Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 4. szám - A védjegyügyi peres és nem peres eljárás tervetzete

4. sz. KERESKEDELMI JOG 91 választani, amely mellett az általa már ismert végállomásra, vagy irányra való tekintettel a fuvardíjelszámolásnál az ö részére mutatkozik előny. Nagyon fontos tehát annak a szabályozása, hogy melyik fél számára kínálkozik ez a lehetőség. Itt kapcsolódik össze a paritás kérdése a felmondás és illetve rendelkezés kérdésével. Rendelkezésnek nevezzük a vevőnek azt az utasítását, amellyel meghagyja, hogy az eladó az árút milyen címre, hová küldje el; a vevőnek ez az egyoldalú nyilatkozata az átvételi cselekmény egy része és pótolja azt a funkciót, amit a helyi vételnél a tényleges átvétel teljesít. Miután átvételi cselekményre csak akkor kerülhet sor, ha az eladó részéről az átadás megfelelő ellenmozzanata megtörtént, — mielőtt a vevő abba a helyzetbe kerülne, hogy az eladónak rendelkezést adjon, az eladó részéről egy ennek megfelelő cselekményt kell bevárnia. Amint ezt már korábban jeleztük, a tőzsdei ügyleteknek nagyobb része nem egy bizonyos időpontban, hanem egy bizonyos határidőn belül teljesítendő. Hegy a teljesítésnek a szerződésben megjelölt határidő keretében, mely napon kell megtörténnie, ezt a felek valamelyikének áll jogában meghatározni. Ez a felmondási jog. Nem kell különösen hangsúlyoznunk, hogy milyen fontos ez a jog; a jogász számára érthetővé és elképzelhetővé teszi ennek fontosságát az, hogy az adás-vételi szerződés leglényegesebb alkotórésze az árú és a vételár meghatározása után épen a teljesítési időpont; az üzletember jól tudja a teljesítési időpont megválasztásának fontosságát magyarázat nélkül is, mert hiszen a kereskedő azt az árút, amelyet eladott, talán csak ép akkor szerzi meg, amikor tudja már, hogv mely napen kell azt szállítania és ez időpontig bevárja a legkedvezőbb áralakulást; vice-versa a vevő esetleg csak akkor adja el az általa már régebben vásárolt árút, amikor tudja naptárszerü pontossággal, hogy mikor fogja az általa vásárolt árút megkapni. Nemcsak a fuvarelszámolás szempontjából fontos tehát annak a tisztázása, hogy ki az, aki korábban tartozik színt vallani. Ezt a kérdéskomplexumot az árúüzleti szokások 14—19 és 25/a §-ai szabályozzák. (Bef. köv.) A védjegyügyi peres és nem peres eljárás tervezete. Irta: Dr. Szenté Lajos ügyvéd. Az 1925. évi XII. t.-c. 5. §. felhatalmazta a kereskedelemügyi minisztert, hogy a Pp. elveinek szem előtt tartásával a védjegyügyekben követendő peres és nem peres eljárás szabályait, továbbá az ilyen ügyekben eljáró hatóságokat és a hatóságok szervezetét a fennálló jogszabályoktól eltérő módon az igazságügyminiszterrel egyetértve rendelettel állapítsa meg. Ennek a rendeletnek meghozatalát magunk is ismételten sürgettük. — A szinte kőkorszakbeli védjegyügyi peres eljárást, amely nagy magánjogi érdekek feletti bíráskodást a kereskedelemügyi miniszterre mint közigazgatási hatóságra bízott, melynek döntése ellen semmiféle jogorvoslatnak helye nincs és amely az előzetes eljárás adatait teljesen saját önkénye szerint használta fel, tette magáévá vagy hagyta figyelmen kívül, mi annyira veszélyesnek és elavultnak tartottuk, hogy az ellen minden alkalommal felemeltük tiltakozó szavunkat. A Kereskedelmi Jog 1929 január 1-i jubiláris számában Fodor Ármin kúriai tanácselnök, az Igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályának egyik vezető egyénisége és dr. Mayer Géza, a Szabadalmi Bíróság alelnöke egyértelműleg a végjegyügyi eljárás reformját hangoztatták. — Fodor Ármin az eljárást a szóbeliség és közvetlenség szabályai alapján mint peres eljárást e perek természetének figyelembevételével tartotta megalkotandónak, úgy, ahogy ez már a szabadalmi perekre vonatkozólag történt. — Mayer Géza az összes iparjogvédelmi perek egyöntetű szabályozását sürgette olykép, hogy ,,ha az összes idevonatkozó jogszabályokat egyetlen bírósági jellegű hatóság alkalmazná és a jogorvoslatokat is egyetlen ilyen hatóság intézné el"; vagyis ha elsőfokon e kérdéseket a szabadalmi bíróság, másodtokon pedig a kir. Kúria intézné el. Dr. Schuszter Rudolf, a már időközben megszűnt Szabadalmi Felsőbíróság nyug. elnökének most közzétett Tervezete e kívánalmaknak eleget tesz, amidőn egységes hatóságra bízza a védjegyügyi peres és nem peres eljárás elintézését, elvevén a védjegyügyi peres eljárást a kereskedelemügyi minisztertől és átruházván azt a Szabadalmi Bíróságra elsőfokon és a Kúriára másodfokon; másrészt pedig az eddig decentralizált kamarai lajstromozás helyébe egységes, a Szabadalmi Bíróságnál vezetett lajstromot hoz be. Mi tehát örömmel üdvözöljük a Schuszterféle Tervezetet, amely évtizedes harcok eredményét fogja hozni. Nem hallgathatjuk el azonban aggályainkat, melyeket a Tervezet egyes fontos intézkedései bennünk keltettek. Bár éppen magunk voltunk azok, akik ismételten sürgettük azt, hogy a Tvt. 9. §. alapján a védjegyekkel űzött visszaélések megtorlása iránti perekben hozott ítélet alapján a tisztességtelen versenyt képező védjegy használata alapján törlést lehessen kérni, vagyis a polgári bíróság ítélete alapján a véd-