Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 11. szám - Az ötvenéves Reichsgericht ...

262 KERESKEDELMI JOG 11. sz. tartama alatt eltelt idő folytán a tömeggondnok megtámadási jogai elenyésznek, ami pedig annál kevésbbé mutatkoznék megengedhetőnek, mert a 407011915. M. E. számú rendelet 20, illetve az 1410jl926. M. E. sz. rendelet 23. §-a szerint hiányzik a lehetősége annak, hogy a csődeljárás a kényszeregyezségi eljárás folyama alatt megindíttassék." Ha a Kúria a kérdést a 4070 1915. M. E. r. 58. §. illetve az 1410/1926. M. E. sz. r. 88. §-a segítségével kívánja megoldani, akkor szerény nézetem szerint épp az ellenkező konklúzióra kellett volna jutni. Ugyanis a két felhívott rendeletszakasz csupán a kényszeregyezségi eljárás megszüntetésétől, vagy befejezésétől számított 15 nap eltelte előtt kért csődről beszél és elgondolása az volt, hogy kényszeregyezségi eljárás megszüntetése, vagy befejezésétől számított 15 nap eltelte előtt előterjesztett kérelemre nyitott csőd és az azt megelőző kényszeregyezség között szerves összefüggés van és így logikus, hogy megtámadási határidőbe azt az időt, amidőn a csődkérés lehetősége ki volt zárva, nem engedi beszámítani. A jogszabályalkotó intentiója tehát egyedül az az iránytű, amely a helyes megoldás útját megmutatja. A kényszeregyezséget követő csődben ott nem számítható be a megtámadási határidőbe a kényszeregyezségi eljárás megindításától kezdődő idő, ahol a kényszeregyezség és az azt követő csőd között az összefüggés kétségtelen. A 4070/1915. és az 1410 1926. M. E. sz. rendeletek szerint az összefüggés a rendelet erejénél fogva fennáll a 15 nap eltelte előtti kérelemre nyitott csődnél, míg ellenben ha a csődöt ezen határidő eltelte után előterjesztett kérelemre nyitották, ott összefüggést nem lát a csőd és a kényszeregyezség között és a beszámítást megengedi. A 6340/1927. M. E. sz. rendelet kétségtelen kibővítése a fenti két rendelet szakasznak. A kényszeregyezség megszüntetése, vagy befejezését követő 15 nap eltelte utáni kérelemre nyitott csődnél azonban már éles megkülönböztetést kell tennünk a megszüntetés és a befejezés között. Ha a kényszeregyezséget megszüntetik, úgy vagy a hitelezők nem fogadták el az adós ajánlatát, vagy a bíróság oly szabálytalanságot látott fennforogni, amely az adóst méltatlanná teszi az egyezség kedvezményére. Az adós tehát elvész a gazdasági élet számára. Ez esetben, ha a csődöt 15 nap eltelte utáni kérelemre nyitják is meg, az összefüggés a csőd és a kényszeregyezség között nyilvánvaló, tehát nem volna helyes, ha a megtámadási idő elenyésznék azért, mert a kérelem 15 nap után terjesztetett elő.. Egészen más az eset akkor, ha a kényszeregyezségi eljárást befejezetté nyilvánították. Az adós kereskedelmi vétlensége megállapíttatott, a vagyonfelügyelő ellenőrzése megszűnik, az adós visszatér a gazdasági életbe. Itt már helyes az eredeti cenzúra, mert ily esetben a 15 nap eltelte utáni kérelemre nyitott csőd és kényszeregyezség közötti összefüggést nehéz megtalálni. A logikai interpretáció segélyével felszínre hozott íntetió szerint tehát a 6340/1927. M. E. sz. r. 6. §-a befejezetté nyilvánított kényszeregyezségekre nem vonatkozik. SZEMLE. A Kúria új másodelnöke. Közvetlenül a lap expedíciója előtt jelent meg Dr. Osvald István kúriai tanácselnöknek a Kúria másodelnökévé történt kinevezése. — Legfelsőbb bíróságunk irányításában bekövetkezett ezt a változást nemcsak regisztráljuk, hanem ismerve Osvald Istvánnak, a kiváló magánjogásznak és adminisztrátornak nagy képességeit, hisszük azt is, hogy az új másodelnök a neki idegen terénumon, a büntetőjogszolgáltatás terén is mihamarabb otthonosan fogja magát érezni. Az ötvenéves Reichsgericht ünnepléséből az egész világ jogászsága kiveszi a részét. 1879-ben a „Reichseinheit" gondolatának megnyilatkozásaként a német birodalom megteremtette büntető és polgári perrendtartását, csődjogát és egységes bírói szervezetét. Ennek a szervezetnek koronája a lipcsei „Reichsgericht", a nem csupán kasszatórius, hanem egyben reformatórius jogkörrel is biró legfelső német bíróság. Ha végig tekintünk félszázados munkáján, azt kell konstatálnunk, hogy bár a Reichsgericht döntései nem mindig találkoztak osztatlan tetszéssel, mégis el kell ismernünk, hogy az immár százhuszonhárom kötetre terjedő polgárijogi döntései minden idők igzaságszolgáltatásának egyik legszebb gyűjteményét alkotják. Az eltelt félszázad kikezdte a legfelső német bíróság tökéletesnek vélt szervezetét is. Az anynyit emlegetett ,,Vertrauenskrise der Justiz", a kontinentális igazságszolgáltatásnak háború utáni nagy betegsége talán Németországban dühöngött legjobban. A Reichsgericht hatáskörét — főleg különös bíróságok szervezésével — igen nagy mértékben kiterjesztették. így a Reichsgericht az új Németország alkotmánybírósága (Staatsgeríchtshof für das Deutsche Reich), a legfőbb fegyelmi hatóság közhivatalnokok ügyeiben, ítélkezik a választások érvényessége felett, ügyvédi fegyelmi ügyekben, az államvasútak, a „Reichsbahn" különleges pereiben és a köztársaság védelméről szóló ezidén lejárt, de valószínűleg a legrövidebb időn belül feltámadó törvény értelmében a köztársasági államforma elleni támadások miatt keletkező bűnügyekben. De különösképen megduzzadt teendője a munkaügyi törvényhozás újabb fejlődése következtében. A jubiláris ünnepség október 1-én folyt le Leipzigban. Bumke elnök szavai után a német országgyűlés nevében Kahl; Ausztria részéről Dinghofer v. igazságügyminiszter üdvözölte a „jubilánst". A német szaksaitó ,,Festnummer"-jei közül említésreméltó a „Deutsche Juristenzeitung" októberi száma, amelyben a külföldről érkezett üdvözlések sorában a magyar jogászság jókívánságait Szladíts Károly egyetemi tanár tolmácsolta néhány keresetlen, meieg szóban, párhuzamot vonván a Rg. és a mi Kúriánk között. A jubileum alkalmából több nagyszabású szakmunka is jelent meg: „Fünfzehn Jahre Reichsgericht", Adolf Lobé szerekesztésében s az összes német egyetemek jogi fakultásainak hat kötetes emlékkönyve: „Die Reichsgerichts praxis im deutschen Rechtsleben", amelyben a német jogtudo-