Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - Rendelkezés az MMT-ben [1. r.]

1. sz. KERESKEDELMI JOG 21 másutt is az MMT.-ben igen jelentős szerephez jutott. 3. Vájjon az MMT.-nek reá vonatkozó szabályai ennek a jelentős szerepnek megfelelő, tudatos és összhangzatos kifejezői-e? Alig. Hiszen az MMT. ez ügyletfaj áttekintő meghatározásától is tartózkodott. Nem érv emellett az, hogy az MMT. a fogalommeghatározásoknak egyáltalán nem barátja. Ugyanis az MMT. a fogalommeghatározásokat csak annyiban kerüli, hogy óvakodik azok merőben elméleti tantételszerű, mondhatni légüres felállításától. Az ügyletek és különösen a kötelmi nevesített ügyletek valamennyijének fogalommeghatározását azonban mégis csak tartalmazza. Még pedig akként, hogy benne rendszerint az illető ügyletfajra vonatkozó szabályok elsejét épen a fogalommeghatározó rendelkezés alkotja. Ehhez azonban az MMT. egyúttal az illető ügylet alaphatását is fűzi. Ez nem egyéb, mint közvetett fogalommeghatározás. Ha pedig e közvetett fogalommeghatározás indokolt és sz ikséges ott, ahol valamely konkrét ügyletfaj külön szabályai az ügylet alaphatását különben is kétségtelenné teszik, mennyivel indokoltabb a rendelkezésnél, amely hiszen valamennyi és különösen valamennyi vagy legalább is igen sok és főleg a vagyoni ügyleti alapú kötelmek változtatását és megszüntetését eredményezi. Az adásvétel (1353. §.), a letét (1331. §.), a haszonkölcsön (1319. §.), a kölcsön (1314. §.) és annyi más közkeletű és tartalmában minden külön fogalommeghatározás nélkül is teljesen kétségtelen ügylet közvetett fogalommetfhatározása mellett miért tartózkodik az MMT épen a rendelkezés közelebbi és élesebb körvonalazásától? Talán azért, mert a rendelkezés általános, többféle jogosultságra és mindenekelőtt többféle kötelmi jogra vonatkozó ügylet, vagy, mert a kötelmi jogokon is túlterjedhet és egyéb vagyoni jogokat is érinthet? Lehetséges. Ám hasonló megfontolás mégsem gátolta az MMT-t abban, hogy a felmondást, a teljesítést, a beszámítást, az újítást, az elengedést — annyira amennyire — a törvényben is meghatározza. A kötelmeket mozgató és az azokat változtató ügyleti akaratnyilvánításoknak az MMT-ben egyébként teljesen áttekinthető sorából a rendelkezés központi, egységes, tüzetes és elvi szabályozása — úgy tetszik — indokolatlanul maradt ki. Jelentőségének megfelelőleg ezt a hiányt pótolni kellene. 4. Mit ért már most az MMT ügyleti rendelkezés alatt? Mindenekelőtt és kétségtelenül az elidegenítést és a felhasználást. Hiszen 137. §-ában, amidőn arról intézkedik, hogy a férj a hozományul kapott pénzről és elhasználható dologról szabadon rendelkezhetik, hozzáfűzi, hogy a férj tartozik a felhasznált pénzösszeget, az elhasznált, vagy az elidegenített más elhasználható dolognak elhasználásakor vagy elidegenítésekor volt értékét megtéríteni. A T itt tehát nyilván abból indul ki hogy az elidegenítés és az elhasználás rendelkezés. Ugyanebbe az irányba utal a 380. §. 2. pontja is. Ez t. i. rendelkezés gyanánt sorolja fel az ingatlant terhelő dologi jog átruházását, terhelését, megszüntetését. És e szakasz harmadik pontjából meríthetjük azt is, hogy rendelkezés nem csupán dolgon és vagyonon (arg. 125. §.), hanem követelésen is lehetséges (380. §. 3. pont). Söt az MMT 380. §-ának 16. pontja az örökségről, a kötelesrészről és az osztályrészről való rendelkezést is emlegeti. A dolog tulajdona és a tulajdonban foglalt jogosítványok felőli rendelkezést hangsúlyozza az MMT 439. §-a. De egyúttal közelebbről megállapítja, hogy ennél az átruházásra, a korlátolt dologi joggal való terhelésre, a tulajdonban foglalt jogok gyakorlásának átengedésére és a tulajdonról való lemondásra gondol. A bér vagy haszonbérkövetelésekről való rendelkezésnek tekinti az MMT 755. §-a a bérösszeg beszedését, vagy a bérkövetelésnek másra való átruházását. Hogy a telki teherjog tartalmának, rangsorának vagy egyéb vonatkozásának megváltoztatása, megszüntetése, az arról való lemondás rendelkezés, az az MMT. 934. §-ából nyilvánvaló. Ugyané szakasz ad támpontot annak felvételére, hogy az MMT hasonlóan szól a jelzálogjogról és a telekkönyvbe bejegyzett más jogokról is. Az 1757. §-ból meg világos, hogy a mást megillető szolgáltatás hatályos elfogadása rendelkezésszámba megy. Nyelvtanilag e szabály ugyan azt jelenti, hogy az ily elfogadás nem rendelkezés. Csupán a rendelkezésre vonatkozó szabályok szerint bírálandó el az alaptalan gazdagodás szempontjából Mégis úgy tetszik, hogy ezt a látszatot csupán az MMT nyelvészeti túlsimítása kelti. Hiszen a teljesítés jogosulatlan, de hatályos elfogadása a teljesített szolgáltatással törlesztett kötelmet elenyészteti. Az alábbiak szerint tehát ez is rendelkezés és nem csupán rendelkezésszámba megy. Az 1919. §. alapot ad annak megállapítására, hogy az MMT-ben a visszterhesektől meg kell különböztetnünk az ingyenes rendenkezéseket. Alapot ad arra is, hogy az elkötelezést az MMT. a rendelkezés ellentétének és nem alfajának tekinti (arg. e szakasz II. bekezdése). Ez alapvető tétel. A 2152. §. oly rendelkezésről szól, amely