Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 4. szám - Paritás, felmondás, rendelkezés a tőzsdei ügyleteknél

90 KERESKEDELMI JOG 4. sz. var több, mint a paritásos állomástól a rendeltetési állomásig járó fuvar, ezt a többletet az eladó köteles megtéríteni a vevőnek, — ha pedig a feladóállomástól a rendeltetési állomásig járó fuvar kevesebb, mint a paritásos állomástól volna a fuvar a rendeltetási állomásig, ezt a vevő köteles megtéríteni az eladónak. Erre vonatkozik a 35. §. utolsó bekezdése: ,,Ha a felek a továbbfuvarozás irányát nem állapították meg, azt a fuvardíjkülönbözetet kell elszámolniok, mely az árú tényleges rendeltetési állomása irányában a paritásos és a feladási állomások között fennáll." A paritás kikötése tehát nem azt jelenti mindig, hogy az eladó fizet valamit a vevőnek, hanem azt is eredményezheti, hogy az eladó kap bizonyos megtérítést a vevőtől. A paritásos eladás mellett az eladó nem fix fuvardíj fizetésére kötelezi magát, hanem fuvarelszámolásra. A paritásos eladás mellett a vevőnek és az eladónak további spekulációra nyilik lehetősége és pedig: az eladónak a feladóállomás kiválasztásával, a vevőnek a rendeltetési állomás kiválasztásával. Ha az irány meg van határozva, az eladó olyan állomást választ ki, amelyről az iránymegjelölő állomáshoz legkönnyebben szállíthat, — a vevő a rendeltetési állomást tetszése szerint választhatja ki, mert a fuvardíjelszámolásnál ő nem kap semmivel sem többet, vagy kevesebbet, bárhová is szállíttassa el az árút. Ha az irány nincs előre megjelölve, a vevő ha tudja, hogy az eladó honnan szállít, olyan rendeltetési állomást választ, amellyel kihasználja azt, hogy az eladó őt oly helyzetbe tartozik hozni, mintha az árút az eladó a paritásos állomáson adta volna fel és nem fog alkalmat adni az eladónak arra, hogy tőle még fuvardíjmegtérítést követeljen. A 35. §. utolsó két bekezdése, amint látjuk, azt az esetet tartja szem előtt, hogy a felek nem fix fuvartétellel, az u. n. helyi fuvarral kívántak számolni, hanem a fuvar körül még spekulálni akartak. A gyakorlat azonban megteremtett olyan megoldást, amely ezt a spekulációt ha csak részben is, de kizárja. Nevezetesen, ha a paritásos állomás egyszersmind iránymegjelölő állomás gyanánt is szerepel, ebben az esetben az eladó mindig köteles megfizetni a vevőnek a feladóállomástól a paritásos állomásig terjedő fuvart. Mert az előbb ismertetett szabály szerint, ha az irány meg van jelölve, azon különbözet számolandó el, amely a feladóállomástól a iránymegjelölő állomásig járó fuvar között egyrészt, másrészt a paritásos' állomástól az iránymegjelölő állomásig járó fuvarok között fennforog. Minthogy a paritásos állomás és iránymegjelölő állomás ugyanaz, e két állomás között fizetendő fuvar 0, tehát 0 a kivonandó. Ekkor természetesen a kisebbítendő maga a különbség, tehát ilyenkor az eladó részéről mindig térítendő a feladóállomástól a paritásos állomásig járó helyi fuvar. Azt, amit a laikus ember a paritás szó alatt érteti, most úgy valósítják meg, hogy a felek a paritásos állomást egyszersmind irányállomásnak is jelölik. Előfordul a gyakorlatban még ilyenfajta kikötés is: paritás Budapest, irány végállomás. Ez egyértelmű azzal, hogy az íránymegjelölő állomás nincs meghatározva, mert hiszen annak meghatározása a vevőre van bízva. Itt, ha a vevő a feladóállomást tudja, — különösen ha kellő előrelátással a feladóállomásokat a szerződésben előre kiköti, úgy alkalma van a fuvardíjjal lényeges megtakarításokat elérni. Amint látjuk tehát, a budapesti szokványok azon az elvi alapon nyugszanak, hogy a paritás kikötésével a vevőt az eladó abba a helyzetbe köteles hozni, mintha az áru a paritásos állomáson került volna feladásra; a 35. szakaszban szabályozott mindkét eset értelmezésénél ebből kell kiindulni; amit a wieni szokványok így fejeznek ki: "gilt als Verladestaticn." A gyakorlat azonban kifejlesztett egy harmadik esetet, azt, amely főleg a termelő és a kereskedő között kötött ügyletnél a legkézenfekvőbb elgondoláson alapul, — amikor ugyanis a paritásos állomás mint rendeltetési állomás van számításba véve, ezt hozza kifejezésre ez a kikötés: paritás és irány pl. Budapest. A wieni szc4tványok a kétféle elgondolást külön-külön szabályozzák; a szabályozás világos, — ámde azt feltételezi, hogy a felek a kötlevélben világosan mondják meg: a paritásos állomást feladóállomás, vagy rendeltetési állomás gyanánt képzelték-e el. A nehézségek tehát itt is megvannak. Mindenesetre kívánatos volna a paritásra vonatkozó különböző szokások egységesítése, mert a mai helyzet a forgalmat nagy mérvben akadályozza. * A vevő jogosult az eladónak utasítást adni, hogy az árút részére küldje el, vaéy a saját címére, vagy egy másik címre: a saját vevőjének címére. Ez az utasítás a rendelkezés. A rendelkezéssel történik meg a rendeltetési állomás kiválasztása és közlése. A vevő szempontjából igen fontos üzleti momentum ez, mert ekkor lezárul a vevő részére a spekulációs lehetőség, — hacsak az árút be nem raktározza. Amint az eddig kifejtettekből láttuk, vagy a vevőnek van módja olyan rendelkezés' adni, amely mellett a fuvardíjelszámolásnál az ő számára mutatkozik az előny, vagy az eladónak van módja olyan feladóállomást ki-