Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 11. szám - A részvényjogi reform

256 KERESKEDELMI JOG 11. sz. A korlátolt felelősségű társaságról szóló törvény megalkotásával a magyar törvényhozás egy már régen esedékes adósságát törleszti, a csendes társaság törvényes szabályozása ennek kapcsán kereskedelmi jogunknak ugyancsak komoly és érezhető hiányát pótolja. Szépséghibának csupán azt tekintem, hogy egy törvénybe gyúrták ezt a két egymással semmi causális nexusban nem álló matériát.10 A részvényjogi reform. Irta: Dr. Zerkowítz Zsigmond ügyvéd. Két szempont az, amely a részvény jog reformjánál kifejezésre jut. — Az egyik magának a vállalatnak a szempontja, mint ez a hivatalos szervei, a vezetőség, és a közgyűlés többsége útján kifejeződik. — A másik szempont a részvényesek, tehát a vállalat tulajdonosainak szempontja, akik részvényesi külön jogaik érvényesítése útján és mint kisebbségi részvényesek részt kérnek a vállalat ellenőrzése és az ügyvezetésbe való beleszólása útján a vállalat vezetésének irá nyitásából. A vállalat vezetésének stabilitása, megvédése a változó többségek harcától, az osztalék állandóságának biztosítása és általában a vállalatnak a válságos időkön való átsegítése amellett szólnak, hogy magát a vállalatot, mint öncélú egységet megvédjük, tehát megvédjük a részvényesi többségi elv uralmát. A részvényes joga viszont, hogy a vállalat vagyona felett való rendelkezés ne nélküle és ellenőrzése nélkül történjék, hogy a vállalat tartalékai és nyeresége előtte el ne titkoltassék és hogy a vállalat vezetőségének jutó tantiémek arányban legyenek az osztalékokkal, hogy a zárszámadásokból és az igazgatóság jelentéséből, a közgyűlésen a vezetőség által adandó válaszból a társulat pénzügyi helyzete és a vezetés mikéntjére nézve kellő felvilágosítást kaphasson. A két ellentétes érdek kifejezésre jut abban is, ahogy a részvényjog reformját gazdasági életünk fogadja. Egyrészt halljuk az utalást gazdasági viszonyaink mostoha voltára. Eszerint a roszszabb gazdasági viszonyoknál megindul a bűnbak-keresés és igen közel fekvő gondolat a bajok kútforrásául a részvénytársasági jogunkat odaállítani, holott a legmodernebb törvényalkotás sem tudná a bajokat megelőzni, amelyek sokkal mélyebben fekszenek. 111 Hallá Aurélnak a 13. jegyzetben i. m. is kifejezésre juttatta, hogy a csendes társaságról szóló tervezetet célszerű lett volna a Kft. tervezetétől különválasztani, s csak az indokolásban fejteni ki annak a tulajdonképeni kereskedelmi társaságokhoz való vonatkozását, A másik szempont: rövidlátó és közgazdaságunk szempontjából helytelen, ha részvényjogunk fejlesztése elé akadályt akarna állítani valaki. Mert a játék nem egyes vállalat vezetőségének hatalmi pozíciójának meg vagy meg nem tartásáért folyik. Amiről szó van az, hogy magát a részvényt mentsük meg, a pénzügyi gazdálkodásunk ezt a fontos eszközét. Ha a részvényvállalatok osztalékpolitikájukat, belső életük feltárásánál titkolózásukat és rövidlátó gazdálkodásukat folytatják, akkor nem lehet a részvényeket sem a belföldön, még kevésbbé a külföldön elhelyezni még akkor sem, ha a vállalatok kereseti viszonyai javulnak. Közgazdasági érdek, hogy a részvénynek piacot kell teremteni. Ez érdeke magának a vállalatnak, érdeke a részvényesnek, érdeke a részvény piacának. Miután e két érdek szempontjait megfigyelhettük, nyíltan fel kell tárnunk, hogy a részvénytársasági jogunk újjászervezésének nehézségeit miben látjuk. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a gazdasági célú törvényeink, miként a törvényhozás műhelyéből kikerülnek, nem feleltek meg annak, amit tőlük gazdaságunk várt. A részvénytársasági jogunk újjáalkotását célzó törvényhozási felfogásra áll az, amit Klein Ferenc mondott,1 hogy Iheringnek a részvénytársaságot elítélő harsogó szava olvasható ki belőlük, de hogy a vállalatok miképen juthassanak erőhöz, fejlődéshez és üzlethez, az nincs e törvénytervezetek előterében. A gazdasági élet bizalmatlan az új törvényalkotásokkal szemben. A gazdasági krízisek után az elkeseredés önkéntelen a létező intézményekben látja a bajok okát és igyekszik a reformok keresztülvitelére. A német Bankdepotgesetz például annak a mély izgalomnak az eredménye, amelyet 1891. év őszén több berlini bank bukása idézett elő.2 Az osztrák 1924. évi Bankdepotgesetz a magánjogi és büntető felelősséget szabályozta újonnan a bécsi inflációs idők bankbukásai után anélkül, hogy nagyobb vagyonbiztonságot tudott volna behozni a háború utáni Ausztria vállalataiba. Lássuk azonban, hogy a részvénytársaságok alakjában működő gazdasági célú tőkealakulatok milyen fejlődési iránvt vettek a legújabb időkben nálunk és azokban a nyugati államokban, melyeknek fejlettebb az iparuk és kereskedelmük? A részvényjogról is elmondhatjuk, hogy az iparilag és kereskedelmileg fejlettebb országok a kevésbbé fejletteknek többé-kevésbbé a maguk jövője képét mutatják, mint ahogy elmondhatjuk Henry Summer Mainevel, a jogfejlődés egyik 1 Franz Klein: Die neuere Entwicklunrf in Verfassung Recht der A G. 1904. 12. oldal. ; Riesser: Das Bankdepotgesetz 1913. (3. kiadás} 18. old.