Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 11. szám - A német részvényjogi reform irányelvei (Bef.)

222 KERESKEDELMI JOG 11. sz. Az Entwurfnak módfelett érdekes és tanulságos indokolása kiemeli, hogy az áltata megvalósítani kívánt célok csakis a váltakozó többség befolyásától való függetlenítés útján érhetők el, ami az Entwurf szerint a közgyűlés hatáskörének, valamint az egyes részvényes jogkörének meggyöngítése által volt elérhető. Majd folytatólagosan arra hivatkozik a Frankfurter Versicherungsgesellschaft esetével kapcsolatban, hogy egyesek aránylag igen csekély anyagi érdekeltséggel a jelenleg fennálló rendszer mellett a társaság sorsát és irányítását kezükben tartják. Mindezeken a bajokon a társasági szervek hatáskörének megfelelő összhangbahozatalával és a már ismert széleskörű nyilvánossági és ellenőrzési joggal kíván segíteni. Ha azonban azt kutatjuk, hogy a valóságban mennyiben érvényesülnek ezek a szempontok az Entwurf egyes intézkedéseiben, erre nagyon bajosan tudnánk rájönni. Vannak ugyan bizonyos jogok, különösen a részvényesek némely csoportjánál, amelyek még közgyűlési határozattal sem kobozhatók el (így pld. a Bedingtes Kapital esetén való elővételi jog), ezen szórványos és éppenséggel nem átfogó jelentőségű szabályokból azonban azt a conclusiót levonni, hogy ezáltal a közgyűlés hatalmi jogköre (Machtbefugnisse) a korábbi állapottal szemben jelentékenyen gyöngül, avagy pláne, hogy ennek kedvéért érdemes volna bármiféle reform, szerény meggyőződésem szerint nem lehet. A közgyűlés az Entwurf elgondolása és kidolgozása szerint is, ugyanazon omnipotens szerve marad a részvénytársaságnak (ismétlem csekély változásoktól eltekintve), aminő az a HGB. jelenlegi szabályozása mellett. De nem is igen lehet ez másképen, mert ha mégannyira át vagyunk hatva is attól a gondolattól, hogy a részvénytársaságok ma már kinőttek az egyéni vállalkozás kereteiből, s hogy azok az általánosságot érdeklő közgazdasági intézményekké erősödtek, akkor sem lehet ennek a gondolatnak következményeit abban az irányban levonni, hogy a közgyűlést mint a részvénytársaságnak törvényhozási szervét holmi másodrendű szerepre kárhoztassuk, mert ezzel nemcsak önellentmondásba jutnánk, de végképen meghiúsítanánk a részvénytársaságok felvirágoztatása jegyében álló mindennemű reformtörekvést. A nagyobbfokú nyilvánosság és ellenőrzés érdekében, amelyet idegen vagyon kezelése kétségtelenül indokol, elképzelhető szélesebb körű állami beavatkozás, nyilvánuljon ez akár közrendészeti intézkedésekben, akár a cégbíróság hatáskörének kiterjesztésében, (amely irány helyessége nagyon is vitatható) ez azonban a legszélsőbb megvalósítás mellett sem fajulhat odáig, hogy a közgyűlés holmi pictus masculussá degradálódjék, amelynek jogköre árnyékhatalommá gyöngül. Az Entwurf rendszerében ez azért sem volna indokolt, mert mint láttuk az E. úgyszólván az egész vonalon szakít az egyszerű szótöbbségi rendszerrel és véges-végig az alaptőke, illetőleg a jelenlevők minősített % többségi akaratához köti a határozatok, különösen pedig főbenjáró határozatok érvényességét. Ezáltal a többségi akarat meghamisításának lehetőség szerint eredményesen útját állja. De nem egészen érthető az sem, amikor az Entwurf a társaság sorsának a váltakozó többségek akaratától való függetlenítését, valamint az egyes részvényes befolyásának megszorítását tűzi ki a maga programmjául. Az még érthető, ha a küzdelmet azok ellen kívánja felvenni, akik jelentékeny vagyoni érdekeltség nélkül döntő befolyást gyakorolnak a társaság sorsának irányítására. De hogy a többség akaratelhatározásától is függetlenítsük a vállalat irányítását, legyen ez a többség akár állandó, akár váltakozó, ennek sem gazdasági, sem jogi rációját nem látjuk. Persze mindig többség alatt a valóságos hamisítatlan többséget értve, amely tényleg reprezentálja a vállalati érdekeltség megfelelő részét, azt a részt, amelyhez a mindenkori törvény a döntés jogát fűzi. Ami pedig az egyes részvényes ingerenciájának megszorítását illeti a korábbi állapottal szemben, ennek az Entwurf részletintézkedéseiben inkább az ellenkezőjét látjuk, mint amiről az indokolás beszél. Hiszen az Auskunftsplicht törvénybeiktatása, továbbá a megtámadási és semmiségi kereseti jognak az egyes részvényes számára való megadása, a felszólalási és szavazási jog, a számadások előzetes bekívánásának joga, mindezek nem azt bizonyítják, hogy a korábbi állapottal szemben leépítés forog fenn. Mennyivel van a ma érvényes jog mellett az egyes részvényesnek ennél több jogosultsága, s mi az, amit az E. a régi jogok közül elvonni kíván? Semmi. Nem vonható kétségbe, hogy az Entwurf az erőknek egészséges megosztására, s az erőviszonyoknak a társaság életén belül való kiegyensúlyozására súlyt helyez, s ezt a törekvést sok intézkedésével el is éri, vagy megközelíti, de túlzás azt állítani, hogy erre akár a közgyűlés hatalmi körének, akár az egyes részvényes befolyásának a korábbi állapottal szemben való gyöngítése útján jut el. Hogy azután a tervbevett megoldás mellett a kívánatos eredmény be fog-e következni és vájjon megszünnek-e azok a bajok, amelyek miatt ma jobbról is balról is hallható panasz, az más kérdés. Rendkívüli nagy jelentőséget tulajdonít az E. az ú. n. Finanzierunginstrumente elnevezés alatt összefoglalt intézkedéseinek, amelyektől a részvénytársaságok renaissance-át várja. Amint alkalmunk volt emlí-