Kereskedelmi jog, 1930 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 3. szám - A Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézete

3. sz. KERESKEDELMI JOG 71 ség érdekében az egész kérdésnek újabb vizsgálata mutatkozott szükségesnek. Tételes törvényeink közül a képesítéssel kapcsolatos felmondási időt a gazdatisztekről szóló 1900 : XXVII. t.-c. 15. §-a, a sajtóról szóló 1914. • évi XIV. t.-c. 57. §-a és a vasúti szolgálati rendtartásról szóló 1914 : XVII. t.-c. 53. §-a szabályozza. A vasúti szolgálatnak különleges természetét figyelmen kívül is hagyva, a jogfejlődésnek az az iránya, hogy m.g az 1900 : XXVII. t.-c.-be foglalt gazdatiszti törvény az egy évi felmondási időt még csupán a tudományos képzettséget bizonyító oklevélhez kötötte és nem tett különbséget aszerint, amint az okleveles gazdatiszt hatásköre nagyobb vagy kisebb: addig az 1914 : XIV. t-c.-be foglalt sajtótörvény — amely a sajtó munkásainak ha nem is oklevéllel igazolt, de mindenesetre magasabb tudást és nagyobb látókört feltételező szellemi képességeivel számolt — a felmondási | időnek mértékét egyenesen a munkakör fokához kötötte, mert amennyiben előzetes szerződéssel i hosszabb határidők nem állapíttattak meg, a felelős szerkesztő részére egy évi, a segédszerkesztő és a fontosabb munkakörrel biró munkatárs úgyszintén a lapnál 5 évnél hosszabb idő óta alkalmazott bármely belső munkatárs részére hat hónapi, a szerkesztőség egyéb tagjai részére pedig három hónapi felmondási időt határozott meg. A jogfejlődésnek a törvényhozásban is meg- ! nyilatkozó ez az újabb iránya tette indokolttá a korábbi bírói gyakorlat továbbfejlesztését abban az irányban, hogy az egy évi felmondási időre nem egyedül az állásnak magasabb tudományos képzettséget igénylő volta és az ilyen képzettség birtoka jogosít, hanem ahhoz ezen felül még az álláshoz kötött magasabb, nevezetesen vezető és I irányító hatáskör is szükséges, amely hatáskört az alkalmazott bizonyos önállósággal tölt be. Ugyanis az egy évi felmondási idő a legnagyobb I kedvezmény, amely ellenkező megállapodás hiányában az alkalmazottat megilleti, amiből következik, hogy ez a hosszabb felmondási idő annak ítélendő meg, aki arra képzettségével, szakértelmével és vezető tevékenységével érdemeket szer- | zett és pedig olyan magánvállalattal szemben, amely üzemének nagy méreteinél fogva a hoszszabb felmondási idővel járó terheket el is birja. Ha a hosszabb felmondási idő kizárólag a magasabb tudományos képzettséghez volni kötve, úgy ez az állásfoglalás az alkalmazott személyes képesítésének jelentőségét állítaná előtérbe, anélkül, hogy magának az állásnak a munkaadóval és a többi alkalmazottal szemben való jelentőségét is méltatná. Ez felette visszás eredményekre vezetne, mert számos olyan állás van a gazdasági életben, amelynek betöltése a megkívánt szakismereteknél fogva mindenesetre magasabb tudományos képesítést igényel, mégis maga az állás az egész vállalattal való összefüggésében és az alkalmazott szolgálatának alárendelt természeténél fogva csekélyebb jelentőségű és az alkalmazottnak sem fizetése, sem teendőinek a vállalat menetére fontossága nem oly nagy, hogy akár az alkalmazott munkájára való tekintettel hosszabb felmondási idő méltányosnak mutatkoznék, akár pedig a vállalat ezeket a hosszabb felmondási idővel járó terheket a tudományos kép- I zettséggel rendelkező minden alkalmazottjával szemben elbírná. Tapasztalati tény, hogy olyan magánvállalatoknál, ahol a szolgálat természete feltételezi a főiskolai képzettséget, pl. ügyvéd vagy jogtanácsos irodájában dolgozó fiatal kezdő ügyvédnél, kórházakban és szanatóriumokban dolgozó segédorvosoknál, vagy gyakornokoknál, gyógyszerészsegédeknél, a különböző vállalatoknál dolgozó mérnököknél az esetek többségében a teendők jelentősége tekintetében ezek az alkalmazottak nem emelkednek a fontosabb teendőkkel megbízott vállalati tisztviselők fölé és ezért méltánytalan volna, ha valamennyiük részére már oklevelüknél fogva egy éves felmondási idő biztosíttatnék. Másrészt az sem volna méltányos, ha a nagyobb jelentőségű vezető és irányító tevékenységet kifejtő alkalmazottak ugyanazt az egy éves felmondási időt élveznék, mint a kisebb jelentőségű állásban levők, csupán azért, mert az utóbbiaktól szolgálatuk természete magasabb (főiskolai) képzettséget kíván. Ezek a szempontok indokolttá és szükségessé tették a kérdésnek megkülönböztető megoldását. Ez a megkülönböztetés pedig abban áll, hogy a magasabb tudományos képzettséget igénylő állást betöltő és ilyen képzettséggel rendelkező alkalmazottat az egy évi felmondási idő csak akkor illetheti, ha állása megfelelő hatáskörű, nevezetesen, ha ennek az egész vállalatra vagy valamely önálló ágára kiterjedő vezető és irányító jellege van. A magasabb tudományos képzettséget rendszerint főiskolai, vagy egyéb törvényes vizsgálóbizottság által kiállított oklevéllel kell igazolni. Ámde nem volna méltányos, hogy az, akinek megfelelő hosszú gyakorlati szakképzettsége van és önálló vezető és irányító állást tölt be, oklevél hiányában az egy éves felmondási idő kedvezményéből kizárassék, annál kevésbbé, mert a mérnöki rendtartásról szóló 1923 : XVII. t.-c. 70. §-a szerint olyan egyén is felvehető a mérnöki kamara tagjai közé és jogosult a mérnöki cím viselésére, akinek a megszabottnál kisebb képesítése van ugyan, de hosszabb idő óta fejt ki mérnöki természetű munkásságot és e téren önálló, vagy vezető állást tölt be. Ezért a magasabb fokú képzettségnek nem kell szükségképen elméleti jellegűnek és valamely főiskolai minősítéshez kötöttnek lennie, hanem gyakorlatilag szerzett tapasztalatokon és ismereteken is alapulhat és azt meglevőnek tekinteni abban az esetben, ha az alkalmazott a széleskörű tudást és nagyobb szakismeretet igénylő állást és működési kört hoszszabb időn át kifogástalanul töltötte be. Ez természetesen nem érinti azt a jogszabályt, hogy vezető állásban levő olyan alkalmazottak, akinek szolgálata nem igényel magasabb tudományos képzettséget, de állásuk az egész vállalatra kiható, önálló, vezető és irányító jellegű, szintén egy évi felmondási időre tarthatnak igényt. A felmondási idő szempontjából irányadó az állásnak tényleges hatásköre, nem pedig annak puszta címe. Ez a hosszabb felmondási idő a vezető és irányító tevékenységet kifejtő tisztviselőket csak olyan vállalatnál illetheti meg, amely akár az alkalmazott tisztviselők és munkások nagy szí-