1925. B. M. számú rendelet 2. és 6. §. 2. bekezdése és az ehhez fűződő bírói gyakorlat szerint a külföldi honos alkalmazott részére a munkavállalási engedélyt, vagy annak meghosszabbítását a munkaadó tartozik kérni, ilyen kérelem nélkül a munkavállaló az engedélyt meg sem kaphatja, holott alperes a per során felperes tagadásával szemben nem is állította, és bizonyítást nem is nyert, hogy alperes ebben az irányban a rendőrhatóságnál bármely lépést tett volna, és így az ö mulasztásából a felperesre sérelem nem származhatik. Igaz ugyan, hogy felperesnek az azonnali elbocsátásról szóló levél csak 1928. április 2.-án kézbesíttetett, és hogy a felmondás csak a hónap utolsó napjára lévén a munkaügyi rendelet 2. §. 3. bekezdése értelmében eszközölhető, a 6 hónapi felmondási idő csak 1928. május 1.-től volna számítható. Ámde a fellebbezési bíróság azt is tényként megállapította, hogy alperes az elbocsátólevelet