Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 5. szám - A mérlegjog törvényhozási problémái

102 KERESKEDELMI JOG 5. sz. nem is, — de a vagyonfelesleg, amelyből végeredményben a részvényesnek haszna lesz, növekszik. Az érték benntartása ez esetben is sérelmes lehet a részvényesre, de a sérelem sokkal csekélyebb, mert az a megismerés, hogy a részvénytársaság nagy tartalékokkal rendelkezik és hogy a tartalékok évről-évre nőnek, okvetlenül kifejezésre jut a részvény árfolyamában és így a részvényes mindig érezheti, hogy nem veszít, mert hiszen a vállalat erősödik és majd eljön az az alkalmas időpont, amikor vagy osztalékban, vagy értékes elővételi jogokban kifejezésre jut a vállalat megerősödése. A nyilt-tartalékolás tehát kitolása az osztalék élvezetének, amely igen kellemetlen lehet az osztalékra reászoruló gyengébb kisrészvényeseknek, de végeredményben nem csorbítja vagyonát. A titkos-tartalékolás azonban a vagyongyarapodás megismerhetésében lévő előnyt is megvonja a kisrészvényesektől, s teljes homályt borít a vállalat gestiójára. A jövő veszélyek ellen való védekezés és előrelátás kétségtelenül igen tiszteletreméltó szempont, de a látenciák rendszeres képzése odavezethet, hogy a vállalat közzétett mérlege és eredményszámlája teljesen eltávolodik a valóságtól. A látenciák léte nagyon alkalmas a bizalom felkeltésére, valóban mindenki kedvezően ítéli meg azt a vállalatot, amely nemcsak nyilt-, hanem latenstartalékokkal is rendelkezik. De sohasem lehet viszont tudni, hogy a látenciák minő mértékben vannak meg és így kellemetlen felébredés érheti a jóhiszemű harmadik személyeket és ezek sorában elsősorban a vállalat hitelezőit, ha egyszer kiderül, hogy időközben a látenciák egészben vagy részben már elvesztek. Az osztalék stabilizációja is kétségtelenül helyes szempont, de kérdés, nem helyesebb-e ezt külön osztalék-tartalékok létesítésének útján biztosítani. Az osztalék-tartalék ugyanúgy lehetővé teszi az osztalék stabilitását, de másfelől a részvényesek mindig számolhatnak a vállalat való helyzetével. A titkos tartalékolás liberális kezelése ellenben odavezet, hogy a vállalat akkor is kedvező eredményt mutat ki, amikor az üzletév nyereséget vagy nem produkált, vagy egyenesen veszteséggel járt. Sokszor rámutattak arra, hogy még a vállalat vezetői szempontjából sem aggálytalan a látenciákkal való operálás, nemcsak azért, mert még ő előttük is elhomályosítja a vállalat helyzetét. De könnyen előáll annak veszélye is, hogy a vezetőség nem olyan megfontolt, ha van olyan alap, amelyet a részvényesek megkérdezése és minden ellenőrzés nélkül vehetnek igénybe és használhatnak fel s ekként nem kötelesek veszteséges üzletet vagy veszteséges eredményeket bevallani. Ez az intézmény egyenesen csábít a kockázatos vállalkozásokra és nem egészen megfontolt investiciókra. Tévedés azt hinni, hogy nagyvállalatokat nem lehet látenciák megengedése nélkül vezetni. Nagy külföldi vállalatok példái az ellenkezőt mutatják. Tudvalevő, hogy különösen az angol és amerikai nagyvállalatok aránylag sokkal kevésbbé operálnak látenciákkal és sokkal őszintébbek és nyíltabbak a tartalékos terén, sőt annyira mennek, hogy még a kiöntést is bifurkálják aszerint, hogy az illető üzletév eredményéből vagy valamely alkalmi nyereségből, esetleg értékpapírállományuk vagy más vagyontárgyak eladásával tettek szert a nyereségre. Sok esetben csak az előbbi, a regulár üzletből eredő nyereségek alapján eszközölt kiöntést nevezik osztaléknak, dividendának, az alkalmi nyereségek kiosztását ellenben: bonusnak. Ha alkalmaznak is látenciákat, ezt inkább az állandó üzemi befektetések teljes leírása útján eszközlik, nem pedig az áruraktár, értékpapírállomány, az érdekeltségek, adósok és hitelezők kimutatása terén. Ez sokkal kevésbbé aggályos, mert hiszen minden részvényes tisztában lehet azzal, hogy mit jelent, ha a gyártelep 1 fontra vagy 1 dollárra van leírva. Ez okból arra a konklúzióra kell jutnunk, hogy a titkos-tartalékolás megengedését nem volna helyes törvényhozásilag megengedni, természetesen eltekintve azon titkos-tartalékolásoktól, amelyeket maga a törvény ír elő: a nem-realizált nyereségek és az üzem részére rendelt állandó tőkejavak tekintetében. Ezen álláspontom konzekvenciája a következő: Nem tartom kifogásolhatónak a látenciák alakítását hivatalból, hanem csakis az osztalékjog megsértése címén a részvényesek részéről. Nem lehet tehát a központi cégbíróságnak, illetve a részvénytársaság felett imperiumot gyakorló bármely hatóságnak megadni azt a jogot, hogy felszólalás nélkül kutassa a látenciákat; eltekintve természetszerűleg az adózási hatóságoknak az adótörvények által megadott hatáskörétől. A felszólalás jogát viszont nézetem szerint nem adhatjuk meg az egyes részvényeseknek, hanem csakis a qualifikált kisebbségnek. A T. 104. §-ának 2. bekezdése a támadójogot erészben az alaptőke '/-„-ad részének vagyis 5%-ának birtokához köti, ugyanúgy mint a német Kt. 271. §-a. Vannak, akik azt vélik, hogy helyesebb volna a megtámadási jog gyakorlását az