Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 4. szám - Die Reform des englischen Aktienrechts durch die Companies Act 1929. - Ein Beitrag zur deutschen Aktienrechtsreform

100 KERESKEDELMI JOG 4. sz. ben megengedett évi maximális 8%, hanem csupán az 1876. évi XXVII. t. c. 50. és 51. §§-aiban említett évi 6%-os kamat vehető számításba. Csőd. 58. A Cst. 29. §-a alapján gyakorolt megtámadásnak nem szolgál elég alapul az, ha a fizetések megszüntetése s a másik félnek erről a körülményről, vagy pedig arról való tudomása bizonyíttatik, hogy a hitelezők teljes kielégítésére az adós vagyona a teljesítés elfogadása idején már nem elegendő, hanem szükséges az is, hogy az adós a teljesítést a többi hitelező kijátszásának és megkárosításának egyenes szándékával eszközölje s a teljesítést elfogadó hitelező erről bírjon tudomással. (P. VII. 7651,1928. sz. a. 1930. febr. 13-án.) A fennforgó esetben az adósnak erre irányuló egyenes szándéka s illetve a hitelező alperesnek erről való tudomása — mint a fennforgó esetben a megtámadáshoz az 1410/1926. M. E. számú rendelet 94. §-ának 1. bekezdése szerint is megkívánt s ennek keretében elbírálás tárgyául szolgáló tény — megállapítást nem nyert, következéskép a osődtömeggondnok a Cst. 29. §-ára alapított támadási keresete nem jogszerű. Tisztességtelen verseny. 59. A Tvt. 35. §-a nem zárja ki, hogy valaki abbanhagyási igény érvényesítése nélkül csupán kártérítési igényt támasszon. (P. IV. 2191/1929. sz. a. 1930. febr. 26-án.) A felperes csak nem vagyoni kárért igényelt elégtétel iránt tartotta fenn a keresetét a fellebbezési bíróságnak a Pp. 402. §-a értelmében irányadó megállapítása szerint. Keresete jogalapjának megítélése szempontjából tehát az vizsgálandó, vájjon az alperes terhére megállapítható-e a tvt. 35. §-ában felsorolt valamely szándékos magatartás? — minthogy valamely, a tvt. rendelkezéseibe ütköző és itt felsorolt szakaszokba ütköző cselekménynek puszta gondatlanságból elkövetése nem ad elégtételhez való jogos igényt. Ez igény érvényesíthető voltát pedig sikertelenül támadja az alperes azon az alapon, hogy annak az abbanhagyásra irányuló kérelem előterjesztése hiányában nem lehet helye, mert a tvt. rendelkezései ennek feltételül szabását nem tartalmazzák és így megáll a fellebbezési bíróság ítéletében helyesen hivatkozott az az általános anyagi jogi szabály, hogy ha valamely jogviszonyból több igény ered, a hitelező azokat akár külön-külön is érvényesítheti. Tehát ha a tényállás alapot nyújt valamely a 35. §-ban felsorolt sérelmes magatartás szándékos tanúsításának megállapítására, a sértett versenytárs az abbanhagyási kérelemtől függetlenül is érvényesítheti az elégtételhez megnyílt igényét. 60. Valamely árúnak másnál olcsóbban, akár a beszerzési áron is árusítása magában véve nem ütközik a kereskedői tisztességbe még akkor sem, ha ezzel az illető a saját árúi kelendőségét fokozni kívánja és így az olcsó árusítás versenyzést is céloz, hacsak nem történik a versenyzés oly körülmények között, melyek annak megállapítására szolgálnak alapul, hogy az illető versenytárs az olcsóbb árusítással főleg szándékosan a versenytársa károsítását célozza. (P. IV. 2576/1929. sz. a. 1930. márc. 5-én.) Azt a ténymegállapítást, hogy az alperes mint a vasvári szövetkezet képes levelezőlapjainak rendes vevője kapott a szövetkezettől rendelésére a szövetkezet kifogyott saját szentkúti levelezőlapjai helyett 50 drb. felperesi kiadású levelezőlapot, a felperes nem támadta meg Ez irányadó tényállásból pedig okszerűen következik, hogy az alperes szándéka nélkül jutván abba a helyzetbe, hogy felperesi eredetű árút árusítson: szó sem lehet arról, hogy az alperes ez árukat a felperessel való versenyzés céljára, a felperes egyenes megkárosítása és vállalkozása aláaknázása végett szerezte volna meg. Ilykép, még ha valónak is bizonyulna, hogy az alperes a kikötött 16 f.-es továbbeladási ár helyett a felperesi eredetű lapok egy részét 16 f.-jével, vagyis azon az áron árusította a búcsús sátrakban, mint általában a más kiadású helyi képes-levelezőlapokat: e körülmény sem nyújtana kellő alapot annak megállapítására, hogy az alperes panaszolt magatartása a felperes szándékos megkárosítását célozta volna, és hogy az alperes terhére esőén valamely a tvt. rendelkezéseibe ütköző cselekmény megállapítására sem. Eszerint a közömbös körülményekre vonatkozóan ajánlott további bizonyítás mellőzése jogsértő; úgyszintén a felperes egyoldalú megkeresésére adott kamarai válaszában foglalt vélemény is figyelmen kívül volt hagyható a vonatkozóan felhozott okokból. A bpesti kir. ítélőtábla cégügyi határozatai. 9. A cégtulajdonos város közönségének kétségtelenül jogában áll azokat a főhivatalnokait, akik őt egyébként is képviselni, képviseletében aláírni hivatottak, azzal megbízni, hogy magánvállalkozásában részéről a cégaláírást teljesítsék. Minthogy pedig az ily személyek által ezen az alapon végzett cégaláírás lényegileg a cégtulajdonos aláírásának minősül, a város főhivatalnokai nem tekinthetők a K. T. 37. és 38. §-ai szerint cégvezetőknek, kik annak 40. §-a szerint az aláírásnál a céghez saját nevüket a cégvezetésre vonatkozó toldással kötelesek csatolni. (P. VI. 13195/1929. sz. a. 1930. febr. 13-án.) Nevezetteket tehát annak ellenére sem lehet a cégaláírás utóbbi módjára kötelezni, hogy a bejegyzési kérvény szerint magukat cégvezetőknek nevezik. 10. Nyereség vagy veszteség kiszámítása. A kir. ítélőtábla az elsőbíróság végzését az állandó bírói gyakorlat álláspontjának megfelelő indokai alapján hagyta helyben s a nyereség vagy veszteség kiszámítási módozatainak az alapszabályokba felvételére irányuló felhívás indokolását kiegészíti azzal, hogy a K. T. 225. §-a 7. pontjának kényszerítő rendelkezése következtében az alapszabályokban a nyereség vagy veszteség kiszámításának módozatait legalább is az általános irányelvekre utalással mindenesetre meg kell állapítani. (P. VI. 1924 1930. sz. a. 1930. márc. 1-én.) Felelős kiadó: DR. SZENTÉ LAJOS. DUNÁNTÚL KÖNYVKIADÓ ÉS NYOMDA R. T. PÉCSETT