Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - A zálogjogok és a telki teher néhány főkérdése

i. sz. KERESKEDELMI JOG 35 és hogy a rendeletet utólag a törvényhozásnak jelentse be. A törvénytervezet tárgyalásai folyamán felhangzott a kívánság, hogy az ügynöki kérdést is ugyanaz a törvény szabályozza, — azonban a törvényt sürgősen tető alá akarták hozni és féltették az ügynöki kérdés bonyodalmaitól. A Pénzügyminisztérium a tervezetet kidolgozta és a szakkörök meghallgatása után módosító tervezetét is kibocsátotta. Azt is megtárgyalták és e sorok megírása után meg is jelent a rendelet, melyre azonban e cikkben már nem terjeszkedhetünk ki. A zálogjogok és a telki teher néhány főkérdése. — Dr. Nizsalovszky Endre könyve. — Irta: Dr. Nyulászi János, kir. kincstári főtanácsos, a Tébe igazgatója. Szorozni és osztani lehet egyszerűen és lehet a kitevőkön, logaritmusán át. Az ellentét, amely e közt a két számítás között van, a jogtudományban is feltalálható. A magyar jogtudomány jobban szeret az egyszerű müveletekkel dolgozni. A német jobban szereti a kategóriákon át való levezetést. Szembeötlik ez az ellentét akkor is, ha összehasonlítjuk a svájci jogalkotást a némettel. Ugyanazt az anyagot a svájciak — mint egy igen kiváló magyar tudós némi lekicsinyléssel mondotta — novellisztikus könnyedséggel kezelik, amit a németek nagy tudományossággal vezetnek le és fejeznek ki. A nagy tudományosságnak prototypusa volt magánjogi törvénykönyvünk második tervezete, melynek sok rendelkezését az átlag magyar jogász csak nagyon nehezen és legtöbbször csak hosszas fejtörés után érthette meg és amelynek különösen dologjogi részét az alkotók a kategóriák zsargonjában szövegeztek meg. Ez a kategorizáló módszer a magyar jogász előtt kevéssé rokonszenves. Sokszor láttam értékes ügyvédeket, bírákat eltépelődni egy-egy ily lefejtésen, melynek eredményeit ők egyszerűbben, bár kevesebb tudományossággal vezetik le. Nizsalovszky könyve ennek a kettős módszernek érdekes egyesítése. Kategorizálásból indul ki. Az értékjogok fogalmát állítja könyve élére. Az értékjog különbözik az állagjog gyanánt ismert tulajdoni és felülépítményí jogtól; a jogosítottnak nem az állag, hanem a lekötött tárgy értéke felőli rendelkezést biztosítja. Végighaladva az ingó dolgon létesített zálogjog, jelzálogjog, a telki teher, a követelésen és egyéb jogon keletkezett zálogjog jellegzetes szabályain, végeredménykép megállapítja, hogy ezeket az értékjogokat helyesen sorozta a Mt. a dologi jogok körébe. Ennél a kategorizálásnál a zálogjogok rendszerbeli elhelyezésének vizsgálatánál mint a kubista festő iparkodik mindent kockának, gömbnek vagy más hasonló geometriai figurának látni, de keresztültör rajta az egyszerű magyar jogász is és könyvének nagyobbik, egyszersmind jobbik részében az egyszerű műveleteknek megfelelő módszerek segítségével vezeti le következtetéseit. Jellemzi ezután az értékjognak a mai magyar jogban történt szabályozását, foglalkozik azzal a Zsögöd-féle tétellel, hogy bíróságainkon nagy a hajlam az Optk-t csak madártávlatból alkalmazni. Ez után megvilágítja az ellentétet, mely a jogtörténeti folytonosság szerinti fejleménye és a germánjognak a magyar jogba történt bevezetése folytán keletkezett. Tagadhatatlan, hogy értékjogunk a múltban az Optk., a telekkönyvi rendtartás és a végrehajtási törvény szűkszavú rendelkezései alapján alig fejlődhetett. A hitelező mindenkor félénk. Csak akkor nyújt kölcsönt, ha teljesen biztonságban érzi magát. A tőkekamat és járadékadó törvények zaklató rendelkezései folytán nálunk a magánszemélyek által történő hitelezés, különösen jelzálogkölcsön-nyújtás nagyon kis szerepet játszott. Ily kölcsönöket csak a pénzintézetek adtak. A pénzintézeteknél pedig a hitelezőnek imént vázolt tartózkodása még fokozottabb mérvű. A hitelező sohasem iparkodott a létező jogszabályokon változtatni, hanem igényeit a meglevő kétségtelen jogtételekhez való alkalmazkodás segítségével szerette kielégíteni. Ha pedig egyik-másik helyütt a fejlődés át akarta törni a merev szabályokat, mint pl. a biztosítéki jelzálogjog átruházhatóságának kérdésében, a bíróság is inkább a merev negáció álláspontjára helyezkedett, mert öntudatlanul is élt benne az az érzés, hogy a keretek tágítása a biztonságot csökkenti. Azt hiszem, hogy ez az oka annak, hogy amiért zálogjogi intézményeket csakis törvényhozás útján iehet meghonosítani. Jelzálogjogunk imént ismertetett jellege folytán szükséges, hogy az új törvényhozási szabályozással meghonosított intézményekkel a gyakorlat és elmélet emberei mielőbb ismerkedjenek meg. Nizsalovszky könyve mesterileg oldja meg ezt a feladatot és igen érdekesen mutatja meg, miként alakultak át a külföldi jogtételek a Miben A gyakorlat embereire nézve azonban legérdekesebb a könyvnek az a része, amely a biztosítéki jelzálogjog és különösen a keretbiztosítéki jelzálogjogról és annak átruházásáról szól. A terhelésről szóló részt a gyakorlati jogász is sok haszonnal forgathatja s a terhelés kérdésének elemzése az egész műnek legjobban sikerült fejezete, bár sem a Mt. 794., sem pedig 796. §.-án keresztül viendő módosítások tekintetében szerzővel nem érthetek egyet. A mű záró fejezete összefoglalja azokat a módosításokat, melyeket nézete szerint a Mt.: egyes rendelkezésein a mű tökéletessége érdekében keresztül kellene vinni. A könyv határozottan nyereség irodalmunkra nézve és bizonyára nagy része lesz abban, hogy annak segélyével az 1927 : XXXIV. t.-c. rendelkezéseit úgy a gyakorlat, mint a jogtudomány átértése és egyes új intézményeinek szellemébe behatoljon. A Kereskedelmi Jog minden elméleti és gyakorlati jogásznak nélkülözhetetlen.