Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 4. szám - Paritás, felmondás, rendelkezés a tőzsdei ügyleteknél

4, sz. KERESKEDELMI JOG S9 az eladó az árú után, amelyet neki a szerződés értelmében a vevő utasítása szerint fel kell adnia, milyen mértékben tartozik a fuvardíjat viselni. Milyen mértékben és nem milyen állomásig. Ha a tőzsdei szokások nem volnának és csak a saját elgondolásunk szerint lehetne a dolgokról beszélni, akkor azt gondolhatnék, hogy ha egy árút Budapest paritásában adtunk el, akkor ez azt jelenti, hogy az eladó köteles a vevőnek a feladóállomástól Budapestig terjedő fuvart megtéríteni. Lehet, hogy általában, főleg azck, akik a tőzsdei szokványokban nem járatosak, ez alatt a kifejezés alatt „paritás Budapest", valóban ezt értik. Ha azonban a tőzsdei szokások és pedig a budapesti tőzsdei szokványok ki vannak kötve, akkor ez az értelmezés nem áll meg. A paritásra vonatkozó sokat vitatott anyagot a szokványok 35. szakasza rendezi. Első bekezdése szerint a paritásos állomás megjelölése csupán a fuvardíj elszámolási alap megállapítására szolgál; ez csak részben igaz, mert mint később látni fogjuk, a paritásos állomás megjelölésének egyéb, nagyon fontos következményei is vannak, amelyek bennünket átvezetnek majd a rendelkezés és felmondás kérdéséhez. Természetes, hegy ha a szállítás a paritásos állomásról történik, fuvardíj elszámolásnak helve nincs, mert a paritás kikötése a vevőt csak arra kötelezi, hogy az eladót abba a helyzetbe hozza, mintha az árú h paritásos állomáson kerülne feladásra. A 35-ik §. utolsó két bekezdése az, amely a gyakorlatban a legtöbb vitára szolgáltat alkalmat, A gabonakereskedelemben legtöbb esetben a vevő nem saját címére küldeti el az árút, hanem egy harmadik személy címére, akinek az árút a vevő maga tovább adta. Az 1905. évben alkotott és 1925-ig érvényben volt szokások szerint ha a felek a szerződésben csak a paritásos állomást állapították meg és nem állapították meg azt az irányt, amelyben az árú el fog szállíttatni, ez esetben az eladó a vevőnek azt a fuvardíjat tartozott megfizetni, amely a feladóállomástól a paritásos állomásig volt számítandó. Ennek a rendelkezésnek az volt az elgondolása, hegy az eladó, aki Budapest paritásában ad el, számol azzal, hogy neki az árút a vevő rendelkezéséhez képest esetleg Budapestre kell szállítani, s minthogy a szállítás iránya a szerződésben nem köttetett ki, nem érdekli az eladót, hová lesz az árú szállítandó, ő mindenesetre viseli a feladóállomástól Budapestig terjedő helyi fuvart. Ez az elgondolás megfelel a paritásról alkotott és a köztudatban lévő laikus fogalmaknak és megfelel a wieni és egypár utódállam szokványaiban azon esetekre adott szabálynak, amikor, amint ezt a wieni szokványok mondják, „gilt die Paritat als Bestimmungsstation", ez azonban, — hangsúlyoznunk kell, hogy csak a jogtörténelem, illetőleg az összehasonlító jogtudomány szempontjából érdekes, mert ha a jelenlegi jogállapotot meg akarjuk ismerni és meg akarjuk érteni, akkor a legokosabb amit tehetünk, ha azt, amit a paritásról, mint laikusok tudtunk, az emlékezetünkből kitöröljük. A gazdasági körök nyilván méltánytalannak találták, hogy az eladó a rendeltetési állomás kiválasztásával előálló fuvardíj-megtakarításban egyáltalán ne részesedjék; ezért a helyi fuvarral való kalkulálást, mint szabályt megszüntették és helyébe a fuvarelszámolás gondolatát ültették. Hogy a valóságban mennyi fuvar lesz fizetendő az árú után. ez függ a feladóállomás és a rendeltetési állomás közötti távolságtól, — illetve fuvartétel szempontjából való távolságától. Három állomás tehát az, amelyiket figyelembe kell venni: feladó állomás, rendeltetési állomás és a fuvarösszeg viselésének arányát meghatározó paritásos állomás. Ha a felek a spekulatív lehetőséget, amely a rendeltetési állomásnak az utólagos kiválasztása folytán előállhat, ki akarják zárni, akkor előre megállapítanak egy állomást, amely állomásra a szállításnak a fuvarelszámclás szempontjából történnie kell, egy fiktív rendeltetési állomást: az iránymegjelölö állomást. Természetes, hogy ily állomás megjelölése nem érinti a vevőnek azt a jogát, hogy tetszés szerinti állomásra küldesse az árút; ámde ez már az eladót nem érdekli; a fuvarelszámolás szempontjából a rendeltetési állomás az iránymegjelölő állomás, a fuvarelszámolásnál nem jön többé számba a rendeltetési állomás. Erre az esetre vonatkozik a szokványok 35. §-ának utolsóelőtti bekezdése: ,,Ha a felek a továbbfuvarozás irányát vagy a viszonylatot megállapították, azt a fuvardíjkülönbözetet kell, tekintet nélkül az árú rendeltetési helyére, elszámolniok, amely a kikötött irányban vagy viszonylatban a paritásos és a feladási állomás között fennáll." Ez azt jelenti, hogy amennyiben a feladási állomástól az iránymegjelölő állomásig a fuvardíj több, mint a paritásos állomástól az iránymegjelölő állomásig, ezt a többletet az eladó köteles megtéríteni a vevőnek; ha pedig kevesebb, — ezt a vevő köteles megtéríteni az eladónak. Ennek a rendelkezésnek az az alapgondolata, hogy iránymegjelölő állomás van mint rendeltetési állomás és a paritásos állomás, mint feladóállomás elgondolva. Vezérlő gondolat a rendeltetési állomásnak a fuvarelszámolásból való teljes kikapcsolása. Vannak azonban esetek, amikor az irány nincs megjelölve; ilyenkor az elszámolásnál figyelembe jön a tényleges rendeltetési állomás és pedig oly módon, hogy ha a feladóállomástól a rendeltetési állomásig járó fu-