Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - Adalékok a kartel meghatározásához

1. sz. KERESKEDELMI JOG 47 bírói gyakorlatunk az elébe került esetek szórványossága és jelentéktelensége folytán nem termelhette még ki korszerű kartell definícióját, kétségtelen, hogy jogi elemzéseinknek is elsősorban a modern közgazdaságtudomány kartelldefinicióit kell alapul venniök. Tehetjük ezt annál is inkább, mert a kartell közgazdasági jelenség amúgy is, és nem jogi képlet. Nem vitás, hogy ma, amikor a kartellek körül egy bizonyos közgazdaságtani demagógia igyekszik ellenszenvet fejleszteni, a magyar jogász számára is végtelenül fontos, hogy tiszta képet nyerjen a modern gazdasági összefoglaltságoknak e fontos típusáról és helytálló definíciót vehessen alapul, amikor a kartellekkel kapcsolatos jogi kérdések kerülnek elébe. A kartellügy tudományos irodalmában az alapvető meghatározás Liefmanntól származik,* akinek évtizedek óta szinte megingathatatlanul maradt és a Reichsgericht által is több alkalommal elfogadott meghatározása szerint a kartell azonos gazdasági tevékenységet kifejtő és önállóknak maradó vállalkozóknak szabad egyesülése, illetve egyesülete a piac monopóliumos uralása céljából. E meghatározás a kartellek legfontosabb ismérve gyanánt a piacon való kizárólagos uralkodás célját hangsúlyozza. A definíciót magyarázó fejtegetésekben azonban Liefmann a monopólium fogalmi körét már körülhatárolni kénytelen és abból a célból, hogy kartell-definiciójában helyesen értsük a monopólium fogalmát, megkülönböztet abszolút és relatív monopóliumot. Utal ennek folytán arra, hogy a kartellek az esetek túlnyomó részében természetszerűen csupán a relatív monopólium fokáig jutnak el, azaz maguknak a piacon nem a kizárólagosan, hanem csak a túlnyomó részben való uralkodást biztosítják. Ezért Liefmann hangsúlyozza azt is, hogy nem épen maga a monopólium, mint inkább a monopolisztikus hatás kifejtésének a lehetősége értendő a kartelldefinició monopólium-eleménél. Bár az újabb kartelljogászok közül is sokan csatlakoztak Liefmann definíciójához. (Flechtheim, Blum, Goldbaum, Lehnich— Fischer, Schröter) meghatározása ma már tarthatatlan. Hogyan lehet a monopólium valamely fogalom leglényegesebb kelléke, ha egyúttal a monopólium számára ebben a vonatkozásban külön, sajátságos értelmezést kell adnunk.** Már pedig a helytelen definíció 1 * Liefmann definíciója 1905-ből való, Kartelle und Trusts című műve azóta egymásután következő kiadásaiban megismétli. A gondolat Büchertől (1895.) származik. ** A régebbi magyar kartelljogi irodalomban Ráth a kartelek olyan meghatározását adja, hogy ezek egy-egy termelési szak vállalkozóinak olyan szerződései (tehát egyúttal e szerződésekkel szabáhelytelen irányba terelheti közgazdágtani és jogi gondolkozásunkat és a forgalmi életnek szükségszerű, egészséges intézményeit téves ítélkezéseknek teheti ki. Talán a monopólium liefmanni hagsúlyozása adta épen a kizsákmányolás és az uzsora mellékízét a kartelleknek, amelyek pedig, ha harmonikusan illeszkednek be a gazdasági életbe, ezektől a káros magatartásoktól távol állanak. Az újítást hozó definíciók két irányban keresik a fejlődés útjait: kikapcsolják Liefmann túlzott monopólium-elemét, vagy pedig a kartellek fogalmi körének kibővítésével az idevonatkozó jelenségeknek az eddiginél nagyobb csoportját kívánják megragadni. Az újítók első csoportjánál a monopóliumnak az a szerepe, hogy a kartell fogalmi essentialéja legyen, teljesen elvész, vagy pedig közömbössé válik. Az ehhez az utóbbi felfogáshoz kapcsolódó meghatározások elismerik a piacon való uralkodás és irányítóan döntő befolyás szükségességét a kartellnél, azonban épen arra való tekintettel, hogy a monopólium fogalmi eleméhez ragaszkodó ortodox kartelldefiniciók a monopóliumot amúgy is különös, relatív értelemben értik, a monopólium helyett inkább a piacnak nevezetes, figyelemreméltó függőségbe hozását, a piacon való hatalmat veszik a kartell lényeges körülményének. (Hausmann, T schierschky ). A kiterjesztett kartelldefiniciók körében Isay" meghatározása adott nagyobb vitára alkalmat. Isay a piacon való monopóliumos uralkodás helyébe szintén a monopóliumszerű piacbefolyásolás elvét iktatja és a kartellek célját tagjaik nyereségszerzési körülményeinek racionális kialakításában látván, a kartellek körét két irányban bővíti: az eladási kartellek mellé — Liefmann megszorító felfogásán túlmenőleg — beiktatja a kartellek sorába a bevásárlási kartelleket is, valamint újabb kategóriául veszi fel az ú. n. gyártási egyezményeket is, amelyek a bennük tömörült vállalatok termelésének normalizálását, tipizálását és specializálását kívánják rendszerbe foglaltan szabályozni. (Mellette Bauer és Schuster). E helyütt nem térhetünk ki arra a beható kritikára és sok ellenvetésre, amellyel Isay felfogása a gyártási kartellek lyozott szervezettségei), amelyek a verseny mérséklésére, avagy teljes kizárására irányulnak. Árkövy, Földes, Nádas, és Baumgarten-Meszlény elemzései szintén kirekesztik a nonopolium fogalmi elemét a kartelfogalomból. Bár a közgazdaság és jogtudomány mai világánál már nem teljesen helytállóak definícióik, mégis örvendetes bizonyítékai annak, hogy a magyar kartellirodalom a külföldi tudomány akkori állását messze túlszárnyaló tökéletességgel elemezte a kartell képletét. * R. Isay: Studien im privátén und öffentlichen Kartellrecht. 1922.