Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - Felmondásos időre és a hátralévő szerződéses időre járó szolgálati illetmények viszonya

1. sz. KERESKEDELMI JOG 59 keresetének II. r. alperesre vonatkozó részével elutasította. Arra sincs adat, hogy a versenytársnak nem tekinthető II. r. alperes valamely versenytársként felelős sezmély által elkövetett tilos cselekménnyel kapcsolatban tettestársi, (felbujtott), vagy segédi tevékenységet fejtett volna ki; tahát a Tvt. 33. §. 1. bek. alapján sem vonható a II. r. alperes az A.) j. levél tartalma miatt a Tvt. rendelkezései alapján sikerrel felelősségre. II. De ha maga az, kitől a levél származik, nem is felel érte a Tvt. rendelkezései alapján abban az esetben, ha a levél tartalma magában véve is a Tvt. rendelkezéseibe ütközőnek mutatkozik, azért a Tvt. 33. §. 3. bek. értelmében a vállalat birtokosa is felelőssé tehető; e részben tehát a II. r. alperesnek a perből kikapcsolódása ellenére sem mellőzhető a kérdés felülvizsgálata. Az A.) jelű kifogásolt levelet illetően annak tartalmából nyilvánvaló, hogy a felperes lapvállalattal való versenyzés végett, a felperes lapvállalata hitelének és jóhírnevének lerontásával kapcsolatban előfizetőinek elhódítását célozta, ami annak ellenére is, hogy az A.) jelű levél csak egy példányban készült és egyetlen címzetthez ment, alapul szolgálhat a Tvt. 13. §-ába ütköző cselekménynek minősítésére, még pedig adott esetben annál is inkább, mert a levél a tartalma terjesztésére vonatkozó felszólítást is tartalmaz és így formája ellenére sem tekinthető pusztán bizalmas magánlevélnek. Az is közömbös, hogy az A.) levéllel annak írója elsősorban a maga saját anyagi érdekét kívánta szolgálni, mert az az alperesi lapvállalat érdekével is egybeesett. E levél az I. r. alperes lapvállalat megjelölésével ellátott papíron a vállalat akalmazott titkárjának aláírásával jutott az irányadó tényállás szerint a címzetthez. Az, hogy az I. r. alperes lapvállalat titkárának ügykörébe tartozott az előfizetők gyűjtése, nyilvánvaló már magából abból a nem vitás tényből, hogy az A.) jelű levelet írt titkárt az általa szerzett előfizetésekből eredő díjak 50%-ában megszabott jutalék illette. Már pedig az alkalmazottnak a megbízása körében, az előfizető-szerzés során tanúsított törvénybe ütköző magatartásáért a Tvt. 33. §-a értelmében az alkalmazottját ily feladatkörrel megbízó versenyvállalat felel, ha csak nem bizonyítja, hogy a cselekmény elkövetését a rendes üzleti gondossággal sem előzhette meg. Kényszeregyezség, 15. Csupán a közkereseti vagy betéti társaság vagy szövetkezet által kért kényszeregyezségi eljárásban a társaság vagy szövetkezet és hitelezői között létrejött egyezségnek meg van az a joghatálya, hogy az egyezségben vállalt kötelezettségen túlmenő tartozások alól a tagok, illetve beltagok is felszabadulnak, de nincs meg ez a joghatálya annak az egyezségnek, a melyet a társaságnak vagy szövetkezetnek volt tagja az által kért kényszeregyezségí eljárás folyamán a hitelezőivel köt. (P. VII. 9150/1927. sz. a. 1928. nov. 2-án.). Nem változtathat ezen az a körülmény, hogy a kényszeregyezségi hitelezők között kisebb vagy nagyobb számban olyanok is szerepeltek, akik a megszűnt közkereseti társaságnak voltak a hitelezői, mert ezek a hitelezők is érvényesíthették követelésüket az egyéni cég kérelmére megindult kényszeregyezségi eljárásban nevezett adós ellen akár mint a közkereseti társaság volt tagja, akár esetleg a társaság üzletének átvevője ellen vagy bármi más címen anélkül, hogy erre tekintettel az egyezség a megszűnt társascég által kötöttnek volna tekintendő. A jóváhagyott csődönkívüli kényszeregyezség folytán — 1410/1926. M. E. sz. rendelet 92. §-ának harmadik bekezdésében említett eseten kívül -— csupán a kényszeregyezségi adós szabadul az egyezségben vállalt kötelezettségen túlmenő tartozásai alól, de nem egyúttal az adóssal együtt vagy egyetemlegesen kötelezettek is s ezért nincs jogi akadálya annak, hogy a társasági tartozásokért a társaság feloszlása után is a törvényes elévülési időn belül egyetemleg felelős társtagok valamelyikének tartozása az általa kötött kényszeregyezség következtében csökkenjen, a többi volt társtagoké pedig, a jelen esetben az alperesé, ennek ellenére is az eredeti összegben fennmaradjon. 16. Amennyiben a kényszeregyezségí adós a kényszeregyezségi hányadra fizetést nem eszközölt s ellene utóbb csőd nyittatik, a hitelezők követeléseiket a csődben a kényszeregyezségi hányadra tekintet nélkül eredeti összegükben érvényesíthetik abban az esetben is, ha a kényszeregyezségben az egyezségnek az adós részéről be nem tartása esetére a követelések feléledése ki nem is köttetett. (P. VII. 5831/1928. sz. a. 1928. nov. 23-án.) Ennek a jogi álláspontnak helytállóságát mutatja, a felebbezési bíróság ítéleti indokolásában felhozottakon kívül még az is, hogy az ellenkező jogi álláspont mellett előállhatna az a helyzet, hogy a hitelező abban az esetben, ha követelésére a kényszeregyezség befejezése után bizonyos összegű fizetés történt, e törlesztés dacára hátralékként a csődben nagyobb összegű követelést érvényesíthetne, mint akkor, ha a követelésére a csőd előtt semmi fizetés nem történt. A fentiekben elfoglalt jogi álláspont mellett az 1410/1926. M. E. sz. rendeletnek a magánegyességre vonatkozó 37. §-a nem felesleges és nem áll ellentétben a 94. §. harmadik bekezdésében foglaltakból a fellebbezési bíróság által levont következtetéssel, mert a fellebbezési bíróság ítéletében a 94. §. harmadik bekezdésében foglaltakból levont fenti értelmű következtetés mellett is megvan a 37. §-nak a 94. §. rendelkezésétől eltérő az a jelentősége, hogy a 24—37. §§-ok szerinti eljárásban létesült magánegyezség esetében az eljárást befejezetté nyilvánító határozat közzétételétől számított 6 hónapon belül nyitott csődben az egyezségben történt követeléselengedés semmikép, tehát a 94. §-ban foglalt rendelkezéstől eltérően még abban az esetben sem vétetik figyelembe, ha az egyezségi hányadra fizetés történt. Az irányadó tényállás szerint kényszeregyezségi adós az egyezségi hányadra fizetést nem teljesített s így a fentkifejtettek értelmében nem