Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - A biztosítási ügynök jogállása

KERESKEDELMI JOG 51 Hitelbank útján szerezte meg, a saját kibocsájtású részvényeknek ily megszerzése pedig miután ez nem üzérkedés céljából történt, — a K. T. 161. §-ának tilalma alá nem eshetik." Bemutatóra szóló részvényeknek csak igazolás végett való átruházásáról Dr. E. Cohn írt a Zeitschrif für das gesamte Handelsrecht und Konkursrecht 1928. évi 3A füzetébe hosszabb értekezést. A különben igen nívós értekezésnél is érdekesebb az alkalom, melyből folyólag az íródott. A német Reichsgericht ugyanis ingadozó gyakorlatot folytat abban a tekintetben, átruházhatók-e a bemutatóra szóló részvények az átruházó tulajdonságának épségbentartása mellett, pusztán azért, hogy a szerző a r. t.-gal szemben legitimálva legyen és a részvényes jogait gyakorolhassa. A Reichsgericht többnyire igenlőleg, az elmélet nagyrészt tagadólag felel a kérdésre, anélkül, hogy egyik vagy másik nézet itt vagy ott kizárólagossá, vagy akár csak túlnyomóvá válna. A Reichsgerichtnek az ilyen átruházást megengedő ítéletein azonban lényeges változás észlelhető. Régebben azzal indokolta a német legfőbb bíróság álláspontját, hogy a szerződési szabadság elvénél fogva tiltó rendszabály hiányában nincs ok az ily átruházásra irányuló megállapodás hatályosságát megtagadni. (Legitimátio-engedményezés elmélete.). Rövid ingadozás után, melyben a Reichsgericht a legitimáció engedményezés elméletét és az alanti új elméletet egymás mellett említette, sőt azokat „hasonló és egyenlő" jogelveknek nevezte áttért az új theóriára. Ezt Ludewig fejtette ki „díe Ermáchtigung" című művében. Ez is most már a Reichsgericht szerint is az átruházásnál a legitimatio nem válik el a részvényesi minőségtől. A legitimatio sem ruháztatik át, az átruházás után legitimált a tulajdonos jogait gyakorolja saját nevében, mint akit az igazi jogosult a papírok átadásával erre felhatalmazott (ermáchtigt, nem bevollmáchtig). Ez a felhatalmazás azután lényegében nem is szerződés, mint volt a legitimatió-engedményezésére, hanem a részvényes egyoldalúan érvényes jogcselekménye. Az idézett értekezés szerzője — hivatkozva a német és svájci hiteljog legjobb neveire mind az első mind a második elméletet támadja és megmarad az orthodox tan mellett, hogy a részvényes igazgatási és kezelési jogosítványai részvényének átruházása nélkül át nem ruházhatók. (A magyar joggyakorlat szempontjából 1. a Kereskedelmi jog 1928. évf. 144. oldalán 113. sz. a. és Kovács Marcell, Hiteljogi bírói gyakorlat II. füzetében 346. sorszám alatt közölt eseteket, totábbá a rD. Fenyves Béla cikkét, Ker. Jog. 1928. okt. számban). szl. I* Kamat dsungel — Jugoszláviában. Még nem is olyan régen magunk használtuk ezt a kifejezést a mi állapotainkra nézve; azonban úgy látszik, hogy Jugoszláviában még rosszabbak a viszonyok. Dr. Lavoslav Sik, Zágráb, beküldte lapunknak a Zábrábban megjelenő Morgenblatt december 16-i számát „Welche Zinsen urteilt das Gericht zu?" c. alatt. A Mjesecnik c. jogi folyó* szl. 1. = Dr, Szlezák Lajos. irat novemberi számában megjelent egyik felső bírósági ítélet kapcsán megállapítja a következőket: maga a chaos kifejezés nem elégséges megjelölés annak a megállapítására, hogy micsoda zűrzavar uralkodik a hármas királyság különféle területein. Ha pl. az ügylet Zágrábban jött létre és szlovén bíróságnál pereltetik, viszont a végrehajtás Szerbiában foganatosíttatik, vagy viszont, mindig más és más jog alkalmaztatik. Az is nonsens, hogy ugyanakkor, amikor a nagy bankok hivatalos kamatlába 10—12%, a bíróságok 5—6% kamatot Ítélnek meg (ugyanezt nálunk is el lehetne mondani). — Tehát sovány vigaszul szolgálhat nekünk, hogy a kamatjog terén a viszonyok másutt sem rózsásak. A biztosítási ügynök jogállása. A m. kir. Minisztérium az 1927. X. t.-c. 17. §-ának 2. bekezdésében kapott felhatalmazása alapján az 5460/1928. M. E. sz. rendeletben (megjelent a Budapesti Közlöny december 18-i számában) a biztosítási ügynök jogviszonyát szabályozó rendeletet adott ki. — A főbb intézkedéseket az alábbiakban közöljük, míg a rendelet általános méltatására legközelebb visszatérünk. — Az 1. §. szabályozza a biztosítási ügynök jogkörét, megkülönböztetvén — még pedig tekintet nélkül az elnevezésre (vezérügynök, vezérképviselő, főügynök, ügynök, üzletszerző, felügyelő, képviselő, titkár stb.) azokat az ügynököket, akik csupán az üzlet közvetítésére, vagy azok megkötésére is fel vannak jogosítva, kimondván, hogy a biztosítási ügynökök jogkörét a biztosító vállalat részéről kiállított írásbeli meghatalmazásban (196/1926. M. E. sz. rendelet 8. §.) tüzetesen meg kell határozni. — Aszerint, hogy az ügynök csak közvetítésre, vagy az ügylet megkötésére is fel van jogosítva, a rendelet az ügynök hatáskörét különféleképen szabályozza. — A 2. §. a közvetítő ügynök jogkörét állapítja meg, melynek tevékenysége az ajánlatnak a biztosító vállalathoz leendő továbbítás végetti átvételére, a kötvény kézbesítésére, a díjak átvételére van szorítva; míg az ügyletkötő ügynök jogköre a 3. §-ban természetesen sokkal szélesebb és a biztosítási ügylet és annak feltételeinek megállapítására, a szerződés módosításának, felmondás stb. tudomásul vételére, díjfizetések felvételére, halasztások engedélyezésére is kiterjed. Az ügyletkötő ügynök jogköre csupán a biztosítási ügyletek egyes ágaira, vagy fajaira és területileg korlátozható. Más korlátozás érvénytelen. A bizonyos területre korlátozott ú. n. helyi vagy utazó ügynök jogkörét a 4. §. szabályozza. A biztosított felek további védelmét tartalmazza az 5. §. is, mely szerint a 3. vagy 4. §§. korlátozásaira harmadik sezmélyekkel szemben csak akkor lehet hivatkozni, ha a harmadik személy arról az ügyletkötéskor tudott, vagy csak súlyos gondatlanságból nem tudott. Az ügyletkötő ügynök tudomása a 6. §. szerint egyenlő jelentőségű a biztosító vállalat tudomásával; míg a közvetítő ügynök tudomására nézve a fennálló szabályok az irányadók. Fontos a 8. §., mely szerint az ügynök részéről alkalmazott jogellenes fenyegetés, vagy megtévesztés a biztosítási szerződés érvénytelenségét vonja maga után. A 9—12. §§. büntető és vegyes rendelkezéseket tartalmaznak. A 12. §. szerint a rendelet a kihirdetés napját követő 30-ik napon lép életbe.