Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - A szellemi javak jövőjéről

30 KERESKEDELMI JOG 1. sz. ugyanis a részvénytársasági keret nehézkességével boldogulni ritkán tudnak, másrészt a korlátlan felelősség súlya is elviselhetetlen volna rájuk nézve. A korlátolt felelősségű társaság tehát tulajdonképen az ő különleges igényeikhez idomuló részvénytársaság. Ennélfogva szabályozásánál is kizárólag azoknak az elveknek kell uralkodóknak lenniök, melyek a hitelezők biztonságát a társaság különleges jogviszonyai szerint s a tagoknak a társasághoz való szorosabb fűzése, valamint mozgási szabadságuk által megadni és biztosítani tudják és így ezek a társaságok kifelé a kellő bizalmat a korlátolt felelősség dacára is képesek legyenek megnyerni, bár a tapasztalat egyébként azt igazolja, hogy valamely társaság hitelképességénél a tagok korlátlan felelőssége gyakran csak alárendelt szerepet játszik, a vállalkozási kedv növelésére ellenben a kockázatnak előre meghatározott összegre való korlátozása rendkívül nagy vonzerőt gyakorol. A korlátolt felelősségű társaság tagjainak egyetemleges felelőssége sem terjedhetvén a törzsbetétek összegén túl, az egymással társasági szerződést kötő felekre nézve az egyetemlegesség sem jelent elviselhetetlen terhet, mert egyrészt a törzstőke nagyságának megállapítása is már ennek figyelembe való vételével történik, másrészt a tagok szoros együttműködése a cégbíróság, a felügyelőbizottság és közgyűlés minden ellenőrzésével hathatósabb eszköze a visszaélések meggátlásának. A korlátolt felelősségű társaság jogviszonyaiból eredő kötelezettségek különleges természete, valamint az a körülmény, hogy a tagok jogai és kötelezettségei aszerint, amint a társaságot a közkereseti- vagy a részvénytársasági alakzathoz kívánjuk közelebb hozni, különbözőek, útját állják annak, hogy a korlátolt felelősségű társaságról jogászi szempontból kifogástalan meghatározást tudjunk adni. Sőt magának a társasági alakzatnak elnevezésére sincs megfelelő kifejezésünk. Az a definitió, melyet a legújabb magyar tervezet 1. §-a tartalmaz, önként érthetőleg szintén hiányos s ha azt kifogástalannal felcserélni nem is tudjuk, azt az igen jellegzetes ismérvet, hogy a törzsbetét forgalomképes okiratban meg nem testesíthető, még sem kellett volna mellőznie. Végül magában a fogalmi meghatározásban kellene kifejezésre jutni annak is, hogy a törzsbetétek átruházása csak a törvényben megállapított feltételek mellett történhetik.5 5 A korlátolt felelősségű társaság elnevezéséről lsd. A kori. fel. trsg. a külföldi és de lege ferenda a magyar jogban (Pozsony, 1914.) c. munkám 14. és Szeneié P. P. A kori. fel. trsg. Bpest, 1927. 45. old. Mutatványszámot kívánságra készséggel küldünk! A szellemi javak jövőjéről. Irta: Dr, Mayer Géza, a m. kir. szabadalmi bíróság alelnöke. Aki szellemi erőkifejtéssel az emberi élet tökéletesítésében közreműködik, az az emberiség jóltevője. Jóltevője pedig kétségtelenül akkor is, ha tevékenységével a saját javát is előmozdítja és pedig tekintet nélkül arra, hogy ez az eredmény szándékolt vagy szándék nélkül való. Annak a hangsúlyozását, hogy ez az utóbb említett eredmény az elől kifejezésre juttatott tétel helyességét nem befolyásolja, szükségesnek tartom. Azért szükséges ezt kiemelni, mert akkor, amikor bizonyos tevékenységeknek a védelméről van szó, nem szabad megengedni azt, hogy a gondolatmenet mellékvágányra terelődjék annak a hangoztatásával, hogy a védetni kívánt tevékenységből a tevékenykedőnek is haszna lévén, magát a tevékenységet nem lehet a köz érdekében állónak és így védelemre alkalmasnak tekinteni. Ennek az álláspontnak a helyességét nem volna nehéz elméleti indokokkal alátámasztani. Nem kell azonban elméleti bizonyítékokhoz fordulni akkor, mikor beszédes bizonyítékok gyanánt a gyakorlati példáknak hatalmas sorozata áll rendelkezésre. Mit von le a gőzeke, a villamos vasút, a repülőgép, a rádió feltalálójának az emberi élét tökéletesítésére vonatkozó érdemeiből az, ha találmányát a saját anyagi jólétének a növelésére is hasznosítani tudja? Nagyobb elismerésre és hálára kötelezi-e az emberiséget az a feltaláló, aki lángesze mellett éhenhal? A kérdés alakjában most felsorakoztatott néhány példa nem enged kétséget fennmaradni a kérdés lényegére vonatkozólag. Élénken rávilágít arra, hogy valamely tevékenység közhasznú minőségének a megítélésénél annak a figyelembevétele, hogy a tevékenység a tevékenykedő saját javát is előmozdítja-e vagy sem, közömbös. De a találmányok köréből vett példák a gondolatmenetnek továbbfejlesztésére is alkalmasak. Ha vizsgálódás tárgyává tesszük ugyanis azt a kérdést, vájjon a kéziratain és a laboratóriumának falain kívül nem jelentkező tudós feltaláló munkálkodik-e hatásosabban az emberi élet tökéletesítésén vagy az, aki a találmányt előállítja vagy forgalomba hozza, nem juthatunk más eredményre mint annak a megállapítására, hogy a találmány az életbe való átültetés, vagyis gyártás és forgalombahozatal nélkül az emberi élet tökéletesebbé tételére egyáltalában nem alkalmas. Nem lehet tehát a köz javára való tevékenykedés jellegét elvitatni sem a feltalálótól, sem az iparostól, sem a kereskedőtől. Az emberi szellemnek — mint láttuk — mind-