Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 4. szám - A váltói kellékhiányok elbírálásának elveiről

84 KERESKEDELMI JOG 4. sz törvény szelleme és betűje között akkor is támadhat ellentét és a betűnek akkor sem szabad a szellem fölött diadalmaskodnia, amikor olyan alakiságokról van szó, amelyek egyúttal a lényeget alkotják. A váltó lényeges kellékeinek egyike sem üres formaság, hanem mindegyiknek önálló rendeltetése van a váltójogi anyagi igazság megvalósítása céljából és ebben az irányban egyúttal biztosítékul is szolgál. Ezen a kereten belül a lényeges kellékeket igen is szigorúan kell megkövetelni, de mihelyt a kérdéses cél, amelynek az előmozdítására a lényeges kellék hívatott, bármi módon megvalósul és vitán fölül áll, az illető lényeges kellék további firtatására semmi szükség nincsen és ily esetben a hiányosság a váltón alakuló jogok és kötelezettségek érvényesülésének útjába nem állhat. A kellékhíány elbírálásánál nem mellőzhető annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a hiányosság folytán biztosítatlan marad-e annak a célnak az elérése, amelynek az előmozdítására az illető lényeges kellék hivatott és ha a kellék hiányossága mellett is vitán felül áll az a tény, amelyet az illető lényeges kelléknek bizonyítania kellene, a hiányosságnak perdöntő hatást tulajdonítani nem szabad. Azok között a felek között, akik közvetlen jogviszonyban állanak és akiknél a váltó rendszerint magánjogi kötelmet is tartalmaz, a váltó kellékhíányainak szigorú megítélésére nincs szükség és a méltányosság tág körű érvényesülése annál inkább helyénvaló, mert a magánjogi viszonyra vonatkozó szabályok a váltó lényeges kellékei nélkül is elég biztosítékot nyújtanak az igazságtalanságok kiküszöbölésére. A jogi szigorúság helyett a méltányosság ily esetben azért is ajánlatos, mert elejét veheti annak, hogy a váltóperen kívül még magánjogi pert is kelljen lefolytatni. Ez a szempont a mai igazságszolgáltatási viszonyok között egymagában is megszívlelésre érdemes. A kellékhiány megítélésének a szempontjából jelentékeny szerepe van a tollhiba kérdésének abban az esetben, ha nemcsak az nyilvánvaló, hogy az írásba hiba csúszott be, hanem az is kétségtelen, hogy az elhibázott szöveg helyett mit akart a kiállító írni. A bírói gyakorlat a nyilvánvaló tollhíbát nem létezőnek tekinti és a váltó szövegét a valódi értelemben bírálja el. A hiba nyilvánvalóságának a megállapítása elég tág teret enged az egyéni felfogásnak és ennélfogva a jó zsinórmérték nem fölösleges. Puszta feltevésekből nem szabad kiindulni, viszont azok elől a mélyebb elgondolások elől való elzárkózás sem helyeselhető, amely elgondolások a tollhiba tekintetében a teljes tisztánlátáshoz vezethetnek. Az ügyletkötés érvénytelensége és teljesülésének az elmaradása a közgazdaság érdekével nem egyeztethető össze és ennélfogva a jogügylet elbírálásánál ezt az elvet is szem előtt kell tartani. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a váltói kellékhiányok megítélésénél milyen elvek legyenek irányadók, fölvetődik a kellékhiányok hivatalból való észlelésének a kérdése is. Azt a befolyást, amelyet a hivatalból való észlelés módja és terjedelme a perek sorsára gyakorol, kár volna kicsinyelni. Az eredmény tekintetében lényeges különbséget ^dézhet elő az a mód és az a mérték, amelyet a bíróság hivatalból való eljárásánál alkalmaz. A beavatkozás helyes elvének a megállapítása céljából mindenekelőtt tisztába kell jönni a hivatalból való beavatkozás intézményének az indokoltságával. Minthogy a váltó alaki jogügylet, ennélfogva a közérdek azt követeli, hogy a váltón alapuló jogok és kötelezettségek csak az előírt lényeges kellékek mellett érvényesülhessenek, mert csak ezek a kellékek nyújtanak a lehetőségig megnyugtató biztosítékot arra nézve, hogy a váltótörvénnyel visszaélések ne történhessenek. A kellékhiányos váltó érvényesülése esetében fönáll ugyan a törvénnyel való visszaélésnek, vagy a törvény kijátszásának a lehetősége, de ez a lehetőség természetesen még nem jelenti a visszaélés és kijátszás bizonyosságát. A kellékhiánnyal nyitva maradt réseken az anyagi jogi igazságtalanság nem oson be mindig és ennélfogva olyan kellékhiánv, amely az első vizsgálatnál, nemcsak a felek, hanem a bíró figyelmét is elkerülik, nem olyan baj, hogy miatta utólagosan jelentős eredményeket is okvetlenül föl kellene borítani. A hivatalból való észlelés érvényesülésének határtalansága az anyagi igazságban aránytalanul nagyobb kárt tehet, mint amennyi veszedelem abból származhatik, hogy kellékhiányos váltó kivételesen hibátlanként érvényesül. Azok a kellékhiányok, amelyek az eljárás kezdetén, az első vizsgálatkor nemcsak a bíró, hanem az érdekelt felek figyelmét is elkerülik, rendszerint annyira jelentéktelenek, hogy annak a célnak a szempontiából, amelyet szolgálni általában hivatottak, az illető kellékek nélkülözhetők. Az érdekelt felek figyelmét a kellékhiányok bizonyára akkor szokták elkerülni, amidőn a felek tudatában vannak kötelezettségük fennállásának és ennélfogva nem érzékelik a kellékek hiányait. A bíró is nyilván többnyire akkor nem veszi észre a hiányt, ha ez, jelentéktelensége folytán, eltörpül. Nem létezik ugyan jogszabály, amelv a kellékhiánynak a peres eljárás előre haladott szakában való utólagos észlelését és az észlelés érvényesítését tiltaná, de a törvény szelleme és különösen a hivatalból való eljárás intézményének indokoltsága alapján meg-