Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 3. szám - A Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézete

72 KERESKEDELMI JOG 3. sz. mánál, akár a termelés és forgalom méreteinél fogva a kis- és középüzemek átlagos terjedelmét meghaladja és az úgynevezett nagy üzemek közé tartozik, mert a kis- és középüzemek az egy évi felmondási idővel járó terheket nem birják meg. Ilyen előfeltételek mellett szükséges, hogy az alkalmazott hatásköre az egész vállalat ügymenetére és sorsára kiható bizonyos önállósággal bíró rendelkezési jogot öleljen fel, amely vezető szerep miként való betöltéseért is a felelősség közvetlenül magát az alkalmazottat terhelje. Igen nagy vállalatoknál azonban nem lehet ezt a felmondási időt ahhoz a követelményhez fűzni, hogy az alkalmazott az egész vállalatot vezesse, mert ebben az esetben csak egyetlen tisztviselőt, a vezérigazgatót illetné meg az egy éves felmondási idő, hanem elegendő, ha az alkalmazottnak önálló vezető és irányító tevékenysége a vállalat valamely önálló ágára terjed ki. Visszás volna, ha pl. egy nagy vállalat több különálló gyárat tart fenn, ezeknek a gyáraknak önálló műszaki vagy kereskedelmi vezetőit, habár az egész vállalattal való összefüggésnél fogva nekik is vannak felebbvalóik, akiknek eljárásukról jelentést tenni kötelesek, az egyéves felmondási i idő meg nem illetné, vagy ha nagy kereskedelmi vállalatoknál az egyes üzletágak vezetésével cs irányításával megbízott ügyvezető igazgatók az egyéves felmondás kedvezményéből ki volnának zárva. Ahol a tudományos képzettséget igénylő állásnak természetével járhat a vezető hatáskör, ott azt kell vizsgálni, vájjon mind a két előfeltétel, — tudományos képzettség és vezető hatáskör — együttesen fennforog-e. Ott azonban, ahol a tudományos képzettség és az állás természete csak bizonyos ügyek ellátására képesít, de magával az egész vállalat irányításával nem állhat összefüggésben, pl. bank vagy egyéb vállalat jogtanácsosi állása, vagy jogügyi osztályának vezetője, a szanatóriumban, vagy kórházban az orvosi állás, nagy vállalat gyógyszertárában a gyógyszerészi állás: azt kell vizsgálni, vájjon ebben a külön hatáskörben vezető és irányító teendőket végez-e. így a jogtanácsos, ki önállóan látja el a nagy üzemű vállalatnak, vagy jogügyi osztályának jogügyeit, a kórházi vagy szanatóriumi orvos, ki a nagy kórháznak, vagy egyik osztályának pl. sebészeti, belgyógyászati, ideggyógyászati stb. osztályának orvosi szempontból önálló vezetője, a gyógyszerész, aki egy nem kizárólag erre a célra alapított nagy vállalatnak gyógyszertárát, mint gondnok önállóan vezeti, habár az említettek nem is látják el az egész vállalatnak az üzletvezetését, mégis a maguk szakmabeli hatáskörében vezető és irányító tevékenységet fejtenek ki és ezért őket az egy évi felmondási idő megilletik. Ha ellenben ezek az alkalmazottak nem nagy üzemű vállalatnál működnek, vagy nagy vállalatnál a szakmabeli működési körben csak másnak alárendelt, kisegítő szolgálatot teljesítenek, akkor őket az egy évi felmondási idő meg nem illeti, hanem csak az a hat havi felmondási idő, amely az ipari és kereskedelmi segédszemélyzet körén felülemelkedő es magasabb tudományos képzettséggel bíró alkalmazottakat a bírói gyakorlat értelmében rendszerint megilleti. Kiemelendőnek tartja ehelyütt is a m. kir. Kúria, hogy a most kifejezett joggyakorlaton alapuló egy évi, illetve hat havi felmondási időt szolgálati szerződéssel meg lehet rövidíteni és pedig a 40. sz. jogegységi döntvény indokolásában meghatározott mértéken. Nyugdíj. 43. A magánalkalmazottak nyugdíjának átértékeléséről szóló 1926. évi XVI. t.-c. rendelkezéseinek általában, de különösen a 4. §-ban foglalt rendelkezésnek nyilvánvalóan az a célzata, hogy ha a nyugdíjigény a pénz értékének leromlása után nyílt meg, az átértékelés alapjául szolgáló összeg lehetőleg azoknak a fizetéseknek figyelembe vételével állapíttassék meg, amely fizetések a szolgálatadónál a háborút megelőző időben gyakorlatban voltak. (P. II. 4730/1929. sz. a. 1930. január 28-án.) Az átértékelendő összegnek ilyetén megállapítása esetén pedig, különösen amikor a munkaadó által a leromlott értékű pénzben adott fizetés a háborút megelőző időben élvezett fizetés értékével, a változott gazdasági viszonyokkal, munkabérekkel, az alkalmazott szolgálati idejével és az általa betöltött állással összehasonlítva alacsony összegben határoztatott meg, — az igényjogosult által utoljára élvezett fizetés mérve nem lehet akadálya annak, hogy a bíróság a fentebb hivatkozott t.-c. 1. §-ának korlátai között, az igényjogosult részére átértékelve magasabb összegű nyugdíjat állapítson meg. A méltányosság követelményeivel ugyanis nem volna összeegyeztethető, hogy az alkalmazottak jogosan igényelhető nyugdíja azért állapíttassék meg kisebb összegben, mert a munkaadó az alkalmazottai fizetését a pénz értékének leromlása idején, avagy utóbb a vagyonátmentési aránynak megfelelően nem rendezte. Kegydíj. 44. Kötelező jogszabály hiányában a munkaadó nem tartozik a munkavállaló özvegye részére kegydíjat szolgáltatni; amennyiben azonban ilyent nyújt, jogában áll annak mértékét összeg és idő tekintetében tetszése szerint megállapítani. (P. II. 3791/1928. sz. a. 1930. január 29-én.) A kegydíj önkéntes ajándékszerű juttatás lévén, ezt a jogi természetét akkor veszti el és kifejezett elvállalás esetén kívül kötelezettség jellegét akkor ölti magára, ha a fennforgó körülményekből a szolgálatadó ama szándékára lehet következtetni, hogy ily kötelezettséget vállalni kívánt. Abból, hogy az előre meghatározott időn túl, de a koronának a kötelezettség vállalása idején volt értékére tekintettel s a koronának időközben beállott elértéktelenedését tekintve, — a vállalt kötelezettség mértékét túl nem haladó keretben, alperes tovább is teljesített a felperes részére az utolsó 2Vi év alatt számottevő értéket nem tevő fizetéseket, nem vonható okszerű következtetés arra, hogy ezzel alperes az előre meghatározott kötelezettségének terjedelmén a felperes javára változtatni és határozatlan időre további kegydíj fizetésére kötelezettséget vál-