Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - Kikényszerített peregyezségek

1. sz. KERESKEDELMI JOG 45 területek különbözőségéből fognak szükségképen adódni. A biztosítási szerződési jog számos kérdésben érintkezik az általános magánjoggal, az általános magánjog különbözőségéből a biztosítási magánjog terén is. (Ebből a szempontból mérlegelés tárgyává kellene tenni mindenesetre azt a kérdést is, vájjon nem volna-e szükséges a biztosítási kódex tárgyalását elhalasztani arra az időre, amikor már általános magánjogi törvénykönyvünk tető alatt lesz.) További különbségek nyilván abból a körülményből fognak adódni, hogy természetszerűleg még a legjobb törvény sem tarthat tökéletességre számot és így az osztrák törvény életbelépte óta eltelt évtized tapasztalatai ennek a törvénynek is nem egy hiányára vagy fogyatékosságra világoítottak reá. A végső konklúzió, melyet a fentiekből levonhatunk, mindenesetre az, hogy a magyar biztosítási szerződési jog kodifikációja igen kedvező auspiciumok mellett kezdhető meg. A legújabban történt és a legközelebb várható novelláris alkotások (1927 : X. t.-c.; ügynöki rendelet) következtében az idő nem szorít bennünket, a legújabb külföldi törvényekben kitűnő minták állnak rendelkezésünkre, melyek különösebb akadályok nélkül alkalmazhatók hazai viszonyainkra is. A kcdifikáció belső munkájának elvégzésére kiváló szakerők állnak a m. kir. igazságügyminisztérium rendelkezésére, ami pedig a munka parlamenti tárgyalásának sorsát illeti: immár több, mint 5 esztendő óta a biztosítási szakférfiak és a biztosítottak sorából alakított szaktanács áll minden biztosítási szakkérdésben a kormány rendelkezésére, mely hivatva lesz a minden kodifikációnál szükségképen felmerülő érdekellentéteket méltányosan összeegyeztetni és a parlamenti öszszecsapások élét, — melyek sohasem szolgálnak szakkérdésekben a kodifikáció előnyére — már eleve elvenni. X Kíkényszerített peregyezségek. (Széljegyzetek a kamarai választott bíróság praxisához.) Irta: Dr. Fazekas Oszkár, ügyvéd. A választott bíróságok — amióta ez az intézmény ismeretes — mindig és mindenütt szinte „kötelességszerű" feladatuknak tekintették a felek kiegyeztetését. Ezt a törekvést tárgyi és személyi okok szinte természetessé teszik. A nemhivatásos bíró lélektanából folyik, hogy — a tárgyilagosság iránti legjobb törekvés mellett is — ama fél megbízottjául, vagy legalább is bizalmi letéteményeséül érzi magát, aki őt a megbízatással kitüntette; a választás a bíróra többnyire már előzetes személyi összeköttetés vagy legalább is ismeretség alapján esik, már ez oknál fogva is nyomasztóan hat arra a laikus bíróra — akire megbízója várakozással, szinte biztos reménnyel tekint — az az érzés, hogy az ítélethozatal őt kénysezrhelyzetbe hozza, résztvenni oly ítélet megalkotásában és — ami még rosszabb •— annak kihirdetésében, amely megbízójának csalódást, talán érzékeny anyagi kárt is okoz. De más phsychikai okok is közre játszanak — gyakran öntudatlanul — abban, hogy a választott bíró a hosszadalmas tárgyalások lefolytatását és a döntést a lehetőség szerint elkerülni törekszik: elsősorban maga a jelentékeny időveszteség, amely a polgári foglalkozása révén is már gyakran túlterhelt választott bírónak érzékeny áldozatot okoz, de nem utolsósorban az a nehézség, amellyel az anyagi és alaki jog útvesztőiben járatlan választott bíró számára problematikusnak tetsző, a két fél jogi képviselője által persze ki is élezett kérdéseknek eldöntése szükségképen jár. A választott bíró elsősorban ember és neki mint embernek — ha a vesztes félt érő következményekre, s az azok által kiváltott elkeseredésre gondol — lelkiismereti egyensúlyát sem az egyik, sem a másik megoldás gyakran nem igen képes végleges nyugalmi helyzetbe hozni... Valóságos megváltás ily lelki dispoziciók közepette a reménysugárként feltűnő egyezség lehetősége, amely mindezeken a tépelődéseken és kínos dilemmákon átsegíti a laikus bírót. Fellélegezve távozhatik a tárgyaló teremből, sikerült legalább is saját nyugtalan lelkiismeretének szemrehányásait elhallgattatni. A versenytörvény által alkotott kamarai választott bíróság szempontjából a felek egyeztetésére tendáló mindezeket a nagyon is érthető mozzanatokat még néhány nyomatékos momentummal meg is kell toldani: Gyakran egész foglalkozási ágak, gazdasági érdekcsoportok érdekei állanak egymással szemben: a gyáros a kereskedővel, a kereskedő a fogyasztóval, a munkaadó a munkavállalóval stb. stb. kerül — elvi kérdések felvetődése formájában — egymással szembe, így hát még az a választott bíró is, aki a fentebb jelzett erős lelki benyomások alól emancipálni képes magát, ezeknek a szélesebbkörü érdekeknek a behatása alá kerül. Hogy a legközelebbfekvő szempontot ne feledjük: a kamarát, — amelynek a választott bíróság végre is csupán egyik szerve, — minden érzékeny lélek és minden diplomatikus gondolkodó ki szeretné kapcsolni az ilyféle érdekösszeütközések harcából. Aki az üzleti tisztesség védelmét, aki az új törvényes intézményeket nagyratart ja és azoknak sorsáért őszintén aggódik: nem hallgathatja el ezeket a jelenségeket, amelyek