Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 1. szám - A biztosítás egységes fogalma

KERESKEDELMI JOG HITELJOGI ES GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon: Aut. 271—65. ALAPÍTOTTA néhai GRECSÁK KÁROLY v. b. t. t., igazságügyminiszter FŐSZERKESZTŐ: TISZTELETB. FŐSZERKESZTŐ: Dr. KUNCZ ÖDÖN BUBLA FERENCZ egyetemi nyilv. rendes tanár. ny. kúriai tanácselnök. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ LAJOS ügyvéd. Előfizetési ár: Egy évre: 16 P. Félévre: 8 P. Egy füzet ára: 1.60 P. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 1. SZ. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1930 JANUÁR 1. A Kereskedelmi Jog jubiláris esztendeje véget ért. — Az az igéret, melyet jubiláris számunk jelentett, mely szám valósággal eseményt jelentett a magyar jogászság közvéleményében, valóra vált múlt évfolyamunk vaskos kötetének tartalmában. — A Kereskedelmi Jog büszkén tekint vissza a végzett munkára és bizalommal néz a jövőbe. — Az a jogászgeneráció, melyet magunk köré gyűjtöttünk s mely rendszeres összejöveteleinken folyton újabb és újabb inspirációkat kap, biztosítéka annak, hogy a Kereskedelmi Jog szellemben, tartalomban és nívóban folyton fejlődni fog és meg fogja valósítani programmját: egyrészt olvasóinak a hiteljog minden ágában való rendszeres és tüzetes tájékoztatását, másrészt pedig a magyar hiteljognak korszerű fejlesztését. — Ezekhez kérjük előfizetőink további támogatását. A biztosítás egységes fogalma Irta: Kuncz Ödön dr. I. A biztosítás eszméje az emberi szükségletekből fakad. A szükségletek lehetnek feltétlenül előálló és előrelátható szükségletek, amelyeknek fedezetéről azonnal kell gondoskodni, de előidézhetik a szükségletet előre nem látható, esetleges jövőbeli események is, minthogy az ember vagyona és személye e földi pályán a véletlen esélyeinek van állandóan kitéve („Quand la maison est bátie, le malheur entre". Francois Coppée). A szükségletet támasztó véletlen állandó és olyan veszélyként fenyegeti az embert, amelynek elhárításáról vagy enyhítéséről önmaga rendszerint alig képes gondoskodni. Minél magasabb azonban a kultúra, annál inkább válik a kockázatból (rizikóból) fakadó jövőbeli és esetleges szükséglet jelenlegivé, amelynek fedezéséről az ember oly módon próbál gondoskodni, hogy igyekszik a szükségletet támasztó eseményt megelőzni, annak káros következményét csökkenteni stb. A kockázat keletkezhetik természeti eseményből (villámcsapás, jégkár, árvíz, öregség stb.), mások fényéből (gyújtogatás, lopás, testi sértés stb.) vagy a kockázatnak kitett egyén saját tettéből is (főleg vétlen vagy gondatlan cselekmény által okozott szükségletről leh?t itt szó, mert a szándékosan okozott önkár „kockázatnak" alig minősíthető). A kockázattal támasztott szükségletet többféleképpen lehetséges fedezni. Ezt a célt szolgálja elsősorban a takarékosság, amelyet éppen az előre nem látható, jövőbeli szükséglet kielégítése keltett életre. De a kockázattal támasztott szükséglet fedezetére szolgálnak: a jótékonyság (kársújtotta egyének segélyezése), az életjáradék-szerződés, kockázat vállalás mások részéről, a nyugdíj, az ú. n. önblztositás stb.— Ezek a védő eszközök azonban nem képesek a kockázat következményeit teljesen eliminálni. A takarékoskodás csak akkor fedezheti a kockázattal támasztott jövőbeli szükségletet, ha a szükséges nagy tőkét már előteremtette. Ha azonban az esemény, — amelynek káros következményeit a kockázatnak kitett egyén a takarékossággal akarta elhárítani — korábban bekövetkezik, mintsem a szükséges tőke előteremtődött, — a szükséglet fedezetlen marad. Ez áll az ú. n. önbiztosításra is. A takarékosságnak megvan az a hátránya is, hogy nem meghatározott, esetleges szükséglet kielégítésének a célját szolgálja (azért teszek félre, hogy ha szükségem lesz bármi okból pénzre, legyen miből költenem) és így, ha a megtakarított összeget elköltik, az újabb tartalékolás újabb gondot okoz. A jótékonyság, a segély csupán reményt, de nem biztonságot ad és nem is egyeztethető össze az emberi önérzettel. Az életjáradék szerződés, a garancia vállalás