Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - Rendelkezés az MMT-ben [1. r.]

20 KERESKEDELMI JOG 1. Sz. ban az esetben foghatna helyt, ha az újabb szerződés a korábbi megállapodás fenntartása mellett kifejezetten fizetés- és nyugdíjemelést állapítana meg. Ellenben bajos volna a törvényt ebben az értelemben alkalmazni, ha a korábbi szerződés teljes hatályon kívül helyezése mellett az eddig fennállott szolgálati viszonyt teljesen új szerződéssel szabályozták. Nyilvánvaló tehát, hogy a törvénynek ez a rendelkezése oly nagy méltánytalanságot von maga után, hogy azt a törvényhozó nem is akarhatta. Ezért indokolt volna ezen a kegyetlen rendelkezésen változtatni, annál is inkább, mert a szerződéses alkalmazottak száma nem oly nagy, hogy ez a társaságokra nézve túlságos nagy megterheléssel járna. A segítség módja a fentebb kifejtettekből folyik. Nézetem szerint legelőbb is közös nevezőre kellene hozni a szerződéses nyugdíjat a nyugdíj szabályzat szerint járóval, vagyis a nyugdíj alapjául beszámítható szerződéses illetményeket és nem magát a szerződéses nyugdíjat kellene visszavetíteni az 1914. évi állapotra és az átértékelés alapjául azt az összeget kellene venni, amennyit a tisztviselő nyugdíjazáskori munkakörében és állásában és ugyanannyi szolgálati idő mellett az 1914. évben hasonló szerződéssel kaphatott volna, és a szerződés szerinti nyugdíjat valamint ennek arányszám szerint átértékelt összegét ezen az alapon kellene kiszámítani. Y Rendelkezés az MMT-ben. Irta: Almásí Antal dr., a magyar kir. Kúria bírája, c. egyetemi rk. tanár, a Pázmány Péter tudományegyetem magántanára. 1. A német tudomány némely újabb fogalma csak kerülő útakon, a tőle átvett törvényeink révén tud nálunk meghonosodni. Gyakorlatunkban alig és elméletünkben is csak nagyritkán találkozunk az alakítási jog, az összügylet és a nem ügyleti vagyoni juttatás fogalmaival. A rendelkezés ügyletének* taglalása és gyakorlati jelentőségének hangsúlyozása pedig úgy látszik csak az MMT. révén nyer majd nálunk is polgárjogot. MMT. a német polgári törvénykönyv nyomán a rendelkezés ügyletének meghatározását csak kerülgeti. Mindkét törvényben a rendelkezéssel a jogrendszer valamennyi részében találkozunk ugyan. Mindkettő a rendelkezéssel mint mükifejezéssel operál, és egyik sem mondja meg pontosan, mit akar tulaj donképen e mükifejezéssel megjelölni. MMT. pedig ezenfelül még hellyel-közzel meg is feledkezik arról, hogy rendelkezés alatt valamely állandó és tipikus ügyletfajt ért és anélkül, hogy erre különös oka volna, néhol csak synonim, népies és inkább elmosódó értelemben használja a „rendelkezés", vagy a „rendelkező" szavakat. Kézenfekvő, hogy ez jövő zavaroknak és * Van nem ügyleti rendelkezés is. Erről az alábbiakban nem szólok. bizonytalanságoknak a kútfeje lehet. Ezért — úgy tetszik — ezt a pontatlanságot az MMT.ből mindenképen ki kellene küszöbölni. 2. De vájjon a felhozottak csakugyan állanak-e? Valóban igaz-e, hogy a rendelkezéssel az MMT. valamennyi részében találkozunk és hogy ezekben a rendelkezés más-más, élesen meg nem különböztethető árnyalatokat mutat? Feleletül hadd utaljak csak azokra a legszembetűnőbb szabályokra, amelyek vezérszava a rendelkezés. A családjogban: a rendelkezés a válaszvonal, amelyet a törvény a női szabadvagyon és a hozomány feletti intézkedések megkülönböztetésénél használ (125. §. I. bek. és 137. §.). A gyámhatósági jóváhagyás szükségének igen jelentős esetei azon dőlnek el, vájjon rendelkezésről van-e szó (380. §. 1., 3., 16. pontjai)? A rendelkezés az irányadó akkor is, ha a gyám a gyámolt vagyontárgyait annak önálló jogkörébe akarja átengedni (383. §.). A dologi jogban: a rendelkezés kihat a tartozékra (438. §.). Irányadó a tulajdonos jogkörének meghatározásánál (439. §.), az elidegenítési és terhelési tilalom terjedelménél (441. §.), a jelzálogos hitelező jogkörénél (441. §.), a telekkönyvi tulajdonos és az egyéb telekkönyvi jogosult közötti viszonynál (934. §.). A kötelmi jogban: a rendelkezés ebbeli jellegén dől el, vájjon az álképviselő eljárása a törvény ereiénél fogva utólag, ipso jure megerősödhetik-e vagy sem (1036. §.)? És igen sokszor az is, vájjon az alaptalan gazdagodás szabályai helyt foghatnak-e (1757. §.)? Az örökjogbam az MMT. a halál esetére szóló ügyleti és vagyoni intézkedéseket általában rendelkezéseknek tekinti és nevezi (1826. §.). Ezenfelül a rendelkezés ebbeli jellege irányítja: az előörökös és az utóörökös (2152., 2Í53. §§.), az előhagyományos és az utóhagyományos (1948. §.), továbbá a végrendeleti végrehajtó (1990., 1991. §§.) jogi helyzetét. A példákat szaporíthatnám. Hiszen a felsoroltak csak az első pillanatásra is nyilvánvalóan rendelkezésekről szóló szabályok. Könnyen akadunk az MMT.-ben olyanokra, amelyek ugyanily jellegűek anélkül, hogy ezt kifejezetten hangsúlyoznák. Hogy egyebekről ne szóljunk, az engedménnyel (1218. §.), az adósság-átvállalásába való beleegyezéssel (1234. §.), az elengedéssel (1281. §.), az újítással (1278. §.), a beszámítással (1267. és 1277. §§.) egyúttal rendelkezés is létesül anélkül, hogy az MMT. ezt külön hangsúlyozná, vagy akár erre csak utalna is. Szóval: a rendelkezés a kötelemváltoztató és a kötelemszüntető jogi tények körében is,