Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 4. szám - A mérlegjog törvényhozási problémái

4. sz. KERESKEDELMI JOG 79 a nagy-publikumot a részvénytársaság vagyoni helyzetéről megbízhatóan tájékoztassa. Ennek első feltétele a mérleg teljessége és világossága. Ez irányban a tényleges helyzet, a részvénytársasági vezetőségek gyakorlata a háború óta nagy és igen érdekes átalakuláson ment át. Míg a régebbi alapszabályok a mérleg felállítására nézve többnyire pontos és részletes szabályokat tartalmaztak, maguk a mérlegek és az eredményszámlák is meglehetősen belementek a részletekbe, addig az utolsó két évtizedben a tendencia oda irányult, hogy az alapszabályok minél tágabb mozgási szabadságot biztosítsanak a részvénvtársaságok vezetőségének, maguk a mérlegek pedig minél szűkebb szavúak legyenek. Az alapszabályok ekként a lehető legmesszebbmenő hallgatási szabadságot adtik meg, viszont a részvénytársaságok vezetőségei ezzel a lehetőséggel éltek is. így pl. egy nagy iparvállalatunk mintegy 16 millió pengős aktívából mintegy 2—21 •_• milliót mutat ki értékpapírok és 13.2 milliót adósok címén anélkül, hogy e két tételt bármikép is részletezné. Nem ad további magyarázatot az eredményszámla sem, csak bruttó nyereséget említ egy összegben. Az évi jelentés konstatálja a mérlegszerű tiszta nyereséget, a vállalatnak lefolyt üzleti gesztiójára egy szót sem veszteget. Általánosan elterjedt, hogy az iparvállalatok egy tételbe vonják össze teljes álló tőkéjüket, vagyis minden részletezés nélkül a gyári telkeket, épületeket, a teljes berendezést, sőt sok esetben ugyanezen tételbe befoglalva a bérházakat is. A pénzintézeti betéteket és folyószámlaköveteléseket nem különítik el egyéb adósaiktól, sok esetben az adósok és hitelezőknek csak egyenlegét mutatják ki. Általánosan elterjedt szokás, hogy az értékpapíroknál nem mutatják ki külön az állandó érdekeltségeket, valamint a tőzsdei árfolyammal nem bíró papírokat. A passzív tételeket tekintve nagy ritkaság, ha valamely részvénytársaság az elvállalt kezességeket és hasonló szavatosságokat kimutatja, a konszolidált tartozások külön kimutatása csak kötvénykibocsátás esetében szokásos. A nyereség és veszteségszámlák lakonikusan rövidek; jellemző pl. egy szintén igen kitűnő iparvállalat eredményszámlájából a következő tétel: „gyártási nyereség a megfelelő leírások és az alapszabályszerű jutalékok levonása után". Olyan esetekben is, amelyekben a részvénytársaság természeténél fogva eltérő, de sőt szervezetileg is különálló vállalatot folytat, azok eredményeit össze szokták vonni. I így pl. egy vállalat egy tételben mutatja ki a bányák, a villamossági vállalatok, a föld és erdőbirtokok, a bérgazdaságok, a bel- és külföldi érdekeltségek hozadékát, a betét- és értékpapír-kamatokat és osztalékokat, az összes üzemi kiadások előzetes levonása mellett, úgy hogy tsak az értékcsökkenési alap dotációja derül ki a közzétett eredményszámlából. Az évi jelentések is idegenkednek a precíz adatok közlésétől. Ha foglalkoznak is a vállalatok üzletvitelével, többnyire általános helyzetkép jelentésekben merülnek ki. Ez az állapot nézetem szerint egyáltalában nem kielégítő. A részvényesek jogos érdeke, hogy a vállalat helyzetét a közgyűlés elé terjesztett iratokból megismerhessék. A publicitásnak ezirányú komoly megvalósulása a részvénytársaság érdeke is, mert az őszinteség a legnagyobb biztosítéka annak, hogy a részvényesek a vállalathoz ragaszkodjanak és hogy a részvénytársaság hiteligényei megfelelően kielégíthetők legyenek. A közérdek is ezt követeli meg, mert komoly gazdasági közérdek az, hogy a részvénytársaságok jelentései a gazdasági statisztikának megbízható adatforrásai legyenek. Ezzel szemben azt szokás hangoztatni, hogy a részvénytársaság érdekeinek a publicitás túlhajtása árthat. Ebben az ellenvetésben kétségtelenül van valami mag, mindamellett megtalálható ezirányban a kellő középút, amelytől a mai helyzet nagyon is távol áll. A publicitás biztosításának egyik útja volna a részvénytársaságok önsegélye és a bírói gyakorlat helyes kialakulása. Megállapítható azonban, hogy sem az egyik, sem a másik úton eddigelé nagyobb eredmény elérhető nem volt. A másik út a törvényhozási szabályozás. Kuncz Ödön tervezete (a következőkben ,,T"-vel jelezve) 91. §-ában megemlékezik a nyereség és veszteségszámláról, azonban minden közelebbi részletezés nélkül. Ugyanez a szakasz a jelentésről csak annyit mond, hogy annak a társaság vagyoni helyzetét kell ismertetnie. A 92. §. a mérleg részletezése tekintetében alig megy tovább a mai jognál és ekként a T. a 92. §. 1. bekezdésének általános deklarációján kívül, amely szerint ,,a mérlegnek olyan világosnak és áttekinthetőnek kell lennie, hogy a részvényesek belőle a lehetőségekhez képest tájékozódjanak a társaság helyzetéről, különösen a társaság saját tőkéiének és tartozásainak aránvárói" a mérleg világosságát lényegileg a mintamérlegek intézménye útján kívánja biztosítani, a 93. §-ban feljogosítva a kereskedelmi minisztert arra, hogy mintamérlegeket szerkeszthessen,