Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 5. szám - Észrevételek a kereskedelmi és váltói megtartási jog köréből

108 KERESKEDELMI JOG 5. sz. Ebben az állásfoglalásban pedig mindenekelőtt az a változott elvi felfogás nyer kifejezést, hogy a megtartási jog nem a kereseti érvényesítés s illetve a bírói megítélés által, hanem legis arte azáltal keletkezik, hogy a hitelező követelése lejárt s a hitelező egyszersmind az adósa tulajdonát képező tárgyaknak is tényleges birtokában van. Kifejezetten megmondja a Kir. Kúria tehát, hogy a megtartási jog keletkezésénél semmi szerepe nincsen a hitelező akaratkijelentésének, tehát annak, hogy értesítette-e adósát arról, hogy megtartási jogot kíván gyakorolni, vagy, hogy keresettel érvényesítette- e megtartási jogát, mert a megtartási jog ezen elvi állásfoglalás szerint legis arte, a törvény erejénél fogva keletkezik a hitelező minden akaratkijelentése nélkül, mihelyt a hitelező követelése lejár, ha az adós tárgyai meghatározott rendeltetés nélkül vannak a hitelező tényleges birtokában. Ezek szerint tehát: a hitelező követelésének lejárta a hitelezőnek minden további akaratelhatáro/ása és ezt magában foglaló értesítése vagy keresetindítás nélkül legis arte megalapítja az adósnak a hitelező tényleges birtokában lévő ingóságaira vonatkozólag a hitelező megtartási jogát és pedig, mint dologi jogot, amiből természetszerűleg következik, amint azt a Kúria ki is fejezi, hogy a megtartási jog a hitelező követelésének lejárta után harmadik személyek által szerzett minden dologi jogot, tehát a végrehajtási zálogjogot is megelőzi, tekintet nélkül arra, hogy a hitelező az adóst a megtartási jog gyakorlásáról értesítette-e és tekintet nélkül arra, hogy a megtartási jog érvényesítése iránt a keresetet benyujtotta-e. Ha ugyanis a Kúria ezen állásfoglalása nem tekintené a megtartási jogot a követelés lejártával a hitelező birtokában lévő ingókra legis arte keletkezettnek és keletkezése pillanatában valóságos dologi jognak, akkor nem is mondhatná azt, hogy a követelés lejártával már minden más dologi jogot megelőz, mert a dologi jog abszolút jog lévén, annál csak a korábban keletkezett szintén abszolút jog, tehát a dologi jog lehet erősebb. A Kúria eszerint ezzel az állásfoglalásával visszatért arra az elvi álláspontra, amelyen a Semmítőszék a már ismertetett határozatában állott, azzal az eltéréssel azonban, hogy a Kúria most már világosan megmondja, hogy felfogása szerint a megtartási jog sem az adós értesítésével, sem a kereseti érvényesítéssel nem keletkezik, hanem keletkezik egvenesen legis arte a követelés lejártával a hitelező minden akaratkijelentése nélkül és pedig keletkezik mint dologi jog. Ezzel az állásfoglalással aztán a vita egyelőre nyugvópontra is jutott mindaddig, amíg holnap vagy holnapután egy újabb jogeset esetleg ennek az elvi állásfoglalásnak is az újabb megváltoztatására nem ösztökéli a Kúriát s akkor megint kezdődik a dolog elölről. Csak mellékesen jegyzem itt meg, hogy nincsen szerencsésebb helyzetben a német joggyakorlat sem és pedig az 1900-ban életbelépett új kereskedelmi törvény óta sem, ott is a joggyakorlati kérdések egyik tengeri kígyója a megtartási jog megalapításának és dologiságának vitája. Amint ezekből látjuk, úgy a jogelmélet, mint a joggyakorlat eléggé változatos képét nyújtja a megtartási jog lényegére vonatkozó jogi felfogásoknak és ha a törvényhozás rendezőleg közbe nem szól, ez a kép nap-nap után még tovább változhat a jogbizonyosság nagyobb dicsőségére. Az elöljárókban ismertetett ezek a dogmatikai és joggyakorlati adatok azt bizonyítják, hogy a megtartási jog lényegét illetőleg sem a dogmatikában, sem a joggyakorlatban nincs meg az a megnyugtató összhang, amely értnél a gyakorlatilag eléggé fontos jogintézménynél okvetlenül kívánatos volna, és amelyet a kereskedelmi forgalom biztonságának érdeke minden bizonnyal el is várna. Mit ér a megtartási jog, ha — amint láttuk — sohasem tudhatom egész bizonyossággal, hogy melyik időpontban tekinti azt a dogmatikai, vagy főleg a joggyakorlati felfogás dologi jognak s így melyik időpontban képez részemre, mint hitelező kereskedő részére valóban hitelezési biztonságot, mert hiszen egész gazdasági értéke ennek a jogintézménynek kizárólag attól függ, hogy dologi jog-e és ha az, mely időponttól kezdve tekintjük azt dologi jognak. A most ismertetett mai jogállapot szerint ugyanis, mint ügyvéd nem mernék ügyfelemnek megnyugtató határozottsággal választ adni Md. arra a kérdésre: hogy aj a birtokából, mint megtartásra jogosult hitelező birtokából akarata ellen kikerült ingóságokat fennállott megtartási joga alapján az új birtokostól a megtartási jog jogcímén jogosult-e visszaperelni és hogy b) a megtartási joggal terhelt ingóságokra harmadik személy által megszerzett végrehajtási zálogjogot az ő megtartási joga mikor előzi meg? Leg yen szabad ezekután néhány észrevételt tennem a megtartási jog lényege tekintetében de lege lata kialakult joggyakorlatra. A helyesebb megértés okából szükségesnek látom egy egész rövid visszapillantást vetni az általános magánjog visszatartási jogának és a kereskedelmi jog megtartási jogának kifejlődésére. Tudjuk, hogy a klasszikus római jog a zálogjogot nem ismerte, mert a követelésnek dologgal biztosít ása a klasszikus római jotj idején nem valamely ius in re aliena forrná-