Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 3. szám - A Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézete

3. sz. KERESKEDELMI JOG 73 lalni, vagy ily kötelezettséget elismerni kívánt. Ebből tehát a felperes jogosan nem származtathat életfogytáig tartó kegydíjfizetésre igényt. A kegydíj fizetés vállalását tárgyazó kötelezettség szorosan értelmezendő és kifejezett, vagy okszerűen következtethető elismerés esetén kívül a vállalt mértékén túl nem igényelhető. Autóvétel. 45. Autóátruházás esetén a forgalmi engedély a rendőrhatóságnál bemutatandó. Ennek elmulasztása kihágás és egyben az ügylet teljesedésbe menésének akadálya. (P. VII. 7100/1929. sz. 1930. január 9-én.) A 61000,1922. K. M. sz. rendelet 5. §-a szerint, ha a gépkocsi tulajdonosának személyében változás áll be, azt a régi és új tulajdonos köteles együttesen a rendőrhatóságnál tudomásul vétel és az engedély átírása végett azonnal bejelenteni, a nyilvántartó hatóság pedig a változást a forgalmi engedélyen feljegyzi s ekként kiigazítva az új tulajdonosnak kiszolgáltatja. Ennek elmulasztása a felhívott rendelet 21. §-a szerint kihágás és a mulasztó féllel szemben ott meghatározott büntetőjogi következményeket vonja maga után. A megállapított, irányadó tényállás szerint a felperes az idézett szabály értelmében való bejelentést a vevőkkel közösen meg nem tette, sem ezeknek a forgalmi engedélyt át nem adta, tehát azt sem tette lehetővé, hogy a tulajdonváltozást szabályszerűen maguk bejelentsék és a forgalmi engedélyen kitüntettessék, sőt ezt az engedélyt a felperes nevére is csak a kereset beadását megelőző napon állították ki. Erre való tekintettel, ha mindjárt a kérdéses gépkocsi a szabályszerű hatósági vizsgálat után forgalmi engedéllyel elláttatott is, a fenforgó esetben Noszágh István, ki ezt a felperestől vétel útján megszerezte, a forgalmi engedély átadása illetve, a 61000 1922. K. M. sz. rendelet 5. §-ában megjelölt eljárás lefolytatása nélkül nem tarthatta üzemben anélkül, hogy a már említett büntetőjogi következményeknek magát ki ne tette volna. Ebből pedig az következik, hogy az adásvételi szerződést, melynek a kifejtettekre való tekintettel lényeges alkatrésze a forgalmi engedély átszolgáltatása és átírása, a felperes sem teljesítette kellően, s ekként az anyagi jog szabályai szerint teljesítést a maga részéről sem követelhet. Biztosítás. 46. A biztosító ügynökének lényeges tévedése címén a biztosító is megtámadhatja az ügyletet. Az ügyletnek 48 óra alatti vissza nem utasítása csak a biztosító kifejezett akaratkijelentését van hivatva pótolni s ha ez tévedésen alapul, az ügylet nem jön létre. (P. VII. 8436 1928. sz. a. 1929. dec. 11-én.) N. A., aki az állandó bírói gyakorlat, de emellett most már az 5460 1928. I. M. sz. rendelet rendelkezéseihez képest is a biztosító társaság megbízottjának tekintendő, a felperes álI tal az alperes részére tett s kiállított ajánlatot i az irányadó tényállás szerint azzal a tartalommal vette át, hogy a felperes a szőllötermésére vonatkozó jégkárbiztosítási szerződést az alí peressel évi 24 P. 30 fillér díj mellett hajlandó megkötni, következéskép. minthogy az alperes ezt az ajánlatot annak vételétől számított 48 ' óra alatt vissza nem utasította, a K. T. 468. §-ában foglalt vélelem folytán ugyanily értelem' ben tekintendő elfogadottnak. Ez a vélelmezett elfogadás azonban kétségen kívül tévedés eredménye s arra vezetendő vissza, hogy N. A., ki az ajánlat átvételénél az alperes nevében eljárt, noha a díjkiszámítás alapjául szolgáló tarifa kezei között volt s a meghallgatott szakértő véleménye szerint a gyakorlatban teljesen ki van zárva, hogy jégkárbiztosítást 8°'oo díj mellett kössenek, a díjat 8% helyett 8°'oo mellett számította és ennek megfelelően a felperes előtt azt helyezte kilátásba, hogy az alperes az ajánlatot évi 24 P. 30 fillér díj mellett fogja elfogadni. így került a felperes ajánlatába az évi díj 24 P. 30 fillér összege és j így szolgált a vélelmezett elfogadás alapjául, noha a felperesnek semmi alapja nem volt arra, hogy az alperestől a szokástól eltérő, rendkívülinek mutatkozó kedvezményt igényeljen. Az ajánlat elfogadásánál így előállt tévedésre való tekintettel a fellebbezési bíróság az anyagi jog szabályainak megsértése nélkül döntött akként, hogy az alperes az ügyletet megtámadhatja. Jogszabály, hogy az a fél, aki a szerződési nyilatkozat tétele idején lényeges tévedésben volt, megtámadhatja, az ügyletet akkor, ha tévedéséből a másik félre aránytalan, nyereség háramolnék. Már pedig kétségtelen, hogy a felperesre nézve az, ha az alperes az ő javára a szokásos 201 P: 35 fillér évi díj helyett 24 P. 30 fillér díj mellett viselné 6 éven át a biztosítás kockázatát, aránytalan nyereséget jelentene. Nem alapos ezzel szemben a felperesnek az az álláspontja, hogy a Kt. 468. §-ának abból a szabályából, mely szerint a biztosítási ajánlat elfogadásának a biztosító könyveibe való bejegyzése megtörténtnek tekintendő, ha a biztosító az ajánlatot annak vételétől számított 48 óra alatt vissza nem utasította s azáltal a biztosítási ügylet érvényességéhez szükséges írásbeli szerződés pótolva van, az következik, hogy a jogügylet ennek a határidőnek elteltével többé tévedés alapján meg nem támadható. Kétségtelen ugyanis, hogy a Kt. 468. §-ában foglalt vélelem csak a biztosítónak kifejezett akaratkijelentését s illetve a kötvény kiállítására vonatkozó jogcselekményét van hivatva pótolni, tehát mint ügyleti akaratnyilvánítás szintén megtámadható azokból az okokból, melyek az anyagi jog szabályai szerint a kifejezett ügyleti nyilatkozat megtámadására is kellő alapul szolgálnak. Abból tehát, hogy az alperes az ajánlatot 48 óra alatt vissza nem utasította, nem következik, hogy a megtámadási joga elenyészett és pedig annál kevésbé, mert nincs oly tényállás, melyből arra kellene következtetni, hogy az alperes a téves felfedezése után is hosszabb időn át késlekedett volna azzal, hogy ezt a felperes tudomására hozza.