Kereskedelmi jog, 1928 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1928 / 5. szám - Kényszeregyességi vagy csődreform?

5. sz. KERESKEDELMI JOG 81 kényszeregyességi vagy csőrtreform? Irta: Dr. Katona Gábor budapesti ügyvéd. l.,A esődönkiuiili kényszeregyességi eljárásról. A csődönkivüli kényszeregyességi eljárási a magyar jogrendszerbe beillesztő 4070/1915. M. E. számú rendelet eredeti rendeltetése szerint «a magánjogi viszonyoknak a háború következtében szükségessé vált rendezéséhez tartozik*. (Meszlényi «a Csődönkivüli K. e. 1916. 26.») Egy provizórikus jogintézmény, amely létalapját az 1912:LXIH. t.-e. 16. §-ban, valamint az ezt kiegészítő 1914:L. t.-c.H. §-ának rendelkezéséhen találja. A jogszabály alkotót kétségtelenül az a mellékgondolat is vezette, hogy amennyiben ez a provizórikus jogintézmény beválik, ugy azt a békebeli gazdasági viszonyokra is fen tartja. A csődönkivüli kényszeregyességi eljárás eredeti feladata kettős volt: Az arra érdemes adóst a gazdasági élei számára megmenteni és a hitelezőket a kielégítésük szempontjából teljesen értéktelen csődeljárás kikerülésével kvótájukhoz juttatni. Ezzel az eredeti elgondolással szemben ma a kényszeregyességi eljárás meghonosifásának 13. esztendejében mit látunk? Megfelel-e ez a különböző toldozgatásokkal életben tartott intézmény eredeti hivatásának? Azok, akik ezt a kérdést elfogulatlan helyzetüknél fogva rideg tárgyilagossággal bírálják, egyhangúlag meg kell állapitaniok, hogy a kényszeregyességi eljárás egyik feladatát sem oldotta meg. A csődönkivüli kényszeregyesség a mai szabályozottságában az az ut, amelyen az adós még meglévő aktívái felemésztődnek és amely ut végeredményképpen éppen odavezet, amit ez a háború esetére szóló kivételes rendelkezés alapján kibocsátott rendelet elkerülni akart, a csődhöz. A kényszeregyesség nélkül bekövetkezett csőd a kényszeregyességi eljárás után megnyitott csődtől abban különbözik, hogy míg az első esetben az adós a csődnyilás idején tekintélyes aktívával rendelkezik, amely aktivá egy az alábbiak szeriül megreformálandó csődeljárásban a hitelezőket megfelelő kvótához juttathatja, addig a kényszeregyesség utáni csődök legnagyobb részét vagyontalansági esküvel vagy vagyouhiány miatti megszüntető végzéssel intézik el a csődbíróságok. Ezt a köztudomású tapasztalati tényt nem cáfolják meg azok a statisztikai adalok, amelyek arról szólanak, hogy hány csődönkivüli kényszeregyességet kötöttek meg. milyen kvótát biztosítottak az egyesség megkötése alkalmával a hitelezőknek: megnyugtatók csak az olyan statisztikai adatok lennének, amelyek végigkísérnék az adóst a megkötött kényszeregyesség utáni időben és arról számolnának be, hogy hány adós tett eleget a kényszeregyességben vállalt kötelezettségének és hány adós menleteli meg a gazdasági élet számára. Ha ennek a kórtünetnek az okait vizsgáljuk és végigkísérjük a vergődő adós sorsát a kényszeregyességi eljárást közvetlenül megelőző időtől kezdve a kényszeregyességi eljáráson keresztül egészen a kvóták netaláni teljesítéséig, ugy arra a megállapításra kell jutnunk, hogy úgyszólván alig van olyan •••.tisztességes adós>, aki a kényszeregyességi eljárás lezajlása ulán a kvótát teljesíteni tudja és megmenthető is a gazdasági élet számára. Nincs olyan büntető rendelkezés, amely viszszatudná riasztani a fizetésképtelenségbe jutott adóst attól, hogy ha tartozásai meg is haladják a követeléseit, ne igyekezzék minden lehetői megtenni ahhoz, hogy a nyilvános fizetésképtelenséget magától elhárítsa. Megállapított tény, hogy az adósok legnagyobb része akkor kéri meg maga ellen a kényszeregyességet, amikor az aktívái tartozásainak 50— 60% át teszik. Az 50—60%-os aktívumból nemhogy 60 vagy 50%-ot, de még -40%-ot is lehetetlen kifizetni. A meglévő vagyon 10%-ál felemésztik az O. H. E., a vagyonfelügyelő, a szakértő és a kényszeregyességet kérő ügyvédjének a költségei. A kényszeregyesség deklarálása az adós további hitelének teljes megszűnéséi vonja maga után. Csak készpénzért vásárolhat. A vevő közönsége is természetszerűleg megcsappan, versenyképességét elveszíti, a készpénzen vett áruját hitelbe nem adhatja. A 60%-os aktívumból az O. H. E. költségeit, vagyonfelügyelő költségeit azonnal készpénzben kifizetni, készpénzért vásárolni, a kvótákat teljesíteni, a saját és családjának megélhetésére is költeni, teljesen lehetetlen. Az adós tehát az áruraktár kiárusításából befolyó összegekből kifizeti az eljárási költségeket és dijakat, s miután talán 1—2 részletet teljesített, ismét a csőd karjaiba sodródik azzal a különbséggel, hogy most már nemcsak erkölcsileg és anyagilag, hanem idegileg is teljesen tönkre van téve és mindenképpen elveszelt a gazdasági élet számára. Felvetődik a kérdés, hogy miéit akarják a hitelezői érdekképviseletek, miért akarja az O. H. E. a kényszeregyesség mai rendszerét különböző reparálgatások és foltozgatások árán is, továbbra is fentartani, ha ezek a tapasztalati tények a rendszer tarthatatlanságát bizonyítják? A felelet rendkívül egyszerű, ha a hitelezőknek válaszlaniok kell a mai csődeljárás vagy csődönkivüli kényszeregyesség között, kétségkívül a kényszegyességet fogják választani. A mai csődeljárás egyet jelent a követelés teljes elvesztésével. A szerintük is rossz kényszeregyesség mégis kecsegtet egy-két kvóta teljesítésével. Nyomban meg fog változni a hitelezők állásfoglalása a kényszeregyesség rovására akkor, ha a csődeljárás olymódon reformáltatik meg, hogy abból a hitelezők követeléseikel meg is kapják. Meg fog