Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - Felmondásos időre és a hátralévő szerződéses időre járó szolgálati illetmények viszonya

56 KERESKEDELMI JOG 1. sz. ruházás útján átvette az I. r. alperesnek az olaszországi autógyár magyarországi képviseletét akként gyakorló kereskedelmi üzletét, hogy az abból folyó ügyleteket a saját nevében a saját cége alatt kötötte meg: hogy az I. r. alperes a II. r. alperes részvénytársaság alapítóival 1923. évi november hó 30-án kötött a csatolt pernél A.) alatt fekvő megállapodás alapján, amelyhez képest az I. r. alperes a fennebbi képviseletről lemondott és az ő közreműködésével a gyár további képviseletét a II. r. alperes részvénytársaság megalakulása után ezt a képviseletet átvette és bizonyos időn át folytatta is. Azonban egymagában ez a tényállás az 1908. LVII. t.-c-ben szabályozott üzletátruházás megállapítására nem alkalmas. Ugyanis a meg nem támadott tényállás szerint a II. r. alperes sem az I. r. alperes üzlethelyiségét, sem cégét, sem semmi nemű kézzel fogható üzleti vagyonát vagy követelését, avagy az I. r. alperes által kötött ügyletek lebonyolítását át nem vette, ellenkezőleg az A.) alati megállapodás szerint I. r. alperes az üzletét teljesen lebonyolítani tartozott, mihez képest a II. r. alperes üzletének megnyitása után az I. r. alperes üzlete egyidön át még fenn is állott. Ily körülmények közt pusztán az, hogy a fennebbi ténymegállapítás szerint az I. r. alperes megállapodásszerű lemondása folytán és az ő közreműködése mellett jutott a II. r. alperes abba a helyzetbe, hogy a gyár további képviseletét megkapta és ebből folyóan a gyár autóit azontúl Magyarországon a II. r. alperes árusította: nem nyújt semmi támpontot a tekintetben, hogy II. r. alperes az I. r. alperesnek kereskedelmi üzletéből az ezen forgalmi kör alá vonható valamely testi vagy eszmei vagyonérték összeséget átvett volna és hogy ekként a II. r. alperes mint a gyár új képviselője által megkezdett üzlet az I. r. alperes kereskedelmi üzlete folytatásának volna tekintendő, annál kevésbbé, mert az adott esetben arról sincsen szó, hogy a képviselet a gyár által az I. r. alperes részére valamely meghatározott időre szerződésileg biztosítva lett volna és hogy az I. r. alperes ily nemű szerzett jogát ruházta volna át a II. r. alperes részvénytársaságra illeteve ennek alapítóira, mihez képest a kizárólag a gyár bizalmától függő képviselet nem is képezhetett az I. r. alpers által átruházható üzleti értéket. Szolgálati viszony. 5. A részvénytársaságnak alapszabályszerű ügyészével történt nyilatkozatát azon az alapon, hogy az nem az arra jogosított szervek határozatát tartalmazza, csak maga a r. t. teheti vitássá. — Az alkalmazottat elbocsátani csak olyan tények miatt lehet, melyeket a szolgálati viszony megszüntetése előtt követ el. — Az ü. v. igazgató nem tartozik a segédszemélyzet közé s így reá az 1884. XVII. t.-c. 94. §. b) pontja (egy napi igazolatlan távolmaradás) nem alkalmazható. (P. II. 2352/1928. sz. a. 1928. nov. 2-án.) I. Az irányadó tényállás szerint felperes 1909. évi szeptember hó l-e óta ügyvezető igazgatói minőségben állott az alperes részvénytársaság szolgálatában, ahonnan az 1925. évi június hó 3-án kelt D. alatti levéllel felmondás nélkül elbocsáttatott. Igaz ugyan, hogy az F. i. alatti alapszabályok 21. f-a az igazgatóságot tette meg a társaság összes ügyeinek és ügyleteinek intézőjévé és végleges határozata körébe utalta mindazokat az ügyeket, melyek nincsenek a közgyűlésnek fenntartva; igaz az is, hogy az alperes igazgatósága az alapszabályok 21. §-ában meghatározott legkisebb számból, azaz három tagból állott és hogy a 22. §. szerint az igazgatóság határozatképességéhez legalább három igazgatósági tag jelenléte volt szükséges; a felebbezési bíróság pedig tényként megállapította, hogy felperes egy igazgatósági ülés megtartását meg is hiúsította. Mindazonáltal nem lehett a felebbezési bíróság jogi álláspontját teljes mértékben elfogadni. Ugyanis a részvénytársaságnak alapszabályszerű cégjegyzéssel történt jogi nyilatkozatát azon az alapon, hogy az nem az arra jogosult szervek határozatát tartalmazza, csak maga a részvénytársaság teheti vitássá. Ha azonban a részvénytársaság ezt a nyilatkozatot magáévá teszi, a másik fél, akivel szemben e nyilatkozat megtétetett, annak érvényességét meg nem támadhatja. Emellett az a körülmény, hogy valamely elbocsátási okról való tudomásszerzés után a munkaadó az azonnali elbocsátás jogával nem azonnal él, csak abban az esetben tekinthető erről a jogról való lemondásnak, ha az elbocsátási okok huzamosabb ideig való eltűréséből és a jognak huzamosabb ideig való nemérvényesítéséből a munkaadó megbocsátására vagy arra lehet következtetni, hogy az általa ismert okokból nem kívánja elbocsátási jogát gyakorolni. A részvénytársaság cselekvése és tudomása csupán törvény és alapszabályszerű szervei gyanánt működő természeti személyek útján lehetséges; ekként a részvénytársaság az elbocsátási okokból csakis az igazgatóság tagjai útján szerezhet tudomást és csakis ezeknek állott módjában felperes tényei ellen tiltakozni, vagy azokat elnézni; ennélfogva abban az esetben, ha a részvénytársaság igazgatósága az egyúttal igazgatósági tagként szereplő ügyvezető igazgató felperes elbocsátása tárgyában annak magatartása miatt szabályszerű határozatot nem is hozhatott: nem lehetett akadályozva abban, hogy képviseletre jogosult szervei útján az elbocsátásra okot adó cselekvések vagy mulasztások tekintetében tiltakozzék és jogfentartással éljen és nincs elzárva attól sem, hogy a részvénytársaság szabályszerű cégjegyzéssel ellátott nyilatkozatával az ügyvezető igazgatót állásából elbocsássa és az elbocsátás jogosságát bírói döntésre bízza. Az ellenkező felfogás arra vezetne, hogy az az ügyvezető igazgató, ki a részvények egy bizonyos hányadának birtokában megmaradva, igazgatósági tagi állásáról le nem mond, semmiféle visszaélés esetén sem volna állásából elbocsátható, ami a törvénynek nem lehetett célja. Mindazonáltal a D. alatti elbocsátást nem lehetett elkésettnek tekinteni, mert alperes azt közvetlenül az elbocsátását megelőzőleg felmerült cselekményekre is alapította; nevezetesen vitatta, hogy felperes hivatalából állandóan elmaradt és a munkával 1925. évi június hó 1., 2. és 3. napjain is szünetelt; hogy közvetlenül elbocsátása előtt üzleti könyveket jogtalanul magához vett és néhány nappal elbocsátása előtt üzleti titkokat elárult. Az elbocsátás tehát nem