Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - Nemzetközi kereskedelmi jog [1. r.]

1. sz. KERESKEDELMI JOG 23 zák azokat az eseteket, midőn az illető jogviszonyok keletkezésük, érvényességük, hatályosságuk és megszűnésük szempontjából különböző, egymástól független államok uralmi területébe esnek. A fenti két csoportba sorolhatók tehát mindazok a nemzetközi szerződések, melyek eddig e tárgyban létrejöttek. I. Egységes jogot alkotó nemzetközi szerződések természetesen csak olyan jogterületen jöhetnek létre, melyben speciális nemzeti érdekek nem játszhatnak különös szerepet, amelyekben a jogösszehasonlítás és jogtovábbfejlesztés folytán egyes jogterületek között a különbség nem nagy és ahol a kereskedelem és forgalom érdeke ezt múlhatatlanul megkívánja. Erre klasszikus példa a nemzetközi vasútjogi egyezmény, mely hosszas tárgyalás és előkészület után 1890-ben Bernben jött létre, majd a világháború folytán megszűnt és hosszas újabb tárgyalások után lényeges változtatásokkal és módosításokkal, mint az 1924. évi október 23-i berni egyezmény ratifikáltatott. Hazai törvényhozásunk az árufuvarozásra vonatkozó egyezményt 1928. évi III. a személyfuvarozásra vonatkozó egyezményt az 1928. évi IV. t.-c.-be foglalta. Az árufuvarozási egyezmény a berni 1890. évi egyezményen épült fel, de azt sok tekintetben továbbfejlesztette, részben a vasutak, de részben a felek kívánságainak is eleget téve. Jelentős újítás, hogy hatálya nemcsak a vasúti szállításokra, hanem esetleg a belvízi és tengeri hajó, sőt gépkocsi járatok rendszeres üzemben tartott vonalaira is kiterjeszthető (2. cikk) tehát közlekedési és forgalmi világjog kifejlődését teszi lehetővé. Az 1928 : IV. t.-c.-be foglalt személyfuvarozási egyezmény pedig egészen új jogot teremtett, mely az utazó közönség érdekeit sok pontban az eddiginél jóval hatályosabb módon védelmezi meg. Egységes jogszabályokat alkottak továbbá a posta, távírda és telefon egyezmények (Egyetemes postaszerződés, 1908 : XLV. t.-c). Az iparjogvédelem területén is a szellemi tulajdon védelmének szüksége (szabadalom, védjegy stb.) létrehozta azokat az egyezményeket, melyek az érdekeltek jogait megvédeni vannak hivatva. E célra alakult a nemzetközi iparjogvédelmi unió Párisban 1883-ban. Az akkor alkotott nemzetközi szerződést párisi föegyezménynek szokták nevezni. Ugyancsak a nemzetközi iparjogvédelmi unió kebelében alakult meg 1891-ben Madridban a gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi belajstromozására vonatkozó ú. n. „madridi megállapodás". Mindkettő azóta 1890-ben Bruxellesben, 1911-ben Washingtonban és 1925-ben Hágában került revízió alá. Magyarország 1909 január 1-én lépett be az unióba és mindkét nemzetközi szerződést az 1908 : LII. törvénybe cikkelyezte be. Ugyancsak a nemzetközi iparjogvédelmi unió kebelében kötötték meg 1891ben Madridban a hamis származási megjelölések elleni oltalomra vonatkozó megállapodást és 1925-ben Hágában a minták belajstromozására vonatkozó megállapodást, mely utóbbi egyezményekhez Magyarország nem csatlakozott. E helyütt kell említenünk a „világháború által érintett ipari tulajdonjogok fenntartására és visszaállítására" vonatkozó egyezményt (1920 :1.). Különösen ki kell emelnünk azt a nemzetközi szerzői jogi egyezményt, mely az irodalmi és művészeti művek védelmére alakult berni nemzetközi unióba foglalta össze az ahhoz csatlakozó országokat. Ez az egyezmény jelenlegi alakjában 1908 november 13-án jött létre, melyhez még az 1914 március 20-i pótegyezmény járult. Hazánk a békeszerződés rendelkezései értelmében az 1922 : XIII. t.-cikkel lépett be az unióba, melynek 4. cikke szerint az unió valamelyik országának kötelékébe tartozó szerző az unió többi országában nemcsak azokat a jogokat élvezi, melyeket a belföldiek, hanem azokat a jogokat is, melyeket maga az egyezmény megad. Persze az egyes országok az unióba való belépésük alkalmával rendesen a saját szerzői jogukat is az unióegyezmény rendelkezéseihez alkalmazták. (így hazánk is az 1921 : LI. t.-cikkben a szerzői jogról.) Habár ez egyezmény nem tartalmaz kimerítő kodifikációt, mégis egyes kérdésekben anyagi jogszabályokat is foglal magába és így ezek a csatlakozó országokban egységes jogszabályokat jelentenek, mert e jogszabályokat a csatlakozott államok akkor is alkalmazni kötelesek az unió többi országainak szerzői javára, ha saját polgáraik javára nem is alkalmazzák a saját belső szerzői jogi törvényük szerint. Hosszas előkészületek után a megvalósuláshoz közeledik az egységes váltó és csekkjog. Tudvalevőleg a váltójogra vonatkozó egyezmény 1912 július 23-án már aláíratott, de a háború folytán a ratifikáció és az egységes szabályzat becikkelyezése elmaradt és így újabb hosszas tárgyalásokra volt szükség, melyek legutóbb a genfi népszövetség jogi szakosztályában folytatódtak és előreláthatólag rövid időn belül e téren ís egységes jogot fognak megvalósítani. Különösen alkalmas volna az egységes kodifikációra a tengeri jog is; eddig azonban csak a hajótulajdonosok felelőssége és a tengeri zálogjog és elsőbbségi jogokra vonatkozó egyezmények jöttek létre (1913 : L). Ezektől eltekintve e téren eddig csak oly jogszabályok kidolgozása sikerült, melyeket az érdekeltek a megkötött szerződés szőve-