Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 4. szám - Liquidationális eljárás és kényszeregyezség

KERESKEDELMI JOG HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadó­hivatal: BUDAPEST, V , Visegrádi-utca 14. sz Telefon: Aut. 271—65. ALAPÍTOTTA néhai GRECSÁK KÁROLY v. b. t. t., igazságiigyminiszier FŐSZERKESZTŐ: TISZTELETB. FŐSZERKESZTŐ: Dr. KUNCZ ÖDÖN BUBLA FERENCZ egyetemi nyilv. rendes tanár, ny. kúriai tanácselnök. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTÉ LAJOS ügyvéd. Előfizetési ár: Egy évre: 16 P. Félévre: 8 P. Egy füzet ára: 1.60 P. HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 4. SZ. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1930 ÁPRILIS 1. Liquidationális eljárás és kényszer­egyezség. Irta: Dr, Kőnig VUmos, udv. tanácsos, ügyvéd. A Pester Lloyd hasábjain mérsékelt hang­hordozással, de tartalmilag elég éles vita folyt afelett, hogy kit illet meg az érdem, hogy a | liquidatió eszméjét először felvetette. Vélemé­nyem szerint a hazai szerzők prioritása gyönge alapon nyugszik, mert kísérleteiket a belga és a francia törvényhozás rég meg­előzte. Az ezen államokban hozott törvények negyven évet felülmúló múltra tekintenek vissza és 1887., illetve 1889. óta közkézen fo­rognak. Sőt ha egy kis jogtörténeti vissza­tekintésre határozom el magamat, azt látom, hogy legalább a Digesták szerint bizonyos Julianus hír szerint római jogász már a mis­sio in possessionem bonorum intézményével foglalkozott. Csekélységem is mikor az igaz­ságügymíníszterium a csődönkívüli kényszer­egyezségről szóló rendelet első terveze­tét nekem megküldötte, hogy arra észrevé­teleimet megtegyem, rámutattam arra, hogy elfelejtették a liquidationális eljárást szabá­lyozni. Természetesen eszem ágában sem lehetett ebben valamely úttörő felfedezést nyújtani és természetes az is, hogy a hivatá­sos bürokratikus kodifikátorok, — akiknek monopolszerű bölcsességéről érdemes volna egyszer egy pathologikus tanulmányt írni — szerény észrevételemet a papírkosárba dob­ták. Ami a jövőt illeti, úgy sincs kizárva, hogy további 15 év elteltével eloszlathatok lesz­nek azok a védegyleti aggályok, vájjon sza- , bad-e a fizetésképtelen adósnak vagyonát elvenni ama nem eléggé humánus célból, hogy az a hitelezők közt felosztassák. És ha azo­kat az eredményeket nézem, melyek a kény­szeregyezségi rendelet hatálya alatt meg­valósultak, valóban az ilyen liquidationális eljárás erős inkongruenciát teremthetne a mai állapotokkal szemben. Ma a védegyleti jel­szó, aki 50%-ot ígér, praesumitur bonus ac justus! A misso in possesionem széttépné az adósnak ma bőven élvezett biztonsági álla­potát. Különben a hatályban levő kényszer­egyezségi eljárás akár liquidatióval, akár | anélkül előbb-utóbb egész hitéletünk elsor­vadására fog vezetni. Mert ez az eljárás esz­telenül nehézkes, szükségtelenül drága és a csődeljárás oltalma alatt — amely a vagyono­kat a legnagyobb precizitással megsemmi­síti — biztos sikert nyújt az adósoknak. Válo­gatás nélkül azoknak is, akik nem áldozatai gazdasági züllöttségünknek, hanem akik ab ovo reménytelen, könnyelmű vállalkozásba bocsátkoznak vagy oly könnyelmű életmódot folytatnak, hogy a deficit csakis a tartozások leszámításával válik fedezhetővé. Emberek, akik azelőtt még a villamosra sem ültek, hogy a viteldíjat megtakarítsák, autókat tartanak és azok, akiknél luxusszámba ment, ha csa­ládjukat Budakeszire küldhették nyaralni, ma az északi vagy a keleti tenger közti vá­lasztással foglalkoznak! Nem lehet elvitatni, hogy a védegyletek a múltban is üdvös tevé­kenységet fejtettek ki és az tőlük a jövőben is várható. De másrészről kétségtelen az is, hogy a védegyleti mentalitás egyoldalú és nem képes egészséges közgazdasági követelmé­nyek magaslatára emelkedni. Azok az érdek­körök, melyeknek szolgálatában áll, bizo­nyos félelmi érzetek hatásának vannak ki­téve, melyek azt juttatják kifejezésre, hogy mindnyájunkat érhet baleset. Azért végzetes , hiba, hogy gazdasági életünk legbiztosabb faktorai átengedték a vezetést egy szűk lát­körű érdekcsoportnak és nyugodtan nézik, hogy a fizetésképtelenség jogának kiépítése lehetetlenné válik az ott beidegződött mara­diság miatt. Aki a hitel gazdasági funkciójának fontos­ságáról meg van győződve, egy napig sem

Next

/
Thumbnails
Contents