Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - A korlátolt felelősségű társaság fogalma

28 KERESKEDELMI JOG 1. sz. azt a megtisztelő felkérését, hogy ünnepi számához cikket szolgáltassak, arra használom fel, hogy a ,,Meszlényi"-féle tervezet csupán egy-két részét bírálat tárgyává tegyem. Objektív és gyakorlati alapon kívánom fejtegetés tárgyává tenni a tervezetnek azt a részét, amely a csőd mellett a kényszerfelszámolás intézményét is megkonstruálja. Foglalkoztam ezzel a — nézetem szerint — nagyofntosságú kérdéssel jogászgyűlési felszólalásomban is. De — miután ott csak korlátolt idő állott rendelkezésemre — csupán nagy vonásokban és nem a megkívántató részletességgel. A tervezet akként kodifikál, hogv ismer egy csődeljárást és bizonyos kategóriákra külön egy kényszerfelszámolási eljárást. Már itt óhajtom leszögezni, hogy a tervezet szerint kontemplált kényszerfelszámolás nem azonos az 1919/917. számú rendeletben szabályozott, sem pedig azzal a bíróságon kívüli felszámolással, amidőn a hitelezők az adós vagyonát felszámolás és felosztás végett (rendszerint az adós desobligálása nélkül) átveszik. Ez manapság a mai kényszeregyezségi eljárás keretében nem ritkán fordul elő és rendszerint akként lesz a gyakorlatban végrehajtva, hogy a felszámolás tisztségét annak minden vonatkozásában a hitelezők akarata alapján az OHE látja el. Az e téren elért eredmények elég kielégítőknek mondhatók. A felszámolásnak a gyakorlatban helyesnek bizonyult ezt a módját a kényszeregyezség keretében egy egyszerű kiegészítő szakaszban lehet megkodifikálni, ha urfyan ez egyáltalán kodifikálást igényel. Ettől lényegesen különbözik a Meszlényi-féle kényszerfelszámolás. Az elnevezés kétségtelenül szimpatikus kereskedői körökben, ámbátor ezen új jelszó alatt egészen mást képzelnek, mint amit a Meszlényi-féle tervezet tartalmaz. Kereskedői körökben azt hiszik és az a vélemény van elterjedve, hogy a kényszerfelszámolás révén kereskedelmileg bírói beavatkozás nélkül, vagy legalább is a bírói beavatkozásnak a legszűkebb körre való szorítása mellett gyorsan lesz az adós vagyona értékesítve és a hitelezők között felosztva. Ettől a felfogástól azonban, ha a tartalmat vesszük bonckés alá, lényegesen eltér a Meszlényi-féle tervezet, amelynek eljárása lényegileg nem sokban különbözik macától a csődeljárás rendszerétől (Bef. köv fl korlátolt felelősségű' társaság fogalma. Irta: Bozóky Géza dr., pécsi egyetemi tanár. A korlátolt felelősségű társasági alakzat egyik legismertebb előharcosa: Oechelhauser Vilmos német képviselő már az 1884-iki részvénytörvényjavaslat tárgyalásakor hangsúlyozta, hogy a forgalmi élet a betéti- és részvénytársasági, valamint a szövetkezeti korlátolt felelősség elvének az egyéni jellegű társasági alakzatokban való érvényesülését is sürgeti. Ezt később, midőn a német védelmi területek jogviszonyainak szabályozása került szóba, röviden úgy fejezte ki: „Eíne Ausdehnung des Prinzíps der beschránkter Haftung auf díe Gesellschaftsformen mit indívidualistischer Basis . . ., welche, wie namentlich díe offene Handelsgesellschaft. die eigentliche Basis unseres wírtschaftlichen Gesellschaftslebens bisher gebildet habén und . . . die vorteilhaftesten und . . . nutzbringendsten sínd.1 Ennek a kiemelése annyiban bír jelentőséggel, hogy a kori. fel. trsgi alakzatot elméleti alapon megteremtő német törvény (1892. április 20. törvény) olyan elvnek diadalra juttatását jelentette, amely a múltban a tagok korlátlan felelősségén nyugvó s ennélfogva egyéni jelleggel bíró társaság jogi természetével összeegyeztethetetlennek látszott. A feladat tulajdonképen az volt, hogy az új alakzat a részvénytársaságot egyéniesítse, tehát azt olyan mozgékonnyá tegye, mint az egyéni társaságokat, viszont az utóbbiak tagjainak súlyos egyéni felelősségét a részvénytársasági jog analógiájára előre meghatározott összegre korlátozza. A megoldásnál két út állott nyitva, mert az új társaságot a közkereseti vagy a részvénytársasági alakzathoz lehetett közelebb hozni. Az 1905-ben közzétett Pap D.féle tervezet2 a hazai viszonyokra való hivatkozással, hogy t. i. az új társasági forma iránti bizalom ne veszélyeztessék, inkább a közkereseti és betéti társaságra nézve fennálló szabályokhoz való alkalmazkodást látta célszerűbbnek, ellenben főkép a németeknél az a felfogás tekinthető uralkodónak, mely a korlátolt felelősségű társaságot a szorosan vett tőkeegyesület, vagyis a részvénytársaság egyik faja gyanánt tartja szabályozandónak.3 Az utóbbi felfogást tette magáévá az 1928. év június havában a keresk. minisztérium által közzétett s a szakköröknek véleményezés végett kiadott magyar javaslat előadói tervezete is, mely annyival logikusabb, minthogy a felelősség korlátozása a közkereseti társaság legjellegzetesebb kritériumával, a korlátlan felelősséggel, áll ellentétben, viszont az a körülmény, hogy a korlátolt felelősségű társaságnak rendszerint csekély számú tagja van s ezt a tételes törvények imperative is megállapítják, maga után vonja azt, hogy a tagok személyisége annyira előtérbe nyomul, hogy a közkereseti társaságnak a tagok személyes 1 L. Liebmann-Saenger: Kommentár zum Gesetz betr. die G. m. b. H. 7. kiad. Berlin, 1927. 3. old. 2 Lsd. Magy. Gyáriparosok Orsz. Szöv. Közlemények. 1905. dec. füz. 66. old. :i „Eine zweite Form der Kapitalgenossenschaft" (Gierke J.) Handelsrecht. Leipzig. 1926. 318, old.