Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - Az értékpapírletét problémái

24 KERESKEDELMI JOG 1. sz. gébe felvéve, mint diszpozitiv jogot juttathatnak érvényre (a hajókárokra vonatkozó antwerpeni és yorki szabályok). Ily eljárást céloz a c. i. f. szabályok megalkotása, mely az International Law Association 1926. évi bécsi és 1928. évi varsói konferenciáit foglalkoztatta. (Bef. köv.) Az értékpapírletét problémái. Irta: Dr. Kuncz Ödön egyet, tanár. A bankok idegen személyek értékpapírjait őrizhetik rendes letétként és rendkívüli letétként. Rendes letét forog fenn, ha a bank az ügyfél nevére szóló értékpapirokat vagy a sorszám szerint individualizált bemutatóra szóló papírokat őriz meg azzal a kötelezettséggel, hoéy az egyénileg meghatározott papírokat köteles visszaadni vagy azokkal a fél rendelkezéseinek megfelelően eljárni. Rendkívüli letéttel állunk szemben akkor, ha a bank kötelezettsége nem individualizált papírokra, hanem bizonyos nemű értékpapír meghatározott darabszámára szorítkozik. Ilyen esetben a papír tulajdonosa a bank, amelyet csak kötelmi jogi kötelezettség terhel meghatározott számú helyettesíthető dolog kiszolgáltatására. Ilyen depositum irregulare keletkezik, ha a fél megbízást ad bizonyos nemű és számú értékpapír vételére és a bank nem adja át neki individualizálva az értékpapírokat, hanem csupán javára ír (,,auf Stücke-konto") egy bizonyos fajú és számú papírt. De depositum irregulare keletkezhetik akkor is, ha a fél pl. bemutatóra szóló részvényeket helyez letétbe vagy ad zálogul a banknak és a bank csupán a darabszámot — nem pedig az egyenként individualizált papírokat — ismeri el. Az értékpapír-letétnek ezek a lehetőségei igen sok visszaélésre és az ügyfelek megkárosítására vezethetnek. A bank tőzsdei játékot folytat a jogilag tulajdonát tevő, de gazdaságilag az ügyfelek vagyonát alkotó értékpapírokkal. Elzálogosítja ezeket a papírokat és így szerez a maga részére kölcsönt. A letétet felmodó ügyfeleket idegen ügyfelek papírjaival elégíti ki. Végre, különösen bemutatóra szóló részvények őrzése esetében, illegitim befolyást gyakorol a szóbanforgó részvénytársaságok közgyűlésein. Ehhez járul a bankoknak az az általánosan elterjedt gyakorlata, hogy rendes letét esetén is megszerzik az ügyfél hozzájárulását ahhoz, hogy az őrzött részvényekre eső szavazójogot maguk vagy az általuk választott személyek a saját nevükben gyakorolják (az u. n. legitimáció-átruházás, Legitimations-cessio, voting trust esete). Mindezekkel a problémákkal a mi törvényeink nem foglalkoznak és a bírói gyakorlatunk sem forrott ki még olyan elveket, amelyek a felmerülhető bajok kielégítő orvosságaként volnának elkönyvelhetők. Pedig kétségtelen, hogy a) egyrészről kellő védelemben kell részesíteni az értékpapír tulajdonosokat a letéteményes bank és a papírokat őrző bizományos visszaéléseivel szemben, b) másrészről tisztázni kell a letét-részvények és a legitimáció-átruházás alapján gyakorolható szavazójog kérdését is. ad a) Az értékpapírtulajdonost védik a letéteményes és a bizományos visszaéléseivel szemben a német 1896 július 5. törvény (RGB1. 183 „Gesetz betreffend die Pflichten der Kaufleute bei Aufbewahrung fremder Wertpapiere") és a cseh 1924 okt. 10-íkí törvény (a bankárok kötelezettségei értékpapír őrzése esetében). A német törvény kötelez minden teljes jogú kereskedőt, akire valaki értékpapírt megőrzés végett vagy lombard-zálogul bíz, hogy 1. a reábízott értékpapirokat a letevő vagy elzálogosító külsőleg felismerhető megjelölésével a saját és mások papírjaitól elkülönítve őrizze, 2. külön könyvet vezessen, amely e papírokat faj, névérték, szám és egyéb ismertető jelek szerint felsorolja, 3. amennyiben a papírokat megőrzés, eladás, kicserélés stb. végett harmadik személynek átadja, közölje utóbbival, hogy idegen papírról van szó. Nincsen erre az individualizációra szükség, ha a letevő az egyes ügyleteknél írásban beleegyezik abba, hogy a letéteményes a papírokkal tetszése szerint rendelkezzék és csupán hasonló fajú papírok visszaadására szorítkozzék kötelezettsége (depositum irregulare). A bizományos, aki más részére a saját nevében értékpapírt vásárol, köteles a megbízónak az ügylet foganatosításától 3 nap alatt darabjegyzéket („Stückenverzeichnis") küldeni, amely a papírt kellően individualizálja. A papír tulajdona a jegyzék elküldésével száll át a megbízóra. Nem szükséges a jegyzék, ha a megbízó a papírt kézhez kapja vagy továbbeladásra ad megbízást.* A jegyzék elküldésének elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy a megbízó az ügyletet visszautasíthatja és kártérítést követelhet. Eőv évi fogházzal és pénzbüntetéssel büntetendő a kereskedő (részvénytársaságnál és szövetkezetnél az igazgatóság tagja), aki az idegen értékpapírral a saját vagy más hasznára rendelkezik. Két évi fogház a büntetés, ha a kereskedő csődbe jut és az individualizáció szándékos elmulasztása lehetetlenné teszi az elkülönítési jog gyakorlását. Fegyház-büntetés jár annak a fizetésképtelen E jegyzék küldéséről a megbízó írásban lemondhat. Az 1923 nov. 21. rendelet ezeket a rendelkezéseket akként módosította, hogy darabjegyzéket csak akkor kell küldeni, ha azt a megbízó kívánja.