Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 3. szám - Párhuzam a jog és az életviszonyok fejlődése között

3. sz. KERESKEDELMI JOG 101 Szabályokat alkotunk, amiben nincsen élet és életviszonyokat hagyunk szabályok nélkül, szinte azt kell mondanom: elzülleni. Az élet és a jog a huszadik század első felének vad tempójában két külön vágányra szaladt és ott van a nagy feladat, hogy a társadalom e két alkotó elemét újra egyirányba hozzuk. Ez az elgondolás — úgy vélem a gyakorlati jog minden relátiójában több-kevesebb százalékig igaz. A legigazibb azonban ott, ahol az életviszonyok változása a leggyorsabb, ahol a méretek növekedése olykor ijesztő arányú és ahol a joggal szemben támasztott igények viszont a legnagyobbak. A jogbiztonság bizonyos mértékig a forgalom biztonsága is és hol volna ez vájjon nagyobb fontossággal bíró, mint éppen a kereskedelmi életben. Egy példa erre, hogy nincsen állam Európában, ahol a társasági joggal meg lennének elégedve. Minden oldalról reformmozgalmakról hallunk, amelyeknek célja egyrészt, hogy a tisztességes és jóhiszemű forgalmat megvédje, viszont másrészt, hogy meghagyja azt a szabadkezet, amit a változó élet szükséglete megkíván. Ehhez képest attól függően, hogy hol milyen akadályok mutatkoztak legnagyobb számban; vagy túl liberális, vagy túl megkötött a társasági jog szabályozása. Egyben azonban úgy véljük a világ minden jogrendszerre vezet; — abban nevezetesen, hogy a jog területén szabályozatlan sivatagi fehér foltokat hagy akkor, amikor újonnan fejlődő életviszonyokat a jog rendszerébe vagy nem ismer el, vagy pedig nem vesz észre. Itt vissza kell térni gondolatmenetemnek a kiindulási pontjához, mely szerint a jog őskorában először léteztek életviszonyok, amelyeket az organizáló emberi genialitás jogviszonyokká merevített. A gazdasági életben tele vagyunk életviszonyokkal ma is, aminek azonban a jogviszonnyá való merevítésében az emberi genialitás ezideig kellő módon még nem működött. De a gazdasági élet erőteljesebb mint a visszamaradt jogfejlődés és surrogatummal pótolja azt, amit a jog eredetiben nem tudott megteremteni. Hogy ilyen eklatáns példát találjunk, nem kell nagyon messze mennünk. Itt van mindjárt a kereskedelmi korlátolt felelősség kérdése. Az egyén korlátolt felelősségét a jog nem ismeri el. Egy individuális társaság korlátolt felelősségét a magyar jog nem ismeri. Ellenben az élet megteremti az egy kézben levő részvénytársaságot, az ,,one man company"-t. A kereskedelmi jog nem ismeri el a részvénytársasági majoritást, létrejönnek azonban a törvényes szabályozáson kívül hagyott szindikátusi szerződések, amelyek a részvényjog mellett új és csak önmagukra érvényes jogot, szerződés formájában konstituálnak. Beszélhetünk a kartell megállapodásokról, amelynek létesítését hol tilalmazni, hol elősegíteni akarják. Rámutathatunk a trustökre, amelyek nemcsak Amerikában futottak hatalmas karriereket, hanem Európában is kialakulóban vannak. Látnunk kell azt, hogy a világgazdaság hatalmas lépésekben kollektivizálódik, mert a fejlődés menete, a termelési eszközök tökéletesedése és drágulása, a szükségletek növekedése és a fogyasztás megfelelő kiszolgálása, illetve organízálódása ezt megkívánja. Zeppelin és Lindberg korában nem lehet delizsánszon utazni. A jogfejlődés pedig delizsánszon utazik, ami szükségképen a gazdasági élet és a jog közötti deffektusra vezet. Ennek a deffektusnak a következménye az, hogy a gazdasági élet ahol teheti, kikerüli, ahol nem teheti, áttöri a jogot. A magasabb gazdasági egységek azonban feltétlenül létrejönnek és nevezzük azt akár kartellnek, akár szindikátusnak, akár trustnek, kollektivizálják a gazdasági életet. Tökéletes hiba volna ezt a folyamatot, mint valami veszedelmes, egészségtelen és természetellenes tünetet szemlélni, mert az életben semmi sem fejlődhetik, ami természetellenes és minden, ami fejlődik, teremt, produkál és életet ad, egyben életképes is. Ennek a konzekventiája tehát az, hogy a modern gazdasági élet által szült intézményekkel nem szabad a jognak szembefutnia, mert bármilyen erős is a jog, az élet még erősebb és végeredményben csak az a jog erős, ami az élet szellemétől át van hatva. A jognak az élet után kell menni, el kell érnie a gazdasági élet új fogalmait, mert a jog feladata nem az, hogy ezeket az intézményeket megszüntesse, hanem hogy ezekben az új intézményekben helyreállítsa azt az egyetlen szükségletet, ami még belőlük hiányzik. Aminek megteremtésére ezen intézménynek elismerése és codifikálása mellett a jog hivatott: ez a helyes egyensúly. A helyes egyensúlynak a feltételei alakiak és anyagiak. Továbbá külsők és belsők. Anyagi feltétel az erkölcsi és gazdasági felelősség szabályozása. A szociális szempontok megfelelő rendezése, alakiak viszont azok a materiális intézkedések, amelyek az alaki feltételek fennforgását ellenőrzik, illetve megállapítják. így hirtelen a helyszűke miatt ki nem dolgozható komplexumból csak a munkásszerződések megfelelő ellenőrzésére és a sztrájkjog codifikálására mutatok rá. Külsők az egyensúly feltételei ott. ahol a kialakult nagy gazdasági egység és a rajta kívül valók, de a termelés által összeköttetésben állók viszonyát vizsgáljuk, a belső egyensúlv feltétele pedig az, amikor a gazdasági egység különböző erősségű, de összetartozó tagjainak viszonyát szabályozzuk. Minden állam, minden társadalom és minden gazdasági egység boldogulásának az előfeltétele az, ha meg van az összetevői között a méltányos és helyes egyensúly. Köteteket lehet erről írni. De fejezzük be kérdésünket azzal, hogy ezt a helyes és méltányos egyensúlyt létrehozni a jog feladata, amiről nem felesleges megemlékezni akkor, amikor különösen a mi magyar civiljogi jogfejlődésünknek egy új korszakához, a magyar polgári törvénykönyv codifikálásához, a társasági és általában