Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - Adalékok a kartel meghatározásához

48 KERESKEDELMI JOG 1. sz. tekintetében találkozott és magunknak sincs ez alkalommal módunk arra, hogy itt bővebben beszélhessünk arról, hogy a kartelldefiniciónak ez a túlzott felvizezése milyen gazdaságpolitikai és jogpolitikai aggályokkal jár. Az ortodox definiciót kiterjesztő modern kartellmeghatározások** helyesebb irányba terelődött legújabb csoportja kirekeszti ugyan Isay gyártási egyezményeit a kartellek sorából, viszont besorozza — LiefmannaX ellentétben, aki csupán közvetlenül a termelés folyamatához fűződőnek tekintette a kartelleket — az ú. n. feltételszabályozó kartelleket, a bevásárlási kartelleket, a kis vállalatok kartelljeit, néha a kényszerkartelleket is. E definiciók szerzői szerint a mai gazdasági jelenségnek bonyolultságában a vállalati társulások, a vállalati egybefoglaltságok olyan összetett képet mutatnak, hogy a kartellt is kinőttnek mondhatjuk a monopólium és a termeléssel való szoros összefüggés fogalmi elemeinek gyermekcipőiből. A francia (Mazeaud) és az olasz (De Sanctis) tudomány, de a német tudomány tekintélyes számú mesterei szerint is a kartell ma már nem mindig monopolisztikus alakulat és nem szükségképen csupán termelési szervezet, hanem általában versenytársaknak a gazdasági élet bármely területén a verseny kárt okozó hatásával szemben felvett küzdelme, amelyben a kartellben egyesültek számuknál és így gazdasági hatalmuknál fogva alkalmasak arra, hogy a piacra döntő, nevezetes befolyást gyakoroljanak. E felfogás követőinek sorában a legmeggyőzőbbnek Passowot tartjuk, aki szerint a kartellek nemcsak jogilag, de gazdaságilag is önállóknak maradó üzlettulajdonosoknak, vagy egyesüléseiknek olyan egyesülései — a munkaadói egyesülések kivételével — amelyek a kölcsönös verseny megszüntetését vagy korlátozását célozzák és valamely piaci terület versenyzőinek túlnyomó többségét foglalják magukban. Mi a magunk részéről is Passow* felfogásához hajlunk és kiindulván abból, hogy a kései kapitalizmus mai korában már nem általában a kereslet kielégítése, hanem a termelésnek a kereslethez igazítása a főprobléma, a kartellekben a termelés, a forgalombahozatal, esetleg a beszerzés olyan szerződéses szervezeteit látjuk, amelyek a piacra való befolyásuk tekintetében az összetömörült vállalatok többségénél avagy gazdasági túlsúlyánál fogva döntő irányítást képesek a piacra gyakorolni. A monopólium fogalmi eleme a szabad verseny korát megDr. Metzner: Kritische Beítrage zum Kartellbegriff. Kartell-Rundschau, 1927. évf. 77. 1. * Feltünéstkeltő cikket írt a kartell definiálásáról („Der Kartellbegriff") a salzburgi Deutscher Juristentag alkalmából. (Zentralblatt für Handelsrecht, 1928. 249. 1.) előző korszakból, történeti hagyományképen maradt meg az ortodox definíciók jelentékeny részében és logikai ellentmondást is jelent, mert a monopólium rendszerint a kereslet túlsúlyra jutásának, nem pedig a kínálat túltengésének és a kereslet elszűkűlésének velejárója. Nem csatlakozunk Liefmann ahhoz a felfogásához sem, hogy a kartell tagjai csupán a termelésben résztvevő és pedig azonos vállalatok volnának, de ahhoz sem, hogy a kartell csupán a nagy vállalatoknak összefoglalására való szervezet volna. Ma már feleslegesnek mutatkozik szerintünk a kartell fogalmának kialakításánál e fogalomnak a kartellben résztvevő vállalatok nagyságához, vagy azonos tárgyú jellegéhez való kötése, mert a lényeges csupán az, hogy a kartellben egybefoglalt és azonos, vagy összefüggő tárgyú vállalatok épen kartellbeli egybetartozásuknál fogva a verseny korlátozásában, avagy kikapcsolásában tudnak-e a piacra irányító befolyást gyakorolni és ott hangadó és vezéri szerepet vinni. Közömbös az is, hogy a kartellben egybefoglalt vállalatok nyereségszerzésre működnek-e, avagy nyereségszerzés nélkül, kizárólag fenntartásuk költségeinek előállítására dolgoznak (közérdekű vállalatok), avagy talán épen valamely közülettől még támogatásban is részesülnek. A kényszerkartelleket azonban a magánjogi kartellektől elkülönítetteknek tekintjük, természetesen anélkül azonban, hogy a magánjogi kartellek jogának ezekre is vonatkoztatható anyagától megfosztani kívánnók e sui generis alakulatokat. A tudomány sok energiát pazarolt arra is, hogy a kartellek célját a tanulmányozása tárgyává tett gazdasági képletekből kifejtse és a kartell meghatározásába plasztikusan beilleszthesse. Az e tekintetben felmerült érdekes vitákkal és azok elemzéseivel másutt lesz alkalmunk bővebben foglalkozni, e helyütt csak azt a konklúziónkat kívánjuk megrögzíteni, hogy a kartellnek lényege a valóban való fennállás, a valóban való energiakifejtés és így a piac befolyásolását nem mint elsősorban kartelicélt, hanem mint realitást, mint a kartellbe-tartozás eredményét szemléljük. A mi definíciónk, amelyeket a kartellekre vonatkozó vizsgálódásainkban követni akarunk, a következők: A kartellek azonos, avagy összefüggő tárgyú, önálló vállalatoknak a versenyt tartósan korlátozó, avagy kikapcsoló és tömörülésbeli túlerejüknél fogva piacukat irányító összefoglaltságai, a kartellszerződések pedig az azonos, avagy összefüggő tárgyú, önálló vállalatok tulajdonosainak szerződései ezeknek az összefoglaltságoknak létesítésére, szervezetére és működésére vonatkozóan.