Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 4. szám - Die Reform des englischen Aktienrechts durch die Companies Act 1929. - Ein Beitrag zur deutschen Aktienrechtsreform

4. sz. KERESKEDELMI JOG r.-t. részvények az I. r. alperes részvényesei közt az ez okiratban megjelölt módon felosztassanak. Ebben a tekintetben a fellebbezési bíróság a csatolt okiratokat méltatásban nem részesítette, azok összefüggését és jelentőségét meg nem állapította. Bár az 1924. évi szeptember hó 11-én az I. r. alperes és a bank r.-t. közt kötött és az egyidejűleg alperesek, másfelől a bank r.-t közt létrejött két megállapodásnak egymással kapcsolatos volta, e megállapodásoknak a 6. •/. jelű jegyzőkönyv szerint az I. r. alperes r.-t. utóbb nevezettek részvételével megtartott igazgatósági ülésén tudomásul vétele és a 7. 7. jelű igazgatósági jelentésnek a közgyűlés elé terjesztése, az 1924. évi november hó 22-én állítólag a II. r. és III. r. alperesek mindkettejének részvételével megtartott rendkívüli közgyűlésnek a 3. és 4. •/. jelű jegyzőkönyvekben adott lefolyása az utóbbi közgyűlésen az elnök-igazgatósági tagnak a részvényesek megnyugtatására tett, az e közgyűlés elé terjesztett igazgatósági jelentéssel összhangban álló nyilatkozata, az alpereseknek kapcsolatos magatartása és annak figyelembevétele, hogy a részvényesek megnyugtatásának szükségessége forgott fenn az igazgatóság részére megtartott felmentés felett történt határozathozatal előtt: alkalmas lehet arra, hogy az esetleg még szükséges bizonyítás felvétel eredményéhez képest támpontul szolgálhasson a II. r. és III. r. alperesek fentebb érintett felelősségvállalásának megállapítására. Ebben az esetben, ha II. és III. r. alperesek azzal hiúsították meg a kérdéses részvényeknek a részvényesek közt a Kt. 204. §-a szerint csak a társasági tartozások kielégítése után lehetséges felosztását, hogy a tartozásokra az I. r. alperesnek elegendő fedezetet rendelkezésére nem bocsátottak, ellenkezőleg részvénytöbbségüknél fogva a felszámolás menetére gyakorolt jogsértő befolyásukkal — amint a felperes állítja — meggátolták, hogy az I. r. alperes a II. és III. r. alperesek felelősségvállalásának érvényt szerezhessen, akkor a felperest, mint a felszámolás alatti részvénytársasági részvényei alapján érdekelt és a II. és III. r. alperesek jogellenes és a jóerkölcsökkel is ellenkező és szándékosan károsító magatartása folytán károsult felet kétségkívül megilleti ez a jog, hogy ezektől az alperesektől megfelelő kárpótlást követelhessen. Az ügy eldönthetése tehát a tényállásnak a megjelölt irányban való tisztázását és ennek eredményéhez képest a követelés mennyiségét illető ténymegállapítást teszi szükségessé. Az I. r. alperes ellen azonban a felperes csupán a Kt. 204. §-ának korlátai közt érvényesítheti a kereseti igényt — tekintet nélkül arra, hogy terheli-e ezt az alperest a II. és III. r. alperes ellen való eljárásban mulasztás, — mert a törvény kényszerítően szabja elő, hogy a feloszlott társaság vagyona csak a tartozások kielégítése után osztható fel a részvényesek közt. Ebben a keretben lesz tehát az ügy e kérdésben tárgyalásban részesítendő. Kezesség. 55. A hitelező által a főadósnak engedett halasztás az anyagi jog szabályai szerint a kezes kötelezettségét csak annyiban szünteti meg, amennyiben a iőadós a halasztás ideje alatt jutott oly vagyoni helyzetbe, hogy a követelés rajta be nem hajtható és épen ezért visszkereseti jogát ellene a kezes sem érvényesítheti. (P. VII. 8706 1928. sz. a. 1930. febr. 5-én.) A fellebbezési bíróság által megállapított tényállás ezzel szemben az, hogy a „Pyramis" magyar földbirtokosok és földbérlők részvénytársaság főadós már 1924. évi december 31.-én, tehát a nyert halasztás ideje alatt is fizetésképtelen állapotban volt, mert passivái, melyek a valóságban 53 milliárdot tettek, tekintve a közadósnak 1924. december 31.-től a csődnyitásig fennállott üzleti inaktivitását, a halasztás ideje alatt nem keletkezhettek. Ezek szerint a felperes követelése a főadóson már a halasztás adásának időpontjában sem volt behajtható s ekként az alperes az esetleges visszkereseti igény érvényesítése tekintetében a halasztás által kedvezőtlenebb helyzetbe nem került. Váltó. 56. A házastársak közti vagyonjogi viszonyokat szabályozó váltó közjegyzői okirat nélkül is érvényes. (P. VII. 3675/1929. sz. a. 1930. febr. 25A fellebbezési bíróság a döntésében a felperesnek abból az előadásából indult ki, hogy a kereseti váltók adásával az alperesnek az volt a célja, hogy a peres felek házasságának felbontása esetére a felperesnek legyen miből megélnie, és a keresetet azért utasította el, mert a váltó adásával a felek a házassággal kapcsolatos vagyoni viszonyaikat kívánták szabályozni s mert ez az ügylet az ilyen ügylethez az 1886 : VII. t.-cikk 22. §. a) pontja értelmében szükséges közjegyzői okirat hiányában érvénytelen. Azonban a fellebbezési bíróságnak ez az álláspontja téves, mert ha a váltóknak a felperes által vitatott célra adása a felhívott törvényhely által említett vagyoni viszonyok szabályozásának fogalma alá esnék is, ugyanannak a törvénycikknek 24. §-a első bekezdése szerint a törvény 22. §-ának intézkedései váltókra ki nem terjednek s így jogszabályt sért a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel a keresetet ezért utasította el, mert a váltók adására vonatkozó ügylet közjegyzői okirat hiányában érvénytelen. 57. Az 1877. VIII. t.-c. 9. § a) pontja és a váltókamatok. (P. VII. 7400/1929. sz. a. 1920. febr. 4-én.) A fellebbezési bíróság az 1877. évi VIII. t. c. 9. §-ának a) pontjában foglalt rendelkezést az e tekintetben követett bírói gyakorlatnak is megfelelően helyesen értelmezte akként, hogy e rendelkezés a törvényben foglalt kamatkorlátozás alól kivételt állítván fel, a váltón alapuló követelés bíróilag egész összegében érvényesíthető abban az esetben is, ha a váltó oly követelési öszszeg fedezetéül adatott, amelyben a tőketartozáson felül évi 8%-ot meghaladó szerződésileg kikötött kamat is számíttatik az adós terhére és nem adható a 9. §. a) pontjának a felperes által vitatott az az értelem, hogy valamely váltóval fedezett tartozás bíróilag érvényesíthető összegének meghatározásánál a kikötöttél szemben még csak nem is az 1877. évi VII. t. c. értelmé-