Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 5. szám - Hetven év magánjogi irodalma

118 KERESKEDELMI JOG 5. sz. tottan fizetnek az esetek 15%-ában, nem fizetnek, vagy a teljesítés ismeretlen 8.2%-ban. Beszámol a jelentés a kényszeregyességgel kapcsolatos likvidációk lebonyolítási rendjéről és az itt elért eredményekről. Ez intézmény közgazdasági jelentősége az elmúlt év folyamán különösen iparvállalati fizetésképtelenségek lebonyolítása során domborodott ki, mert az értékesítési eljárás során is lehetővé vált az üzem folytatása és ilykép a likvidációnak oly módon való keresztülvitele, amelyben kifejezésre jut az az eszmei érték, amely az üzem bevezetettségében, megszervezettségében rejlik. A likvidációk eredménystatisztikájából kitűnőleg az 1929ben lebonyolított likvidációkból mintegy 3 millió pengő folyt be, amelyből az előnyös és külön kielégítésű tételek kielégítése után a hitelezők oly kielégítéshez jutottak, amely eredeti követelésük 22.1%-ának kiegyenlítését tette lehetővé. A jelentés megemlékezik azokról a reformtörekvésekről, amelyeket a gazdasági érdekeltségek az OHE-val együttesen a fizetésképtelenségi jog átfogó reformja iránt tettek folyamatba. Az 1929. évben szerzett tapasztalatok alapján a jelentés arra az eredményre jut, hogy a mai jogállapot megjavítása szempontjából mindennél sürgősebbnek mutatkozik a kényszeregyességi likvidáció intézményének szélesebb körű kifejlesztése és a fizetésképtelenségi büntető jognak oly irányú reformja, amely a felmerült hitelvédelmi visszaéléseknek bűnvádi üldözését a csőd esetén kívül is lehetővé teszi. Nemzetközi kongresszus a hitelezők védelmére. A ,,Kreditoren Vérein von 1870." kezdeményezésére egy egyetemi professzorokból és a gazdasági élet képviselőiből álló bizottság az osztrák kormánnyal egyetértésben folyó év január 13-án tartott ülésében elhatározta, hogy a nevezett egyesület megalakulásának 60-ik évfordulója alkalmából nemzetközi kongresszust rendez a hitelezők védelmére, amelynek programmjául a fizetésképtelenségi jognak legfontosabb problémáit tűzte ki. Az érdeklődőket az egyesület meghívja és kéri, hogy részvételüket mielőbb jelentsék be. („Kreditoren Vérein von 1870." Kongressbüro, Wien I. Zelinkagasse 10.) Hazai irodalom. Síchermann emlékkönyv. Dr. Sichermann Bernát születése hetvenedik évfordulójának megünneplése, írták munkatársai a Tébe-ben. Kiadja a Tébe 1930. — Azt a kiváló és eredményes munkásságot, melyet a hetven éves Sichermann Bernát büszkén felmutathat, munkatársai szebben nem ünnepelhették, mint hogy virágcsokorba szedték azokat a jogi tanulmányokat, melyeket a törvényhozás és joggyakorlat égető kérdései közt az ünepelt vezetése mellett vagy vele együtt kidolgoztak. A tartalommutató önmaga helyett beszél, ha akár a szerzőket, akár a tanulmányokat nézzük. Dr. Hegedűs Lóránt: A relativitás elve az adótanban. Dr. Bátor Viktor: Pénztartozások szabályozása a Ptk-ben (60 oldal). Dr. Cukor Gábor: Vasúton fuvarozott áruk elzálogosítása (80 oldal), Dr. Görög Frigyes: Az egyetemleges zálogjog, Dr. Kohner Arthur: A telekkönyvi ranghely előzetes biztosítása, Dr. Nyári Jenő: Az elzálogosított részvényre adandó szavazójog kérdéséhez, Dr. Nyári Pál: A takarékbetétek jogi vonatkozásairól, Dr. Proszvimmer Béla: A jelzálogjog reformja és fennálló általános magánjogunk; Dr. Szendey Béla: A cégbíró és cégbiztos címek alatt írtak maradandó értékű tanulmányokat; Dr. vitéz Jármay Pál, Dr. Kresz Károly és Dr. Nyulászy János pedig egyéb közérdekű cikkekkel gazdagították az emlékkönyvet. Hetven év magánjogi irodalma. (A magyar magánjog bibliográfiája 1861—1930. A budapesti kir. magyar Pázmány Péter Tudományegyetem magánjogi szemináriumában dr. Szladits Károly egyetemi ny. r. tanár, szemináriumi igazgató irányításával összeállította: dr. Újlaki Miklós. Budapest: Grill, 1930. XIX. + 572. 1.) Annak a magas színvonalú munkálkodásnak, amelyet a Szladits Károly professzor vezetése alatt álló magánjogi szeminárium ifjúsága kifejt, most egy újabb, igen jelentős eredménye került a könyvpiacra. Hetven év bibliográfiája: ha végig tekintünk a nemcsak tartalomra, hanem külsőre is imponáló köteten, önkéntelenül is arra gondolunk, hogy a magánjogi biróí gyakorlatnak 1928ban megjelent összeállítása után a szeminárium műhelyéből ismét oly munka látott napvilágot, amely az elméleti és gyakorlati magánjogász szempontjából egyformán hézagpótló. Lehetetlen nem észrevenni annak az irányító szellemnek fáradhatatlan buzdítását, céltudatos munkálkodását, amely tanár és tanítványok munkáját, összeműködését nem ötletszerűen, hanem átgondolt rendszerességgel állítja a legmagasabbrendű jogtudományi célok szolgálatába. A professzor által kitűzött feladatot ezúttal dr. Újlaki Miklós oldotta meg páratlan szorgalommal, a nüanszokig részletező alapossággal, fáradságot nem kímélő gondossággal. A hét évtized magánjogi irodalmának csoportosítása a magánjogi törvénykönyv tervezetének rendszerét követi, megfelelő helyekre beillesztve azokat a részeket, amelyeket magában a tervezet szorosan vett rendszerében elhelyezhetők nem volak. Újlaki Miklós hozzáférhetővé teszi hetven év rendkívül gazdag magánjogi irodalmának legrejtettebb kincseit, közkinccsé teszi ennek az irodalomnak eddig könyvtárak mélyén többékevósbbé elfeledve sárguló eredményeit ékes bizonyságául annak, hogy a komoly értelemben vett tudományos bibliográfia nem könyv- és egyéb címek lélektelen felsorolása, hanem ennél jóval több: részben egy tudományág egész irodalmának a tudomány rendszerében való ismertetése, másrészt pedig — célját és rendeltetését tekintve — nemcsak a jogi szakirónak nélkülözhetetlen kézikönyve, hanem a gyakorlati jogászé is, aki e könyv használata által az egy-egy kérdésre vonatkozó anyag összegyűjtésével járó fáradságot és gyakran oly jelentős időveszteséget fogja megtakarítani. ( F.) Dr. Kéler Tibor: A Kúria 1929. évi joggyakorlata a magánalkalmazottak szolgálati jogviszonyaira vonatkozólag. Dr. Kéler Tibor éveken keresztül végzett ítélőbírói funkciót a központi járásbíróság kebelében működő munkaügyi szakcsoportban. A tömeges elbocsátások érájának kezdetén került a csoporthoz, amikor egy-egy bíró elé az eldöntésre váró ügyek ezrei kerültek, köztük tömegesen olyanok, amelyeknél elsőfokon eljáró bíróra várt az a feladat, hogy ő hozzon először