Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 1. szám - A biztosítás egységes fogalma

2 KERESKEDELMI JOG 1. S2. stb. csak akkor nyújtanak biztonságot, ha a kötelezett teljesítőképes. És a jövőbeli kockázat elleni védekezés akkor vált megfelelővé, amidőn az emberek rájöttek a szolidaritás gondolatára. Helyesen arra, hogy egyrészről a kockázat nem csupán egyeseket, hanem a hasonló helyzetben levő embereket egyaránt fenyegeti, és hogy másrészről a jövőbeli szükséglet nem minden fenyegetett egyénnél és nem egyidőben jelentkezik. Tehát, hogy van a „véletlenben" is törvényszerűség, amelyet ha sikerül kifürkésznünk, lehetségessé válik a kockázattal támasztott jövőbeli szükségleteknek az egyes erejével számoló kielégítése is. így alakult ki a biztosításnak alapgondolata: a kármegosztás, amely csak úgy valósulhat meg, ha az azonos kockázatnak kitett egyéneknek a kölcsönösség alapján álló közössége keletkezik, amely az egyeseknél jelentkező rendkívüli szükségletet akként fedezi, hogy e célra a megkímélt egyének hozzájárulását használja fel. A biztosítás tehát lehetővé teszi, hogy az egyén saját erejével gondoskodjék az őt fenyegető esetleges jövőbeli szükségleteinek fedezetéről is és pedig sokkal jobban, mint a fentebb felsorolt védekezési módok bármelyikének segítségével. A biztosítás intézménye azért a legtökéletesebb védekezés, mert a rizikóval szemben a legnagyobb biztonságot nyújtja. A biztosítás érvényesülő tere elvileg beláthatatlan: „mindenütt, ahol egy jövőbeli vagy esetleges szükséglet jelentkezik, mindenütt, ahol kockázat fenyeget, — elvileg helye van a biztosításnak." (Hémard: Théorie et pratique des assurances terrestres. Paris, 1924.) II. A biztosítás fogalmának szabatos elhatárolását megnehezíti, hogy azok a kockázatok, amelyek ellen a biztosítás ad oltalmat, egymástól lényegesen különböznek (a dologbiztosítás a károsító esemény által okozott kárt téríti meg, a személybiztosításnál viszont a rizikó nem mindig jelent „károsodást"; hiszen a férjhez menetel, a katonai szolgálat, az öregség stb. nem kárt okozó események) és emellett a biztosítás szervezete is különböző lehet (egészen másképpen oldja meg a kérdést a díjbíztosítás és másképen a kölcsönös biztosítás). A fogalomzavart nagyban előidézi az a körülmény is, ho£y a defineálók a biztosítási szerződést, a jogügyletet és nem magát a biztosítást, mint önálló intézményt, tartják szem előtt. Ezekhez járul, hogy a közgazdák nem méltatják eléggé figyelemre a jogi szempontokat, a jogászok nem akarnak tudomást venni a biztosítás közgazdasági szerkezetéről és végre mindketten figyelmen kívül hagyják a biztosítás belső szervezetét, technikai (üzemgazdasági) előfeltételeit. Mert a közgazdák a lényeget a biztosítás céljában, a jövőbeli esetleges szükséglet fedezésében látják és így csupán a biztosított oldaláról világítják meg a kérdést. A jogászok azokra a kötelezettségekre helyezik a súlyt, amelyeket a biztosítási szerződés a felekre ró. Ennélfogva háttérben marad a lényeg: a biztosítási vállalatnak különös szervezete, amely érvényre juttatja a biztosítottak között a kölcsönösség eszméjét, keresztül viszi a rizikók kölcsönös beszámítását és a biztosítási díj magasságát statisztikai és matematikai alapokon állapítja meg; tehát a rizikót kikapcsoló biztosító vállalatot is mentesíti a kockázat alól! A Kt. nem adja a „biztosítás" fogalmának meghatározását; csupán a kárbiztosítási ügyletet és az életbiztosítást írja körül,1 figyelmen kívül hagyva a biztosítás közgazdasági és technikai lényegét." Éppen ezért az 1 „Azon ügylet, melynél fogva valaki ellenérték (díj) kikötése melett arra kötelezi magát, hogy bizonyos személynek az ezt valamely meghatározott esemény következtében érő vagyoni hátrányt megtéríti kárbiztosítási ügyletnek tekintetik" (463. §.). — „Életbiztosításnak azon ügylet tekintetik, mely által valaki ellenérték (díj) kikötése mellett, bizonyos összeg fizetésére kötelezi magát olyképpen, hogy a fizetési kötelezettség valamely személy élettartamától vagy egészségétől, vagy testi épségétől tétetik függővé" (498. §.). 2 Ilyen, tisztán a felek kölcsönös kötelességeit kiemelő körülírást látunk a német 1908. május 30. „Gesetz über den Versicherungsvertrag" (a későbbiekben idézve: „N") 1. §-áiban és az orosz Ptk. 367. §-álban, aimelly a N. 1. §. 1. bek.-nek rendelkezéseit egy mondatlba íoglallja. Ezeik a .körülírások a dologbiztosítás és a személybiztosítás (kár- és összegbiztosítás) alább ismertetendő kategóriáit szétválasztják. Egységes jogi definíciót kísérel meg a Thirring-féle tervezet (Kt. tervezete hetedik cím, 1473—1671. §§. Az 1473. §. szerint „A biztosítási szerződésnél fogva az egyik fél — a biztosító — másnak érdekét érintő bizonyos eset — a biztosítási eset — bekövetkezésétől feltételezetten vagyoni szolgáltatásra, a másik, — a szerződő fél — a kikötött díj fizetésére kötelezi magát. Díjnak számít a kölcsönös biztosító társaságoknál fizetendő tagsági járulék is.") és az eddig napvilágot látott francia javaslatok. Az 1904. évi javaslat szerint: „L'assurance est un contrat par lequel l'assureur s'oblige, mayennant une réimunération apelée priimie ou cotisation, á indsmniser l'assuré des pertes ou dommages queceluici peut éprouver par suite de la réalisation de certains riisques irdlatiíis a ses biens ou á sa personne. ' Ezt a definíciót — arra való tekintettel, hogy nincsen figyelemmel a személybiztosításnak azokra az eseteire, amidőn veszteségről és kárról nem lehet beszélni (hozománybiztosítás, megélésre szóló életbiztosítás, járadékbiztosítás stb.) — 1906-ban feiloserélték a legújabb Saillard-íéle tervezetben is található következő körülírással: „L'assurance est un contrat par lequel l'assureur s'olblige, moyennant une rémunération appelée prime ou cotisation, á certaines prestations, au oais oü se realiseraient certaines éventualités relatives aux biens ou á la personne de l'assuré." Erre a tágan fogott körülírásra jogosan teszi Ehrenzweig (Moderné Entwicklungsbestrebungen im Recht des Versicherungsvertrages. 1925. 11. 1.) azt az epés megjegyzést, hogy a főnyereményt is „éventualité relatíve aux bi'ens"-nelk, valamint a pofont is „éventualité relatíve á la personne"-nak lehet minősíteni, de ide lehetne sorolni számtalan visszterhes szerződést is.