Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - A szellemi javak jövőjéről

1. sz. KERESKEDELMI JÓG 31 eme erőkifejtése minősülhet a köz érdekét előmozdítónak, nincs tehát közöttük olyan kategória, amelytől a védelmet eleve meg kellene tagadni. A védelem kérdésénél azonban nagy körültekintéssel kell eljárni. Egymagában ugyanis az, hogy valamitől a védelmet nem kell megtagadni, nem jelenti még azt, hogy védelemben részesíteni is kell. Meg kell fontolni, hogy a védelem sohasem egyélű fegyver. Miden védelem lényegében tilalom, ami a védett javára másokat szabad tevékenységében korlátol. Csak akkor szabad valamely tevékenység érdekében valaki javára ilyen tilalmat felállítani, ha a köznek érdekében áll, hogy a kiváltságban részesülő tevékenység gyakoroltassák és ha nem lehet reményleni azt, hogy az ilyen tevékenység kiváltság nélkül is fog sikerrel gyakaroltatni. A kifejtett szempontok szem előtt tartása mellett számos olyan dolog mutatkozik azonos tekintet alá esőnek, amelyek között a felületes szemlélő összefüggést és hasonlóságot nem talált. Gondoljunk arra, milyen mérhetetlen érdeke az emberiségnek az, hogy az emberi élet tökéletesítésére alkalmas, megvalósításra érett találmányok keletkezzenek és közöltessenek. Ha azonban az ilyen feltaláló találmányának közlése után ki volna szolgáltatva annak, hogy találmánya azonnal közkinccsé válik, akkor semmi érdeke sem fűződnék ahhoz, hogy idejét és mukaerejét feltalálásra pazarolja, ami nem ritkán testi épségének, sőt életének kockáztatásával is jár. Nem szabad itt figyelmen kívül hagyni azt, hogy a mai hatalmas iparvállalatok mellett új dolgot bevezetni és forgalomba hozni védelem nélkül úgyszólván lehetetlen. Aki magát az eddigi gondolatmenetbe beleélte, az ezt az okfejtést a szerzői jogi védelem tárgyául szolgáló szellemi erőkifejtésre — külön érvelés nélkül is — megfelelően alkalmazhatónak találja. Az eddig említett — szerzőinek nevezhető — tevékenységek túlnyomó részben, úgyszólván kizárólag, szellemi erőkifejtést igényelnek. E szerzői tevékenységek megvalósítására használhatóvá és élvezhetővé tételére irányuló tevékenységek az előbbiekhez hasonlók is, de tőlük különböznek is. Hasonlók annyiban, hogy szellemi erőkifejtést szintén igényelnek, abban azonban teljesen különböznek, hogy a szellemi erőkifejtés mellett az anyagi erőket is fokozott mértékben igénybe veszik. Az iparnak ez a most említett kombinált tevékenysége teszi a közre nézve használhatóvá a szellemi erőkifejtés eredményeit, az ipari termék előállítójának a védelme tehát elvitázhatatlanul a köz érdekében áll. A termékeket a fogyasztó részére kényelmesen hozzáférhetővé a kereskedelem teszi, amivel a köz szempontjából az előbb tárgyaltakkal egyenlő értékű tevékenységet fejt ki. Az eddigiek során a kérdésnek az emberiség szempontjából való fontosságát vázoltam. Maguk az emberiség sorsát intéző tényezők ezt már régen felismerték, amit bizonyít az, hogy nincs olyan jogterület, amely nemzetközi szempontból annyira fejlett lenne, mint a szellemi javakra vonatkozó és sehol sem találkozunk az együttműködésre irányuló olyan kitartó törekvéssel, mint ezen a téren, ahol az ipari jog védelmére alakult nemzetközi Unió ezt a buzgalmat állandóan ébren tartja. Nagy a jelentősége azonban a kérdésnek a magyar nemzet és a magyar állam szempontjából is. A szellemi erőt kifejtő állampolgárok boldogulása, a szellemi erőkifejtés eredményeit élvező lakosság jóléte, fizetőképes adóalanyok létesítése és a külkereskedelmi mérleg javítása egytől-egyig elvitázhatatlanul nagy fontosságú állami feladatok, amelyeknek keretén belül a szellemi produktumok, az ipar és a kereskedelem védelme elsőrendű kötelességként jelentkezik. Ennek a jóindulatú felismerése azonban egymagában a kérdést egyáltalában nem oldja meg. A teljes áttekintést nélkülöző, programmot nem tartó, ötletszerű támogatás ugyanis legalább annyi sérelmet okoz és vélt sérelmet juttat szóhoz, mint amennyit használ az ügynek. Első követelmény tehát, amit ezen a téren fel kell állítanunk az, hogy a támogatás átgondolt és programmszerű legyen. A kétségtelenül nagy jelentőségű, de rendkívüli megfontolást és körültekintést igényelő pénzbeli segélyezés méltatása kívül esik ennek a cikknek a keretein. A nem pénzbeli segélyezésben nyilvánuló és kimerítő támogatás az, ami ma szerzői jog, találmányi szabadalom, ipari minta, védjegy és cég oltalomban és az üzleti verseny tisztességének megóvásában nyilvánul. Mindazok a jogszabályok, amelyek ezeknek az oltalmaknak a keletkezésére és megtartására vonatkoznak, a fejlődő élet követelményei és eredményei. Ez megmagyarázza azt is, hogy jók, az élet követelményeinek megfelelők csak akkor lehetnek, ha az élettel lépést tartva fejlődnek. Rendkívül fontos tehát az, hogy ezeket az oltalmakat tartalmazó jogszabályok jók legyenek. Ennek pedig ha nem is egyetlen, de mindenesetre egyik legfontosabb feltétele az, hogy az ugyanazon célt: a szellemi erőkifejtés közhasznú eredményeinek oltalmazását előmozdító és látszólag különböző területen érvényesülő, de elvitázhatatlanul összetartozó jogszabályok egymástól ne csak lényegükben ne különbözzenek, hanem teljes összhangban legyenek. A megvalósításra érett talál-