Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - A csehszlovák karteltörvény

52 KERESKEDELMI JOG 1. sz. A csehszlovák karteltörvény. A cseh­szlovák karteltörvény előadói tervezetét a cseh­szlovák igazságügyminiszter elkészítette és 1928 szeptember havában a társminisztériumok­nak hozzászólásra megküldötte. E tervezet szerint olyan megállapodások, amelyekben ön­álló vállalattulajdonosok a célból tömörül­nek, hogy közös működéssel a termelést, a for­galombahozatalt, a hitelt, az üzleti feltételeket, vagy az árakat befolyásolják (ez a kartel defi­níciója) , csak akkor érvényesek, ha írásba van­nak foglalva. E megállapodásokat azonnal kö­zölni kell a kereskedelemügyi minisztériummal, annak bejelentése mellett, hogy az egyesülést (egyesületet) kifelé ki képviseli. Az írásbeliség a pótmegállapodásokra és a később hozott hatá­rozatokra is kötelező, a kormány a kisvállalko­zók helyi jelentőségű megállapodásait és hatá­rozatait azonban kivonhatja e rendelkezések alól. (1. §.) Becsületszóval, vagy ehhez hasonló meg­erősítéssel vállalt kartelkötelezettségek jogha­tálytalanok. (2. §.) A vállalattulajdonosok a kar­teltől visszaléphetnek, ha annak feltételei eles­tek, vagy lényegesen megváltoztak, különösen, ha a kartelmegállapodás vagy annak hatása követ­keztében a vállalattulajdonos gazdasági szabad­sága rendkívüli módon korlátozódott. Az ide­vonatkozó prekben a rendes bíróságok döntenek. (3. §.) A tervezet a kereskedelmi minisztérium mellett „Tanácsadó Testület Vállalkozói Egyesü­lések ügyeiben" címmel bízottságot állít fel, amelynek elnöke, helyettes elnöke, ügyvezető igazgatója és 16 tagja (felerészben miniszteriális tisztviselőkből, felerészben szakemberekből) volna. E testületet a kormány nevezné ki és az állások — az igazgatóé kivételével — tisztelet­beliek volnának. A kereskedelemügyi miniszter intézkedései előtt e szervezetet meghallgatja, de annak véleményéhez kötve nincs. (4. §.) Ha a kartelszerződés, vagy a kartel valamely határo­zata a közgazdaságot, vagy a közjót veszélyezteti, a kereskedelemügyi miniszter a) elrendelheti va­lamennyi idevonatkozó okmány másolatának be­terjesztését és a jövőben is minden intézkedés­nek vele való közlését, b) megengedheti a kar­tel tagjainak a karteltől bármikor való vissza­lépését, c) a szerződést vagy a határozatot jog­hatálytalannak jelentheti ki, vagy végrehajtásu­kat megtilthatja, d) esetleg a vállalkozói egye­sülés további működését általában beszüntetheti. A közgazdaságot, vagy a közjót különösen akkor kell veszélyeztetettnek tekinteni, ha a termelést, vagy a forgalombahozatalt megokolatlan módon korlátozzák, a hitelfeltételeket megnehezítik, az árakat felemelik, vagy magasan tartják, vagy a gazdasági szabadságot bevásárlási vagy eladási szigetelések útián, vagy különbségtevő árak, illetve feltételek meghatározásával métánytala­nul korlátozzák. (5. §.) Ha a vállalkozói egye­sülések vagy egyes vállalkozók fprivátmonopó­lium) üzleti feltételei, vagy árintézkedései alkal­masak arra, hogy gazdasági, vagy üzleti hatal­muk kihasználásával a közgazdaságot vagy a köz­jót veszélyeztessék, a kereskedelemügyi minisz­ter általában a megkárosított vagy veszélyeztetett harmadik személyek számára visszalépő jogot konstituálhat, szerződéseik, vagy azoknak az árakat, illetve az üzleti feltételeket szabályozó része tekintetében. (6. §.) Ezeket az intézkedése­ket az érdekeltekkel közlik, illetve a hivatalos lapban és egyéb lapokban is közzéteszik. A vísz­szalépő jog a közzétételtől számított harminc napig érvényesíthető a rendes bíróságok előtt, amelyek a közgazdaság és a közjó veszélyezte­tése tekintetében a miniszternek megállapításához kötve vannak. (7. §.) A kereskedelemügyi mi­niszter a karteltől 10,000.000 csehszlovák koro­náig terjedhető kaució letételét követelheti, amely a kartelre kivetett bírságok és pénzbünte­tések biztosítására szolgál. (8. §.) A kereskede­lemügyi miniszter intézkedéseit, mihelyt azok okai megszűntek, visszavonhatja. (9. §.) A keres­kedelemügyi miniszter felügyeleti hatóságának gyakorlása céljából a kartel, ennek tagjai, vagy az egyes vállalkozó (privátmonopólium!) üzleti könyveibe, feljegyzéseibe, üzleti-, üzemi és rak­tárhelyiségeibe betekinthet és tőlük termelési, üzemi vagy üzleti viszonyaik tekintetében jelen­tést kívánhat. Az így megtudott adatok adóügyi célokra fel nem használhatók. (10. §.) A terve­zet szerint a határozmányok megszegése birság­gal, pénzbüntetéssel, sőt esetleg szabadságvesz­tésbüntetéssel is járna. (11—13. §.) A tervezet az osztrák koalíciós törvény (1870 ápr. 7-i tör­vény) idevonatkozó intézkedéseit a kartelek te­kintetében hatályon kívül helyezné (15. §.) és a törvény végrehajtását valamennyi minisztériumra bízná. (16. §.) E tervezet kétségkívül magán viseli az 1923 november 2-án kelt német kartelrendelet (Ver­ordnung gegen Missbrauch wirtschaftlicher Macht­steellungen) hatását, sok tekintetben azonban bővít, hol nagyobb precizitást, hol pedig pongyo­lább szerkesztést érvén el és a német kartel jogi reformtörekvéseket is hasznosítja. Új benne, hogy a hitel körére is kiterjeszti a tervbevett törvény hatályát, a kisvállalkozók egyesüléseit — minima non curat praetor! — viszont kirekeszti, a jog­vitákat pedig — kétségtelenül a német kartel­bíróság ellen felsorakoztatott aggályok hatása alatt — a rendes bíróságok elé utalja. Színtelen konstrukciójú a kartelügyi testület erőtelen szer­vezete és valószínűleg nyugtalanító az érdekelt gazdasági körökre a kereskedelemügyi minisz­ternek kezébe adott széles hatáskör, amely a bí­róságokat is erősen kötné. Nóvum volna a kar­telkaució intézménye és a kartelnyilvántartás — nem valami nagy körültekintéssel való — meg­valósítása is; viszont a tervezet hiányossága, hogy az ú. n. preventív cenzúráról, amely pedig a kartel jog egyik centrális problémája, nem tar­talmaz intézkedést. Egyébként úgy értesülünk, hogy a miniszté­riumközi értekezlet ezt az igazságügyminiszteri előadói tervezetet további tárgyalásokra alkal­matlannak találta. így a tervezet csak azért ér­dekes, mert megmutatja, hogy a csehszlovák kartelj ogi kodifikáció valószínűleg milyen kör­ben és milyen kérdések tekintetében fog mozogni. Dr. Király Ferenc. Az ipari vállalatok központi telekkönyvének szerkesztése és vezetése tárgyában megjelent az lg. Min. 69700 1928. sz. rendelete (Pm. K. 2779), mely dec. 5-én lépett életbe. Főbb rendel­kezései a következők: Az ipari záloglevelekről szóló 1928. XXI. t.-c. értelmében kibocsátható ipari zálogleveleken alapuló és biztosítékát al­kotó jelzálogjogok nyilvántartásának céljára kü-

Next

/
Thumbnails
Contents