Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - A magánjogi társaság

32 KERESKEDELMI JOG 1. sz. mány stádiumától a tényleges használat stádiumáig lefolyó cselekménysorozat minden egyes tevékenysége az emberi élet tökéletesítésének egyenlő mértékben hatásos tényezője, amelyet megkülönböztetést nem tűrő szeretettel kell szeretni. A cél eléréséhez azonban nem elégséges, hogy maguk a vonatkozó jogszabályok tervszerűen, egymásra tekintettel szabályozzák a jogot. A helyes jogszabályalkotási tevékenység a célzott eredményt csak akkor érheti el, ha a jogszabályalkalmazás is szakszerű és egységes. Helyes irányú megoldása volna ennek a kérdésnek az, ha az ide vonatkozó jogszabályokat egyetlen, bírósági jellegű hatóság alkalmazná és a jogorvoslatokat is egyetlen ilyen hatóság intézné el. Keletkeznék ezáltal egy olyan hely, ahol az érdeklődő megbízható és szakszerű elintézéseken kívül megbízható és szakszerű felvilágosítást és útbaigazítást kaphatna mindazokra a kérdésekre vonatkozólag, amely kérdések az emberi élet tökéletesítésére irányuló szellemi erőkifejtése során felmerülhetnek. A perenkívüli eljárás során helyesen, szakszerűen és egységesen alkalmazott jogszabályok alkalmasak arra, hogy az utóbb keletkezett és per tárgyául szolgáló jogviták számát lényegesen csökkentsék, de a jogvitát elbírálni hivatott hatóságnak a perenkívüli eljárás során kifejtett szakszerű és egységes tevékenysége ezt a hatóságot alkalmassá teszi arra is, hogy a jogvitát, a pert a felek megnyugvására döntse el. A szellemi erőkifejtés eredményeit oltalmazó jogszabályoknak szerves egységű megalkotása és jogbiztonságot eredményező, szakszerű alkalmazása tehát ezen a téren a jövendő egyik legfontosabb feladata. A magánjogi társaság. Irta: Köníg Vilmos udv. tanácsos, ügyvéd. Ama alakulatok mellett, melyek a kereskedelmi jog jellegzetesen elhatárolt körébe tartoznak, a kereskedelmi forgalom szempontjából nagy jelentőséggel bírnak a magánjogi társaságok. A kereskedelmi jogi társaságok elemeiket a római jogi societásból merítették, de fejlődési menetükben nem jutottak el odáig, hogy a keresk. forgalom öszszes követelményeit kielégíthetnék. Azért a magánjogi társaság mint kiegészítő és pótló intézmény nagy figyelmet érdemel. Sőt azt lehet állítani, hogy az ide vonatkozó jogszabályok az egyesülésre indító esetek láncolatában ott emelkednek kimagasló fontosságra, ahol a keresk. életbe belekapcsolódnak. A javaslat 1660. §-a társaságot lát fennforogni, ha a szerződés kikötött hozzájárulások szolgáltatásával közös cél megvalósítására irányul, Miután a javaslat kifejezetten kiemeli, hogy a hozzájárulások nemcsak vagyontárgyak átruházásában, hanem egyéb szolgáltatásokban ül. szolgálatokban is állhatnak, súrlódási felületek keletkeznek más jogügyletekkel szemben. A partiarius jogügyleteknél is van közös cél és ezt szolgáló közreműködés. Különösen a kereskedelmet érintő commis interessé vagy a kölcsön nyereség-részesedéssel kombinálva beleillik a javaslat definíciójába anélkül, hogy a társaságra vonatkozó jogszabályok alkalmazása észszerűen megindokolható volna. De a felek intenciója sem irányul ilyenkor társas viszonyra és senki sem gondol például arra, hogy a commis interessé felelősségre vonhassa főnökét azon hátrányokért, melyeket gondatlan spekulációk folytán érik. Nem helyes, hogy a törvény ilyen nyilt ellenmondásba beletörődik és hogy quasi beismerje mennyire képtelen a jogtudomány világos, egyszerű és félreérthetetlen megállapításokat kifejezésre juttatni. Mindenesetre szükséges ennélfogva kriteriumképen azt is kiemelni, hogy a felek akaratának társas viszony megalapítására kell irányulnia. A keresk. életet különösen két kérdés érinti. Az egyik a társasági vagyon, a másik a képviselet problémája. Aziránt nincs kétség, hogy a magánjogi társaság nélkülözi a közkereseti vagy betéti társaság attribútumait; ezeket elméletileg modifikált jogi személyeknek lehet minősíteni. De azért a magánjogi társaságnak is lehet vagyona sőt a legtöbb esetben rendelkezik is azzal. Hol találjuk meg azonban a relációt vagyon és dominus közt mikor a magánjogi társaság még a modifikált jogi személyiséget is nélkülözi. A római jog és azt követő törvények úgy oldják meg a kérdést, hogy a társaság mint tisztán obligatorius alakulat működik, a vagyon tehát nem társasági vagyon, hanem a társtagok vagyona és mint ilyen mindvégig azok rendelkezése alatt marad. Dacára annak, hogy társulati célok érdekében lett exponálva. Van tehát társulati vagyon, de nincs társaság, mely annak ura volna. Ez a megoldás nem mondható logikusnak és azzal a veszéllyel jár, hogy mindazok megtévesztésére alkalmas, akik a jogi konstrukciók és az élet közönséges felfogása közti diszharmóniákban járatlanok. Ez a diszharmónia vezetett arra a kísérletre a germán jog egyik petrifikált emlékét feléleszteni. Áll ez pedig abban, hogy a társasági vagyon nemcsak befelé, hanem kifelé is a társasági terhek és adósságok fedezésére le van kötve még pedig olyképen, hogy nem az egyes társtag, hanem csak valamennyien közös jogcselekvénnyel rendelkeznek felette. E két irány nevezetes sorsban részesült a német és