Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 11. szám - A német részvényjogi reform irányelvei (Bef.)

11. sz. KERESKEDELMI JOG 223 teni, a pénzügyi kormány a birodalom pénzügyi regenerációjának egyik eszközéül tekinti a részvénytársaságok reformjával kapcsolatos ezen intézkedéseket. A cél az, hogy a társaságok számára szükséges anyagi eszközök lehetőleg könnyen és gyorsan a pillanatnyi conjunctura kihasználásával megszerezhetők legyenek. Ezek az instrumentumok annyiban rögzítettek, hogy már a társaság megalakulásakor felruházzák a Vorstandot közgyűlés egybehívása nélkül azok igénybevételére. Kisebb jelentőségű rendelkezésektől eltekintve (aminő az ú. n. Vorrats- und Verwertungsaktien megszüntetése), főleg hármas irányúak az Entwurfnak idevágó rendelkezései. Jelentőségében első hely jut a genehmigtes Kapitalnak (171—177. §§), majd utána a bedingtes Kapitalnak (157—166. §§), végül az ú. n. szavazati jog nélküli elsőbbségi részvényeknek (Vorzugsaktien ohne Stimmrecht) (97—101. §§.). Az Entwurf annak hangoztatásával, hogy a fix alaptőke rendszere mellett, amely egyedül helyes, mindvérfig kitart, lehetővé kívánja tenni azt, hogy ezen a kereten belül minden nehézkesebb apparátus igénybevétele nélkül oly zsilipek nyittassanak meg, amelyeken át a társaság életébe friss anyagi erők, új tőkék ömlenek. Mintaképül jórészt az angol-szász jogok szolgáltak, noha ezeknek intézkedéseit az Entwurf nem ültette át egyszerűen minden változtatás nélkül, hanem átidomítja a német birodalom gazdasági és szociális berendezkedésének megfelelően. A genehmigtes Kapital megteremtésével az Entwurf azt a lehetőséget kívánja a részvénytársaságoknak nyújtani, hogy a valóságos vagy mondjuk törzsalaptőke felét meg nem haladó összeg erejéig (173. §.) bármikor alkalmas időpontban befizetés ellenében új részvényeket bocsáthassanak a piacra. (171.§.) Az ily részvények kibocsátásának joga és feltételeinek megállapítása, a Vorstandot esetleg az Aufsichtsrattal együtt illeti meg, az alapszabályokban nyert felhatalmazás alapján. (U. o.) A közgyűlés elhatározhatja elővételi, vagy becserélésre szolgáló részvények kibocsátását azzal, hogy ezek későbbi időpontban adassanak ki, feltéve, hogy az azokra vonatkozó elővételi, vagy cserejoggal a jogosultak élni fognak. Ezen feltételes alaptőkeemelés csupán több vállalat egyesítése esetén, vagy elővételi jog gyakorlása, vagy végül obligatio átcserélése céljából engedhető meg. Az ily tőke nem lehet magasabb az alaptőke felénél. (157. §.) Az alapszabályok megengedhetik többféle fajtájú részvények kibocsátását, így olyanokét is, amelyek szavazatra egyáltalában nem, vagy csak korlátoltan jogosítanak. Ezek az alaptőke \'\ részét nem haladhatják meg. | (97. §.) Az alapszabályoknak meg kell határozniok ezen részvényeknek a nyereségben és vagyonban való részesedési arányát. (98. §.) Ha két éven át nem kapják meg a részvénybirtokosok az őket megillető előnyös nyereségrészesedést, úgy szavazatképesekké válnak. (100. §.) A részletintézkedések itt bátran hagyhatók figyelmen kívül. Vizsgálódásunk körébe e helyütt csak a genehmigtes Kapitalt kívánjuk bevonni, mint amely jelentőségében a többi kérdésnek messze felette áll. Mint már említettük, a genehmigtes Kapital nem egyéb, mint az angol autoritativ alaptőkének átdolgozott kiadása. Nem vonható kétségbe tárgyilagos vizsgálat mellett, hogy ennek az intézménynek meghonosítása a társaságok számára azt az előnyt jelenti, hogy a mindenesetre nehézkesebb közgyűlés kikerülésével és az alaptőkeemelésre vonatkozó komplikált törvényi rendelkezések mellőzésével, a legalkalmasabbnak látszó pillanat kihasználása mellett szerezhet újabb tőkéket. Jogilag ez a kiépítés minden fenntartás nélkül helyeselhető. Legfeljebb azok részéről találhat ellenzésre, akik ebben a közgyűlés hatáskörének megszorítását látják a Verwaltung javára, ami bizonyos visszaélésekre nyithat teret. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a jóváhagyott alaptőke-részvények értékesítésének feltételeit és elhelyezési módját a Verwaltung teljesen szabad belátása szerint intézi. Kérdés már most az, vájjon az a gazdasági cél, amelyet ettől az E. vár, megvalósítható-e, vagy pláne, hogy azok a vérmes remények, melyeket a pénzügyi kormány ehhez fűz, beteljesednek-e. Meggyőződésünk szerint nem. A német pénzpiac a legjobb időben sem jöhet oly értelemben mint emissiós piac számba, amiképen a londoni, vagy newyorki. Annak felvevőképessége ezekével nem mérhető öszsze. Abból tehát, hogy az angol-szász jogok az autoritativ alaptőke intézményét behozták és kiépítették, s ennek segítségével lehetővé tették a legkülönbözőbb és legfantasztikusabb emissióknak keresztülvitelét, véleményem szerint nem lehet olyirányú következtetést vonni, hogy ez a genehmigtes Kapital kodifikálása esetén Németországban is így lesz. Jóslásokba bocsátkozni sem a politikában, sem a gazdasági életben nem lehet és nem szabad. De ha az adott helyzetből még egyáltalában lehet okszerű következtetéseket levonni, úgy nyugodtan állíthatjuk, hogy Németország jelenlegi gazdasági helyzetét tekintve a legkedvezőbb esetben is évtizedekre van szükség ahhoz, hogy a német pénzpiac felvevőképessége lényegesen megváltozzék, vagy pláne, hogy magát a nagy hitelező világpiacoktól (értve ezalatt az értendőket) függetleníthesse. Gondolatmenetem plasztikusabb megértéséhez induljunk ki abból a fel-