Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - A csendes társaságról

36 KERESKEDELMI JOG 1. sz. • A csendes társaságról Irta: Hallá Aurél dr., keresk. min. o. tanácsos. A korlátolt felelősségű társaságról közzétett legújabb tervezet a második részében, a 115—123. §§-okban rendelkezéseket tartalmaz a csendes társaság szabályozásáról is. E körülményből arra kell következtetni, hogy a közeljövőben, — valószínűleg a korlátolt felelősségű társaságokkal egyidejűleg — a csendes társaság jogviszonyai is törvényes szabályozást nyernek. Időszerűnek látszik tehát a csendes társaságnak úgy a külföldön, mint belföldön sokat vitatott egyes kérdéseit nagy vonásokban feleleveníteni. Ismeretes, hogy a kereskedelmi társaságok közül időbelileg a betéti társaság megelőzte a közkereseti társaságot, a csendes társaság a betéti társaságból önállósult, későbbi fejlemények a részvénytársaság és a korlátolt felelősségű társaság.1 E fejlődésből felismerhető olyan jogi alakzatok kifejlesztését célzó irányzat, amely a kereskedelmi ügyletekkel foglalkozó és nagy kockázatot viselő vállalkozó felelősségét korlátozni kívánja. Az újabb jogi alakzatoknál a vállalkozó felelőssége már nem terjed ki annak az egész vagyonára, hanem vagyonának csupán a vállalkozásba vitt részére. E fejlődés egyik láncszemének tekinthető a csendes társaság is, amelynél a csendes társ felelőssége szintén a betétje erejéig van korlátozva, azonkívül kifelé a társas viszony egyáltalában fel sem ismerhető és a csendes társ teljesen háttérben marad. A csendes társasági jogviszony egyes alkatelemeinek kifejlődését illetőleg — amint azt Lübbert kimutatta2 — a csendes társaság őse olyan természetű jogviszony (Partiárius Commenda), amely a szolgálati szerződés egyes elemeit is tartalmazza, lényegében azonban inkább a mai bizományi ügylethez állott közelebb.3 A csendes társaság későbbi alakjában külsőleg a betéti társasággal esett egybe s fejlődésének e fokán már felismerhetők abban a társasági és kölcsönügyleti elemek. A csendes társaság mai alakjában az életből fokozatosan kifejlődött és többféle jogügyleti elemből összetevődött önálló jogintézmény, amelyet éppen azért nehéz egységes elvi alapra visszavezetni. Hasonló jogi intézménynél az elvi alapot mindenesetre azokban a jogügyleti elemekben kell keresni, amelyek alól a jogviszony a leg1 L.: dr. Nagy Ferenc: A magyar keresk. jog kézikönyve I. kötet 48. §. első jegyzetét, 2 L.: 2. f. d. Handelsrecht 58. 464. 1. 3 Lübbert a csendes társaságot mai alakjában is az ügyvitellel kapcsolatos szolgálati szerződéssel, nálunk dr. Nizsalovszky Endre: A csendes társaságról és a kereskedelmi törvény revíziójáról írt cikkeben (1.: Keresk. jog XXII. évf. 9. sz.) e bizományi ügylettel törekszik összhangba hozni. kevesebb eltérést és kivételt mutatja- Nem tagadható, hogy a csendes társaságnak mai alakjában sok a hasonlósága a kölcsönügylethez és a társasági jogviszonyhoz. Az elmélet is egyes kivételtől eltekintve főleg e két irányban keresi az intézmény elvi alapját. Kétségtelen, hogy a csendes társaság leggyakoribb esetében, amikor t. i. a csendes társ pénzösszeggel vesz részt a társaságban, a jogviszony nagyrészben fedi a kölcsönügylet jogi elemeit s a betét visszaszolgáltatására, a kamat és haszonrészesedés fizetésére, a fizetés idejére, a felmondásra, a kölcsönadásra kötelezett visszalépésre nézve rendszerint alkalmazhatók is a kölcsönnek a szabályai. Az sem ellentétes a kölcsönügylet jogi természetével (minősített kölcsönügylet) ha a hitelező ellenőrzést gyakorol az üzletvitelben. A csendes társi jogviszonynak tehát kölcsönszerződési minősítése bizonyos mértékig helytálló.4 Vannak azonban a csendes társas viszonyban a kölcsönügylettől lényeges eltérő elemek is. így ha a betét nem készpénz, vagy helyettesíthető dolog, hanem egyéb vagyontárgy, vagy a betét csupán a használt, vagy haszonélvezet átengedésére irányul, vagy ami elvileg szintén nincsen kizárva, a betét csupán bizonyos szolgálatokban áll, a kölcsönszerződés szabályai a csendes társaságra nem alkalmazhatók. Ugyanaz a helyzet, ha veszteség van, amikor a csendes társ a betétből esetleg nem kap vissza semmit és az adós nem is köteles semmit visszaadni. Ezek a csendes társaságnál oly gyakran előforduló s részben annak lényegéhez tartozó esetek a kölcsönügylet elvi alapján meg nem oldhatók, illetve hogy megoldhatók legyenek, a kölcsönügylet lényeges szabályait módosító és sok részletre is kiterjedő kisegítő jogszabály felállítására volt szükség, amelyek mellett azonban a kölcsön elmélet elvi alapja csak fikcióval volna fenntartható és az elvi alap alól szükséges sok kivétel a gyakorlatban előforduló esetek helyes megoldását is nehézkessé tenné. Érdekes, hogy újabban a svájci jogreform munkálataival kapcsolatban ismét felmerült a kötelmi elmélet alapjára visszatérő gondolat5 és ez indított egyeseket nálunk is a csendes társaság szabályozásának ezen az alapon való megfontolására.0 A gondolat azonban Svájcban is csak rövid életet élt, mert a reformtervezetet bírálat alá vevő szakértekezleti bi4 A kötelmi jogi alapon áll nálunk Apáthy (1.: Tervezet 126. old.), Klupathy (1.: a Magyar keresk. jog kézikönyve I. k. 156. old. 5. jegyz.), Nizsalovszky említett cikkében. A társulati adóról szóló 1922. évi XXIV. t.-c. végrehajtási útasítása azt „minősített kölcsönviszony"-nak nevezi (1.: dr. Bozóky Géza Magyar keresk. jog 348. old. 4. jegyzetét). 6 II. Entwurt einer Bundes ges. betreff. Rev Art. 635. 636. 6 L.: Nizsalovszky Endre említett cikkét.