Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 4. szám - A mérlegjog törvényhozási problémái

80 KERESKEDELMI JOG 4. sz. azok használatát a részvénytársaságokra, vagy azok egyes fajaira nézve kötelezővé tehesse és a mintamérlegeket a szükséghez képest időnként módosíthassa. A korlátolt felelősségű társaságokról szóló törvény (a következőkben Kft) mérlegjogi álláspontja a T-vel azonos, ami mellett kiemelendő, hogy intézkedéseinek fogalmazása a T-vel szemben örvendetes haladást mutat fel. Következéskép érthető, hogy a Kft. 57. és 58. §§. a mérleg-publicitás ezen követelményeit ugyanezen a módon kívánják biztosítani; emellett előnyére állapítom meg a Kft.-nek, hogy az eredményszámla-minták előírását is lehetővé teszi. A magam részéről ezt az utat nem tartom szerencsésnek. Kérdéses, hogy a kormány minden részvénytársaságra előír-e míntamérlegeket, vagy csak bizonyos kategóriákra. Az előbbi esetben a minta-mérleg előreláthatólag csak általános vonásokra fog szorítkozni és célját már ez okból sem igen érheti el. Nagy kérdés az is, hogy lehet-e teljes általánosságban jó minta-mérlegeket szerkeszteni. Ha viszont csak egves részvénytársaság-kategóriákra szorítkozik a szabályozás, a szabályozás által nem érintett részvénvtársaságok annál szabadabban érzik magukat. Minden részvénytársaság elegendőnek fogja továbbá tartani, ha a rendelet által előírt részletezést betartja. A vállalat sajátos természete által kívánt további részletezést ellenben mint szükségtelent mellőzni lesz hajlandó. Ekként, ha a minta-mérlegek útján a publicitás kérdéseiben bizonyos haladás biztosítható is, másfelől félő, hogy evvel útját szedjük ia további helyes fejlődésnek. A magam részéről sokkal célhozvezetőbbnek tartom, ha a törvényben garanciális biztosítékot nyerünk oly irányban, hogy a mérleg olyan részletezést tartalmazzon, amelyből a részvénytársaság aktív és passzív vagyonának különböző kategóriái világosan kivehetők legyenek. A törvényben tartom előírandónak, hogy a részvénytársaság üzletének folytatására szolgáló ingatlanvagyon, vagyis a társaság bánya vagyona, üzemi ingatlanai (gyáraknál a gyárépületek, bank, kereskedelmi és egyéb vállalatoknál az üzleti székházak) külön említtessenek meg és hasonlókép elkülönítve a túlnyomóan vagy kizárólag tőkeelhelyezést szolgáló ingatlanok (bérházak és mezőgazdasági ingatlanok). Külön értékelendő a berendezés és felszerelés. Az árúkészletnél a nyersanyagok, üzemiés segédanyagok, a félgyártmányok és készárúk. Az értékpapíroknál szétválasztandók az illandó érdekeltségek a tőkeelhelyezés célját szolgáló értékpapíroktól, a tőzsdeileg jegyzett értékpapírok a nem jegyzett értékpapíroktól. A bankkövetelések külön szerepeltetendők az egyéb követelésektől, a jelzálogílag biztosított vagy váltókkal fedezett követelések a nyilt követelésektől. Az immateriális javak külön szerepeltetendők. — Ez már csak azért is szükséges, mert hiszen ezen javaknak la mérlegbe való felvehetése az ínternacionálisan elfogadott állandó gyakorlat szerint csak bizonyos előfeltételek esetén engedhető meg és a leírásra is különös szabályoknak kell irányadóknak lenniök. Fontosnak tartom, hogy az igazgatósági tagok, ügyvezető igazgatók és egyéb alkalmazottak részére nyújtott hitelek feltüntetése előirassék az 1929. évi angol részvénytörvény vonatkozó szabályának általánosításaként. A részvénytársasági passzívumok tekintetében szükségesnek tartom a hosszú lejáratú hiteleket különválasztani a rövid lejáratú hitelektől. Teljesen magamévá teszem a T. és a Kft. álláspontját a kezességek és egyéb szavatosságok tekintetében, nemkülönben abban a kérdésben is, hogy mindazon esetekben, amelyekben a részvénytársaság valamely tartozása vagy kötelezettsége zálogjog által van biztosítva, az elzálogosítás ténye és a zálogtárgy a mérlegből vagy annak mellékletéből világosan felismerhető legyen. Helyes kezdeményezés a T. 92. §-ának 7. pontjában, valamint a Kft. 57. §-ának 6. pontjában a később teljesítendő kiadások, illetve várható veszteségek feltüntetésére vonatkozó intézkedés, ami mellett a keresztülvitelt nem tartom egészen szerencsésnek, mert a mérlegnek csak annyiban kell és lehet ezekre a kiadásokra és veszteségekre kitérni, amennyiben azok a vállalat jelen vagyoni helyzetét érintik és a normálisan várható jövendő üzleteredményben nem találhatják a maguk fedezetét. Az üzleti eredményszámlát illetőleg is szükségesnek tartom annak az előírását, hogv az eredményszámla a bevételeket és kiadásokat legalább annyira részletezze, amint az az aktívumok és passzívumok előírt részletezéséből következik. Annak a lehetőségét, hogy az eredményszámla nyers eredmény címe alatt a különböző kategóriákból folyó összbevételt egy tételbe összevonhassa, ki kell zárni és még inkább azt, hogy ebből az összbevételből az üzemkiadások és a leírások vagy azoknak egy része előre levonható legyen. Az üzleti jelentést illetőleg nem elegendő, ha a társaságnak a mérleg zártakori vagyoni helyzetét tünteti fel, hanem szükséges, hogy az üzletév folyamán beállott fontosabb eseményekről is felvilágosítást adjon. Továbbmenő követelményeket kell támasz-