Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 5. szám - A mérlegjog törvényhozási problémái

KERESKEDELMI JOG HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon: Aut. 271—65. ALAPÍTOTTA néhai GRECSÁK KÁROLY v. b. t. t, igazságügyminiszter FŐSZERKESZTŐ: TISZTELETI?. FŐSZERKESZTŐ: Dr. KUNCZ ÖDÖN BUBLA FERENCZ egyetemi nyilv. rendes tanár. ny. kúriai tanácselnök. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ LAJOS ügyvéd. Előfizetési ár: Egy évre: 16 P. Félévre: 8 P. Egy füzet ára: 1.60 P. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 5. SZ. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1930 MÁJUS 1. A mérlegjog törvényhozási problémái. Irta és a Gazdaságjogi Intézet 1930 március 14-én tartott ülésén előadta: Dr. Lévy Béla ügyvéd. A részvénytársaságok vezetőségei sok esetben nem érik be a nyilt tartalékolási lehetőségekkel és ú. n. titkos-tartalékokat létesítenek. Ilyen titkos-tartalékokat a T. ugyanúgy előír, mint minden modern részvényjog. így titkos-tartalék rejlik azon intézkedésben, amely a nem-realizált nyereségek kimutatását és osztalékra való felhasználását tilalmazza. Hasonlókép titkos-tartalékok alakításának és felhasználásának lehetősége áll be azon intézkedésnél fogva, hogy az üzemi berendezkedés jellegével bíró vagyon, gyárépület, berendezés, felszerelés, stb. legfeljebb a leírásokkal csökkentett beszerzéskori értékkel vehető fel. A látenciák azonban ezen körön túlmenőleg is szokásosak, különösen az árukészletek és követelések leértékelése által, nyereséges üzletek elszámolásának elhalasztása, létező passzíváknak komoly értékükön felüli keretben való kimutatása, sőt fiktív tartozási tételek konstruálása útján is. A gazdasági közvéleményben sok lelkes híve van a latens tartalékolásnak: sokan kívánják, hogy a törvényhozás egyenesen engedje meg a latens-tartalékokat. Ezt az álláspontot teszi magáévá a T. is, amennyiben 92. §-a 2. bekezdésében kimondja, hogy a vagyontárgyak alacsonyabb értékelése, valamint egyéb titkos tartalékok létesítése meg van engedve, ha a vállalat megerősítése vagy az állandó osztalék biztosítása ezt indokolják. Ezen szabályozás, amely a svájci tervezet álláspontjával azonos, további fejlesztését képezi a T. 96. §-a fentebb ismertetett azon intézkedésének, amely a nyereség felosztása tekintetében a közgyűlés souverenitását mondja ki. Ha e szabályozás lényegét a maga következményeiben végiggondoljuk, akkor ez azt jelenti, hogy, ha a kisebbség kifogásolja a mérleget, akkor a részvénytársaság vezetősége arra hívatkozhatik, hogy ő titkos-tartalékot létesített, illetve a már létező titkostartalékokat növelte, de erre joga is volt, mert ezt indokolja a vállalat megerősítésének vagy az osztalék állandósága biztosításának szempontja. A bíróságnak tehát adott esetben tulajdonképpen nem kell, sőt — talán — nem is lehet foglalkoznia azzal a kérdéssel, hogy a titkos-tartalékok összege mennyit tesz ki, hanem annak kutatására és megállapítására kell szorítkoznia, hogy az illető vállalatnál a titkos-tartalékolás indokolva van-e a fentebb ismertetett szempontokkal. A T. indokolása nem nyilatkozik arról, hogy a szabályozásnak végső konzekvenciáit így vagy másképp gondolja-e, a svájci tervezet megítélése tekintetében azonban nincs kétség ezen értelmezés helyességét illetőleg vagyis a latens-tartalékolás megengedését ilyen értelemben kívánják ott intézményesíteni. Ez pedig annál veszedelmesebb, mert mint fentebb reámutattam, a T. által adott kritériumok rendkívül elastikusak. Nem tudok elképzelni olyan esetet, amelyben a vállalat megerősítése nem volna kívánatos és a vállalat megerősítésének szempontjából nem volna a titkos-tartalékok növelése indokolt. Ugyanez áll természetszerűleg az osztalék állandóságának biztosítására nézve is. A konzekvenciák végiggondolása azonban világosan reávezet arra, hogy a titkostartalékolások ilyen irányú megengedése a részvényesek jogai szempontjából sokkal veszedelmesebb, mint a nyilt-tartalékolás terén való teljes szabadság. A nyilt-tartalékolásnál a részvényes látja, hogy — ha az osztaléka