Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 11. szám - Carl Samuel Grünhut

266 KERESKEDELMI JOG 11. sz. kocsik a kilátást elzárták és így a rendőr mozdulatait meg nem figyelhette. Ámde a felperes néhai férjének mint falusi embernek még fokozottabb óvatosságot kellett volna kifejtenie a neki szokatlan nagyvárosi forgalom közepette, egy nagy forgalmú út keresztezésénél, ha a villanyoskocsik előtte a kilátást elzárták és sem a kocsi mögött az úttesten esetleg volt jármüveket át nem tekinthette, sem a közlekedési rendőr jeladását meg nem figyelhette. Felperes azt is vitatja, hogy az elhalt azért ugrott ki az úttestre, mert amikor a két villanyosvonat közé lépett, a hátrább volt villanyoskocsi vezetője hirtelen csegőjelt adott, s ettől megijedt és zavarba jött. A közlekedési rend és köteles elővigyázat ellen vétett az elhalt azzal, hogy az átjárás szabaddá tétele előtt s minden kényszerítő szükség nélkül a két villamos közé lépett s azok között akart az úttestre jutni. S így ha e helyzetben a villamos kocsi megindításának a jelzésére meg is zavarodhatott volna, s ehelyett hogy visszalépett volna, haladási irányát megtartva az úttestre ugrott, az önmaga által előidézett veszélyes helyzetből előállott az az esély, az elhalt hibás magatartásának mentségéül nem szolgálhatna. Nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a gépkocsi vezetője az útkeresztezéshez közeledve meg nem állott, hanem csak lassított; mert a baleset nem e közben, hanem akkor következett be, amikor a rendőr jelzésére a vezető a gépre reákapcsolt a szabadnak jelzett Ferenc-körút irányában az Üllői-úti keresztezésnek hajtott. Nem állapítható meg az alperesi gépkocsi vezetőjének a terhére mulasztás amiatt, hogy a gépre reákapcsolva nem tülkölt, mert az elgázolás a tényállás szerint nyomban a gépkocsi ilyetén megindulása s felperes férjének a villanyoskocsik közül az úttestre ugrása közben történt és így a baleset a tülköléssel megakadályozható nem volt volna. A gépkocsi vezetője egyébként sem számíthatott arra, hogy a közlekedésnek elzárt oldalról, s két haladó villamos közül valaki közvetlen a kocsija elé ugorjon. Főnök és alkalmazott. 160. Tőzsdei intézőt 6 havi felmondás illet meg. — A bankügyletek különleges természeténél fogva a havonként összegszerűen jelentékenyen változó üzleti jövedelem után járó %-os haszonrészesedés mennyisége csak akként állapítható meg, ha a felmondási idő nagyságához képest az alkalmazott által a tényleg szolgálatban töltött időben élvezett haszonrészesedés összegéhez mérten vétetik számításba. (P. II. 1833/1928. sz. a. 1929. szept 19-én.) A felülvizsgálati eljárás során is irányadó azon tényállás mellett, hogy felperes az 1922, év augusztus 1. napjától kezdve az 1924. év augusztus hó 1. napján történt elbocsátásig, tehát 2 évig, mint üzletvezető, tőzsdei intéző állott az alperes cég szolgálatában, — a fellebbezési bíróság az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 2. §. rendelkezésének megfelelően állapította meg, hogy felperest, mint kétségtelenül fontosabb teendőkkel megbízott alkalmazottat 6 hónapi felmondási idő illeti meg. A felmondási időre járó illetmények, az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 7. első bekezdésének rendelkezése szerint, az alkalmazottat a szolgálati szerződésnek a felmondás, illetőleg a felmondás nélküli elbocsátás időpontjában érvényben álló rendelkezései értelmében élvezett járandóságok összegéhez mérten számítandók ki. Minthogy pedig az irányadó tényállás szerint a felperesnek illetménye volt: az alperes üzleti tiszta jövedelmének 20%-a és az ú. n. „nostro" üzlet jövedelmének 25%-a, a fellebbezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt, midőn a felperes 6 hónapra járó felmondási illetményének kiszámításánál az úgynevezett „nostro" üzlet jövedelmének 25%-át is figyelembe vette. A bankügyletek különleges természeténél fogva, a havonként összegszerűleg jelentékenyen változó üzleti jövedelem után járó %-os haszonrészesedés mennyisége, a méltányosságnak megfelelően csak akként állapítható meg, ha a felmondási idő nagyságához képest, az alkalmazott által a tényleges szolgálatban töltött időben élvezett haszonrészesedés összegéhez mérten vétetik számításba; mert különben az a véletlen, hogy a felmondás idejében, a változó haszonrészesedés menynyisége igen nagy, vagy nagyon csekély összeget tett ki, a kötelezett, vagy a jogosult félre súlyos károsodással járna. Ezért a fellebbezési bíróságnak helyes az a jogi álláspontja, hogy a felperesnek a 6 hónapi felmondási időre járó üzleti haszonrészesedésből álló illetménye, — a szolgálatból 1924. év augusztus hó 1. napján elbocsátását közvetlenül megelőző 6 hónap alatt volt alperesi üzleteredmény összege alapján számítandó ki. Helyes ez a jogi álláspont annyival inkább, mert a kereskedelmi és ipartörvényben, illetőleg az ipari és kereskedelmi alkalmazottak szolgálati viszonyára vonatkozó rendeletben szabályozott felmondási igény, jogi természeténél fogva a felmondás nélküli elbocsátás időpontjában és az akkori állapot szerint válik esedékessé, tehát független a későbbi ténykörülményektől és attól, hogy az alkalmazott másutt elhelyezkedést nyert-e, vagy nem? Nyugdíj. 161. 1926. XIV. t.-c. 4. §. magyarázata Uj nyugdíjszabályok ama módosítása, hogy a nyugdíj a törzsfizetés 135%-a alapján számítandó ki (a régi 130% helyett), figyelmen kívül hagyandó. (P. II. 8390/1928. sz. a. 1929. szept. 24-én.) I. Az 1911. évi alperesi nyugdíjszabályzat 14. §. 1. a. pontjának megfelelően állapította meg a fellebbezési bíróság, hogy az 1914. évi július hó 1. napján alperesnél fennállott nyugdíjszabályzat szerint az alperesi alkalmazottak nyugdíjának a kiszámításánál alapul a „lakbér és pótlék nélküli" évi fizetés 130%-a szolgált. Minthogy csupán az 1918. évi április hó 4. napján tartott közgyűlésen módosított újabb nyugdíjszabályzat 14. §. 1. pontja rendelkezik