Kereskedelmi jog, 1929 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 3. szám - Párhuzam a jog és az életviszonyok fejlődése között

100 KERESKEDELMI JOG 3. sz. SZEMLE. Üj igazságügymíniszter. Ami már hosszabb ideje közismert dolog voll, Pesthy Pál igazságügyminiszter belefáradt az egyébként sok jóakarattal viselt tárcába s átadta azt fiatalabb erőnek, hogy az birkózzék meg a folyton erősbödő igaziságügyi reformkérdésekkel. — Zsitvay Tibor, az új miniszter még fiatalember, fehér lap. miként egyik lap jellemezte, aki nagyemlékű apjától örökölt nemes hagyományaitól eltekintve, még semmi irányban angazsálva nincs, — Mi tehát, a jog és a törvény szolgái és harcosai abban vélünk az új miniszterről legjobbat mondani, ha mi neki bizalmat és reménységet előlegezve benne a jog, törvény és igazság rendíthetetlen harcosát üdvözöljük. A Magyar Jogászegylet új elnöke — Dr Szászy Béla államtitkár. A február 24-iki közgyűlés a magyar jogászvilág legjavának egyhangú lelkesedésével töltötte be a Nagy Ferenc halálával elárvult elnöki széket; s ezzel Szászy Béla a Csemegi Károlyok, a Vavrik Bélák és Nagy Ferencek személyei által magasba emelt díszes pozícióba jutott. S ezt a legmagasabb jogászi pozíciót a magyar jogászság örömmel juttatta Szászy Bélának. Mert az az ünnepi fogadtatás, amelyben a magyar Magánjogi Kódexet, a magyar jogélet legnagyobb eseményét, éppen a Magyar Jogászegyletben az egész magyar jogászság részesítette, elsősorban Szászynak szólt, mint akinek a kódex elkészítésében legnagyobb része volt. Az ő világos, könnyed és rugalmas szövegezése vonul végig az egész kódexen, mely méltán tekinthető az ő chefd'oeuvrejének. — Szászy Béla azonban nemcsak magánjoggal, hanem úgyszólván a ,jogtudomány minden ágával foglalkozott. Irodalmi dolgozatai különböző szakfolyóiratokban jelentek meg, közülük egyesek, így a fiatalkorúak bíróságának, a csökkent szellemi képesség magánjogi jelentőségének, az alapítványok létrejövetelének és az osztrák-magyar közjogi közösség jogi minősítésének kérdését tárgyaló értekezései külön is. — Szászynak nagy és univerzális tudását és műveltségét csak (talán éppen ebből fakadó) szerénysége és egyéni szeretetreméltósága múlja felül. — A Magyar Jogászegyletnek új elnökéhez gratulálunk és reméljük, hogy az új elnök alatt a Magyar Jogászegylet régi szép napjai fognak visszatérni. sz. I. Párhuzam a jog és az életviszonyok fejlődése között. Szentmiklóssy A. római jogának bevezetésében az első éves jogásznak a jog fogalmát két vetületben világítja meg, mondván, hogy a jog alanyi értelemben az a határvonal, amelyen belül az ember szabad akarat-elhatározása és tevékenységi köre megkötve nincs: jus est facultas agendi. Míg azok a tilalmak, amelyek e szabad akaratnyilvánításnak a határát szabályozzák és kényszerítő erejűek, adják a tárgyi értelemben vett jogot: jus est norma agendi. Ennek a filozófiai erővel leegyszerűsített elgondolásnak képe igazán távlati és annak a fiatal jogásznak, aki egyelőre az elméleti jog útvesztőjében tévelyeg, s annak a még fiatalabb jogásznak, aki az elméleti jog magas piedesztáljai közül belezuhan az életnek inkább „norma agendík"-kel, mint „facultas agendik"-kel túlzsúfolt forgatagába, ez az elgondolás kétségtelenül kissé doctrinairnek látszhat. Bár belátom azt, hogy a jogfilozófia a Kereskedelmi Jog hasábjain túl exakt, még sem vonhatom ki magamat annak a benyomásnak a megismertetése alól, amit az életviszonyok és a jogviszonyok kapcsolatának szemlélete keltett bennem. Én úgy képzelem el, hogy a természet, illetve a primitív élet ténykörülményeket: életviszonyokat produkál, amit az állammá szerveződött emberi organizáció joggá merevített. Ha a jog fejlődését évszázadokon átugorjuk és a modern állami és gazdasági berendezkedést vizsgáljuk, azt kell megállapítanunk, hogy részben az elmélet, részben a gyakorlati élet oszlopain álló jogrendszer egy hatalmas és csillogó épületbe szorította be az életviszonyok végtelen variációit. Meg kell állapítanunk azt, hogy ez a sokat szidott jog, amelyiknek éppen a „műhibái" erősítik meg az intézmény nagyszerűségét, egyik legerősebb instrumentuma volt a fejlődő kultúrának. Ámde a kultúrának egy másik instrumentuma, amely nem kevésbbé nagyszerű a joggal merevített és körülhatárolt társadalmi rendszerben rést ütött. Ez a technika. A technika tökéletesedése, a forgalom biztonságának, gyorsaságának növelése és azok a beláthatatlan nagy perspektívák, — lehetőségek, amelyek ezzel együtt jártak, olyan iramot diktáltak az életviszonyok fejlődésének, amivel nem tudott lépést tartani a jogalkotás. Ezen illusztris lap hasábjain nem kell arról beszélni, hogy a jog nem a tételes szabályok összessége. Éppen úgy nem, minthogy a társadalom sem egyenlő értékű matematikai alanyokból, hanem különféle szellemi kapacitású, világfelfogású és ethikai értékű egyedektől nyeri el színezetét. Nem feltétlenül biztos, hogy jogot alkot a szabályokat alkotó faktor, amely a kényszereszközökkel érvényesíthető paragrafusok tömkelegét létrehozza. A jognak lelke van és csak az jog, ami ethikai magaslaton állva visszatükrözi annak a társadolmnak a pszihéjét, világfelfogását és meggyőződését, — egységes rendszerbe foglalva, — amelynek a számára készült. Most, a technikai vívmányok legnagyobb diadalai között ennek a jognak a lelkét kezdjük elveszíteni. Nem találjuk meg az életviszonyoknak, az adott körülmények között a legegyszerűbb és legmeggyőzőbb megoldását.