Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 5. szám - Kényszeregyességi vagy csődreform?

82 KERESKEDELMI JOG 5. sz. sZünni az aversió a csőddel szemben és meg fog szűnni az a nemtörődömség, amit a hitelezők a csőddel szemben ma tanúsítanak. Ami az O. H. E. állásfoglalását illeti a esődönkivüli kényszeregyességi eljárás mai rendszerének fenntartása mellett, ezt természetesnek tartom. Mindaddig azonban, ameddig az 1410/1926. M. E. számú rendelet 55. §-a értelmében az O. H. E.-t, az előtte megkötött egyesség után az aktíváknak egy olyan tekintélyes százaléka illeti meg eljárási költségek címén, állásfoglalását összeférhetetlennek és ügy magának az O. H. E.-t, mint az O. H. E. megbízásából készített tervezetet elfogultnak tartom ama kérdésnek az elbírálására, hogy fentartassék-e vagy megszüntessék-e a esődönkivüli kényszeregyesség mai rendszere, amely egyet jelentene az O. H. E. szerepének a kényszeregyesség terén való megszűnésével és egyet jelentene annak az anyagi előnynek a megvonásával. Ezek után felvetődik az a kérdés, hogyha megszüntetjük a esődönkivüli kényszeregyességet, micsoda intézmény lesz az, amely meg fogja valósítani a kényszeregyesség eredeti célját levő ama ideális elgondolást, hogy az adós csődelkerülésével is megmenthető legyen a gazdasági élet számára és a hitelezők is kvótájukhoz jussanak? Ez a feladat nézetem szerint: A) a tiszta — minden halósági beavatkozástól mentes magánegyességgel; B) és a csődbeli kényszeregyességgel oldandó meg. ad A) A békében annyira bevált tiszta magánegyesség, amely téren azután megfelelő és eredeti hivatásukhoz illő szerephez juthatnak a különböző védegyletek, előnye a esődönkivüli kényszeregyességgel szemben a következő: 1. Nem költséges, nem emészti fel az aktívák tekintélyes részéi. 2. Nem jut olyan nyilvánosságra, mint a kényszeregyesség és így az adóst ténylegesen megmentheti a gazdasági élet számára anyagilag és erkölcsileg is. ad B) Ha a fentiek szerint a tiszta magánegyesség nem sikerülne, ugy a csődeljárásban szabályozott és kellően megreformált kényszeregvességi eljárás még mindig alkalmas lehet a fenti célok elérésére. A csődbeli kényszeregyességgel szemben, annak leghevesebb ellenzői is. csupán két argumentumot tudnak felhozni. 1. Hogy a csődbeli kényszeregyesség csak a felszámolási tárgyalás után köthető meg, amikor is a költségek már tetemesen felszaporodtak; 2. hogy a csődbeli kényszeregyesség már büntetőjogi következményekkel jár az adósra nézve. Ezzel a két ellenvetéssel könnyen végezhetünk. A Cs. T. 199. §-a odamódosilandó, hogy a közadósnak már a csődnyitás után és még a felszámolási tárgyalás előtt jogában álljon kényszeregyességel látni. Ami pedig a költségek felszaporodását illeti, előrebocsájtottuk, hogy a csődönkivül kényszeregyesség megszüntetésének kondilió sine qua non ja a csődeljárás olyan megreformálása, amely a csődköltségek megfelelő redukcióját vonja maga után. Ami pedig a büntetőjogi szankciót illeti, novelláris módon kimondandó, hogy a B. T. K. 414. és 416. §§-ai nem nyernek alkalmazást akkor, ha az adós és hitelező között csődbeli kényszeregyesség jött létre és nem is indul meg a bűnvádi eljárás mindaddig, ameddig a csődbeli kényszeregyességi kérelem elintézési nem nyert. Ezzel a kifogással szemben a csődbeli kényszeregyesség mindazokat a lehetőségeket nyújtja, ugy az adós, mint a hitelező számára, mini esődönkivüli kényszeregyesség. Az adós a kvóta-teljesítés után éppúgy szabadul az eredeti követelés megfizetési kötelezettsége alól, mint a esődönkivüli kényszeregyességben (Cs. T. 223. szakasz) és azzal a meg nem becsülhető előnnyel jár, hogy a) akkor kötendő meg, amikor még az adós tetemes aktívákkal rendelkezik, amikor még nem pusztította el a tömege agyont az előző céltalan eljárás; b) a komoly csődeljárás keretei között valósítandó meg és azzal a szankcióval jár, hogy ha az adós vállalt kötelezettségének eleget nem tesz, minden további nélkül megindul ellene a csődeljárás. (Cs. T. 226. §.) II. A csődeljárásról. A csőd egy olyan egyetemleges végrehajtás, amely kiterjed a közadós minden végrehajtás alá vonható ingó és ingatlan vagyonára és amely eljárás azt célozza, hogy az egyes hitelezők egyéni kielégítése helyett az összes hitelezők az előjogos hitelezők kivételével a vagyonbukotl vagyonából követeléseik arányában nyerjenek kielégítést. Ezzel az ideális elgondolással szemben mit jelent a mai gyakorlati csődeljárás? Köztudomású tapasztalati tény, hogy a mai csődeljárás az a művelet, amelynek segítségével az adós még meglévő aktívái eljárási költségek cimén felemésztődnek, a hitelezők nemcsak, hogy nem jutnak követeléseikhez, hanem még a nagy nehezen behajtott követeléseiket is vissza kell szolgál la tniok, amely visszaszolgáltatott összeget a meglévő tömegvagvonnal együtt elnyel a csőd-költségek Molochja. A csődeljárás mai gyakorlati alkalmazása teljesen eltérítette a csődinlézményl eredeti feladatától, a hitelezők érdekeinek a biztosításától és bátran mondhatjuk, hogy ma a hitele-