Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 1. szám - A kereskedelmi jog modernizálása

2 KERESKEDELMI JOG 1. sz. tattak rá a K. T. hézagaira és jelölték meg az új részvény jogi reform útjait. A vételi jog körében mutatkozó nagyobb kérdésekben (6 havi elévülés, fedezeti vétel, successiv szállítás, stb.) a Kereskedelmi Jog számos dolgozatban kezdeményezett új gyakorlatot. — Az ügynöki jogviszonyok szabályozását már 1911-ben propagáltam, sőt eziránt Törvénytervezetet is tettem közzé; a tisztességtelen versenyről szóló törvény meghozatalát lapunk több cikkben sürgette és az időközben életbe lépett (1923 : V.) törvény hibáira azóta is több ízben rámutattunk. A háború új problémákat vetett fel. E kérdések lehettek efemér jelentőségűek, évek hosszú során át foglalkoztatták bíróságainkat. A moratórium számos kérdése; a gazdasági lehetetlenülés fokozatos kiépítése, melynek mintaszerű kialakulásában folyóiratunk derekasan kivette a részét; az árdrágítás, a maximális árak túllépésében a Kúria különböző (a régi VII. és VIII.) tanácsai között fennforgó ellentétek kiküszöbölése lapunk energikus sürgető közleményeire simultak el; az idegen pénznemben teljesítendő tartozások, az ú. n. valutáris perekben csekélységem járult hozzá egy állandó gyakorlat kialakulásához; a meghitelezés kérdésében a Kereskedelmi Jognak az én kezdeményezésemre megtartott írásbeli ankétja önkéntes irányváltozásra késztette a VH-es tanácsnak kiváló elnökét: Kolos Jenőt; a valorizációnak nemzeti jelentőségűvé fejlődött kérdésében megtettünk minden lehetőt, hogy a törvény jelen alakjában életre ne keljen. Nagyobb hatalmak, a fiskusnak gyakran rechtsfremd ereje legyőzte jogi érveinket és ez a nem szerelmi házasságból született új törvény lépett életbe. Ha tehát az írott leveleket végig forgatjuk, köteles szerénységgel vegyes büszke önérzettel mondhatjuk, hogy — megtettük kötelességünket. A Kereskedelmi Jog 25 éves jubileumát méltóbban nem ünnepelhettük meg, mint hogy hazánk legkiválóbb elméleti és gyakorlati jogászaínak 25 cikkét hozzuk olvasóinknak. E cikkek mutatják, hogy eddig követett célkitűzéseinkhez továbbra is hűek kívánunk maradni. A kereskedelmi jog modernizálása. Irta: Dr. Pesthy Pál m. kir. igazságügyminiszter. A magyar jogtudomány mindig különös szeretettel foglalkozott a kereskedelmi jog nagy tudományágának művelésével. Annak a klasszikus korszaknak, amelynek Széchenyi alkotásai adták meg a savát-borsát, egyik fő gondja az is volt, hogy a fellendülő magyar kereskedelem és ipar megkapja a maga okos törvényeit is. Ha kezünkbe vesszük a negyvenes évek jogfejlesztésének történetét, mindjárt az első lapokon ott találjuk a kereskedelmi jogi kodifikáció értékes termékeit, amelyek az 1839/40. országgyűlés részéről kiküldött bizottság nagy tevékenységét tükrözték, ott találjuk az 1840. évi törvénycikksorozatot, a váltójogról, a kereskedőkről, a gyárak jogviszonyairól, a keresetre összeálló társaságokról, a kereskedelmi testületekről és alkuszokról, a fuvarosokról és a csődületekről. A forrongó magyar intellektus, az alkotásvágy akkor a jogtudomány körébe is bevonult, hiszen ennek a nagy korszaknak vezérlő elméi nem csupán közjogi gravámenekkel foglalkoztak, hanem nagy alkotásokkal léptek elő, a kereskedelem útját is egyengették, amikor hidakat, vasutakat alkottak, amikor a folyamokat szabályozták, amikor megvetették a folyamhajózás alapjait, amikor egy Széchenyi meleg tekintete a kereskedelem fő ütőerére, a Dunára esett és Kossuth a tengeri kereskedelemben látta az agrár Magyarország, a terményeit kivivő magyar föld igazi jövőjét. Ez a nagy kereskedelemi jogi törvényalkotási processzus az alkotmányosság helyreállása után újra megindult és így született meg a kereskedelmi törvény, amelyet azután a hitel jogi törvények egyéb foliánsai is követtek. Bár az azóta eltelt fél évszázad a kereskedelmi jog körébe vágó számos részlettörvényt alkotott, a kereskedelmi jog reneszánsza még mindig nem következett el, annak ellenére, hogy Európa nagy államai közül jó egy néhány ebben a nagy időközben felfrissítette a maga kereskedelmi jogát és annak ellenére, hogy részint a magyar bírói gyakorlat, részint a bíráló közszellem kereskedelmi jogunknak sok hiányosságát állapította meg. Miközben a magyar jogászi géniuszt azok