Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 11. szám - Carl Samuel Grünhut

11. sz. KERESKEDELMI JOG 265 BÍRÓI JOGGYAKORLAT. Általános. 156. Turpis causa bilaterális esetén a teljesített szolgáltatás csak jogtalan gazdagodás esetén ítélendő vissza. (P. IV. 7858/1928. sz. a. 1929. szept. 17-én.) A fellebbezési bíróság az A) alatti okirat tartalmának helyes értelmezésével állapította meg azt, hogy az említett okiratba foglalt, a felperes és az I. r. alperes közt létrejött megállapodás annak célzata és tartalma szerint az elsőrendű alperes által űzött hazárdjáték tovább folytatását kívánta biztosítani és így a szóbanforgó ügylet nyilván a jó erkölcsökbe ütközik. Felperesnek ezzel ellentétes értelmű érvelése nem helytálló. De alaptalan felperesnek az a további támadása is, hogy a fellebbezési bíróság az ügylet jó erkölcsökbe ütköző volta esetén is tartozott volna az I. r. alperesnek valósággal átadott 30,000.000 koronát, az eredeti állapot visszaállításaképen az ö, felperes javára visszaítélni. Ugyanis a fellebbezési bíróság által megállapított és e részben meg sem támadott abból a tényállásból, hogy az I. r. alperes vagyonából 31. r. alperesre mi sem háramlott át és hogy a felperes szolgáltatásának értékéből a II. r. alperes birtokába mi sem jutott — vonatkozó indokainál fogva helyes a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amely szerint az adott esetben a felperes a II. r. alperessel szemben érvényesített megtérítési igényét nem állapította meg és pedig a felülvizsgálati kérelemben idevonatkozóan felhozottakkal szemben azért is, mert a m. kir. Kúria állandósult gyakorlatában kifejezésre jutott jogelv szerint mindkét felet terhelő turpitudo esetén is a teljesített szolgáltatás nem feltétlenül, hanem csak akkor követelhető viszsza, ha az egyik fél részéről jogtalan gazdagodás jelentkezik. Ez a jogelv nyilvánul meg a m. kir. Kúria ?. IV. 4800/1924., P. IV. 5630/1923. és P. IV. 4740 1924. számú ítéleteiben. Nem áll ezzel ellentétben a felperes felülvizsgálati kérelmében felhívott, a Polgárjogi Határozatok tárában 548. szám alatt közölt P. III. 6576/1916. sz. elvi jelentőségű határozat, mert ennek a határozatnak indokolásában foglalt tényállásból nyilvánvaló, hogy a szóbanforgó döntés olyan esetre vonatkozott, amelynél a felperes részéről teljesített szolgáltatás vissza nem ítélése egyértelmű lett volna az alperes jogtalan gazdagodásával. Felperes felülvizsgálati kérelme tehát minden irányban alaptalan. 157. Kártérítésre kötelezettség megállapításánál a kártétel ténye után bekövetkezett véletlen eseményeket nem lehet figyelembe venni; mert a kártérítési kötelezettség a kártételen alapszik s a kártevő tényével bevégzetten létrejött. (P. IV. 8131/1928. sz. a. 1929. szept. 13-án.) A felperes, új házának építkezésével kapcsolatosan az alperesek szomszédos házának áthajló tűzfalát és kőkerítését ahelyett, hogy az építésrendőri hatóság utasítása szerint lefaragtatta volna, egészben lebontotta és az újra felrakást elmulasztotta. Ezen az alapon az alperesek a felperessel szemben immár nem vitásan íennálló 1936 P 25 f tartozásukba többek között annak a 1152 P 53 f összegű költségnek beszámítását is kérik, amelybe nekik a szakértők véleménye szerint a falak helyreállítása kerülni fog. A fellebbezési bíróság az alpereseket a helyreállítási költség beszámítására irányuló kifogásukkal azon ténybeli alapon utasította el, hogy az alperesek később, már a fellebbezési eljárás tartama alatt hatósági rendeletre egész házukat lebontani voltak kénytelenek, így a szóbanforgó falak helyreállításának nemcsak szüksége, de lehetősége is megszűnt és ezzel az alpereseknek kilátásban volt kiadása elmaradt. Ámde a kártérítési kötelezettség megállapísánál a kártétel ténye után bekövetkezett véletlen eseményeket nem lehet figyelembe venni, mert a kártérítési kötelezettség a kártételen alapul és így a kártevő tényével bevégzetten létrejött; azt tehát most már csak a kötelmeket általában megszüntető okok enyésztethetik el, de azon az alapon, hogy a kár az ö kártételét követő és attól független más okból szintén beállott volna: a kötelezett nem szabadulhat. Az anyagi jognak ezzel az elvével ellentétes tehát a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel a felperesnek a helyreállítási munkálatok elmulasztásából folyó kártérítési kötelezettségét meg nem állapította és az alpereseket a káruk beszámítására irányuló kifogásukkal elutasította. Az alperesek felülvizsgálati panasza tehát alapos. 158. Háziállatok tartása nem veszélyes üzem. (P. II. 1531/1928. sz. a. 1929. szept. 19-én.) Háziállatok így a sertések, s köztük a kandisznó tartása nem veszélyes üzem. A P. H. T.-ba 528. szám alatt felvett elvi határozat szerint is tehát az állat által másnak okozott kárért az állattartó feltétlen kártérítési felelősséggel nem terhelhető, hanem annak a felelőssége csupán akkor állapítható meg, ha a károkozás ténye az állattartó tulajdonos gondatlanságára vezethető vissza; nevezetesen, amennyiben ez valamely, a dolog természete szerint szükséges elővigyázati rendszabályt elmulasztott. 159. A g yalogjáró közönség fokozott vigyázatossága. A falusi ember nagyobb óvatossága mint szabály. — Elutasítás. (P. II. 2155/1929. sz. a. 1929. szept. 25-én.) A közlekedés rendjének szabályozására hivatott közlekedési rendőrnek a forgalom irányítását célzó intézkedései mindenkire kötelezők és annak jeladására mindenki saját érdekében ügyelni köteles. Felperes felülvizsgálati kérelmében azt adja elő, hogy elhalt férje halálos kimenetelű balesetét akként szenvedte, hogy két álló villanyosvonat között igyekezett áthaladni az Ullői-út és József-körút keresztezésénél, amikor lehetetlen volt látnia a közlekedési rendőrnek a körúton átkelést tiltó karjelzését, mert a villanyos-